Reuss András
A szám riasztó: ezer házasságkötésre 551 válás jutott 2003-ban. A házasságok fele válással végződik.
Letöltés: 2006-07-17.mp3(5,75 MB)
S minden válásban legalább két - csalódást okozó és csalódást szenvedő - ember érdekelt, plusz a gyerekek. Csak sejtjük a következményeket a társadalom jelenére és jövőjére.Egyedül élni senki sem akar, hanem társra vágyik, és társat keres. Nem megoldás, hogy nem lesz válás, ha nem kötnek házasságot. Sok férfi és nő él házasságkötés nélkül, de az ilyen kapcsolatok is sokszor végződnek elválással. Itt is sok a csalódás. A statisztikák hallgatnak erről.
A házasság határozott tartalmú intézmény, mert elkötelezést jelent, hogy mindent elkövetnek a házasság sikere érdekében. Itt a jogrend nagyobb védelmet tud nyújtani a gyengébb félnek. Az élettársi kapcsolat kevésbé pontosan meghatározott elkötelezettség. Nehezebb jogi eszközökkel védeni. A gyengébb fél kiszolgáltatottabb lehet.
Szerelemben és szeretetben, jóban és rosszban segítőtársakként egy életen át, hűségesen egymás mellett állni - egy férfinak és egy nőnek ez az önként vállalt rendje a házasság. Ellenkezik az isteni renddel ennek az életközösségnek felrúgása. A problémák orvoslását azonban nem akkor kell kezdeni, amikor - legalábbis úgy tűnik - már jóvátehetetlenül "Minden Egész eltörött", hanem minden olyan gondolatnál, szónál vagy tettnél, amely az összetöréshez vezethet. Két szakasz van, amikor tehetünk és kell is tennünk valamit: a házasságkötés előtt és után.
A házasság előtt kell tisztázniuk az egymáshoz vonzódóknak, hogy összeillenek-e az életről és a családról vallott felfogásban, érdeklődésben, viselkedési kultúrában, műveltségben, temperamentumban, mentalitásban. Az elengedhetetlenül szükséges világos látást nem segíti, inkább akadályozza a korán szabadjára engedett szenvedély. A döntésnél manapság háttérbe szorul a vallás lényegtelen és legföljebb konfliktusokat okozó kérdésnek tekintik. Pedig mindkét ember nyitottsága a hit dolgaira vagy a közösen vallott krisztushit ösztönzője önmagunk kritikus szemléletének, hibáink felismerésének, vétkeink megbánásának és a kölcsönös megbocsátásnak.
Ketten aligha ismerhetik meg egymást annyira, hogy házasságkötés után ne legyen szükségük összeszokásra: a feszültségek olyan levezetésére, amely kapcsolatukat nem gyengíti, inkább erősíti; a mindennapi problémák ki- és megbeszélésére; kölcsönös tapintatra, lemondásra, áldozatra, agapé-szeretetre. Naponta kell kinek-kinek törekednie arra, hogy társára figyeljen, nem természetesnek, hanem ajándéknak tekintve őt. És azt, hogy társa a másik, és azon lennie, hogy a másik fele jól érezze magát a közös úton, és könnyű legyen őt viszontszeretnie. Nagy kihívás ez mindenkinek. Ide tartoznak még a "van" és a "nincs" gondjai, a sokféle emberi találkozásból adódó kísértések, az általános hajszoltság és létbizonytalanság, a gyermekvállalás és -nevelés nem könnyű döntései, az idősödő szülőkről való gondoskodás feladatai. S ott a harmonikus szexualitás természetes igénye. Vagy az egészségi állapot romlásával összefüggő sokféle változás lehetősége. A házasoknak bizony szorosan kell egymás kezét fogniuk, és szívük nagyon együtt kell dobogjon!
Bátorít a teremtés bibliai leírása. Isten a férfivá és nővé teremtett embert megáldotta, egymás számára hozzáillő segítőtársnak rendelte. Bátor reménységgel kapcsolhatják össze életüket: jó úton járnak. Nem rabláncon vannak, hanem kiegészítik egymást. Számolhatnak azzal, hogy ha kötelékük hitbeli is, az olyan hármas fonál, amely nem szakad el. A krisztushit az Istennel, de az emberekkel való viszony megújulásának a lehetőségét is magában hordja. Miért ne kérnék is ezt az áldást?
Életünknek olyan tere a házasság, ahol naponta megláthatjuk gyengéinket és hibáinkat. A naponkénti megtérés azonban éppen ez: minden nap meg kell újulnunk. A bűnbocsánat és újjászületés evangéliuma ezt teszi lehetővé. Jézus Krisztus szeretete megerősít a szeretetben.
Beszélni nemcsak válásokról kell, hanem azokról a házastársakról is, akik egy nap feszültségei vagy konfliktusai után is egymással szemben érzett harag és neheztelés nélkül, kiengesztelődve térnek nyugovóra. Akik kitartóan és hűségesen várnak egymásra. Akik ellenállnak mindenféle olcsó vagy kívánatos kísértésnek. Akik - legyenek akár fiatalok, akár idősek - állhatatosan helytállnak társuk mellett annak betegségében. Akik - ha olykor nehezen is, de - türelemmel vagy éppen humorral hordozzák társuk hibáit. Akik a maguk részéről társuknak még súlyos bűnét is megbocsátják, és őt így vállalják. S arról is, hogy a válások riasztóan magas száma ellenére a magyar lakosság többsége házasságban él.
A válásig jutó úton mindkét ember vétkezik egymás és Isten rendje ellen. Kívülálló nem láthatja, mi vagy mennyi az érintettek része ebben. Nem segít a puszta elítélés, hiszen hasonló cipőben járunk: az önzés mindenki házasságát veszélyezteti.
Segítség után nem akkor kell nézni, amikor már elkerülhetetlen a baj, hanem a veszélyre utaló első jelnél. Veszélybe került házasság az érintettek megváltozásával gyógyulhat. Isten igéje ennek eszköze. Jó, ha találhatunk valakit, lelkészt vagy keresztyén testvért, aki segít az Isten előtti mérlegelésben. A bajok természete szerint orvosra is lehet szükség, talán pszichológusra. Valljuk ugyanakkor, hogy Isten áldása és a krisztusi szeretet megtartó erő.
