„...a jót tartsátok meg!”
Az Evangélikus Missziói Központ által szervezett missziói és munkatársi konferencia július 6. és 9. között került megrendezésre a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban.
Fotók: Erdész Zoltán, Győri Gábor Dávid
A konferencia célja a hitben való megerősödés és testvéri közösség megélése mellett az, hogy a résztvevők Isten igéjén tájékozódva újragondolják az evangélium továbbadásának lehetőségeit a saját környezetükben, és megosszák egymással tapasztalataikat, örömeiket, dilemmáikat. Örömünkre szolgál, hogy a hosszú ideje visszajáró törzstagok mellett minden évben vannak új résztvevők és szolgálattevők is.
A program mottója az evangélikus Útmutató 2025. évre választott igéje volt: „Mindent vizsgáljatok meg, a jót tartsátok meg!” (1Thessz 5,21). A négy nap alatt Pál apostol Thesszalonikaiakhoz írott első levelét vizsgáltuk meg alaposabban.
Győri Gábor Dávid országos missziói lelkész, az Evangélikus Missziói Központ vezetője nyitotta meg a konferenciát. Az áhítat a hitért való hálaadásról szólt az említett páli levél első fejezete alapján.
Reggelenként imaközösséggel kezdtük a napot, melyet Varga Diána lelkésznő vezetett. Délelőttönként Pongrácz Mátétól, az Evangelizációs és Missziói Bizottság elnökétől hallgattunk az első thesszalonikai levél szövegét kibontó és aktualizáló bibliatanulmányt. Az igei alapvetés után Szűcs Sándor generációkutató érdekfeszítő előadásai hangoztak el a hétfői és keddi napokon. Mindezek jó alapot szolgáltattak a délutáni bibliaköri beszélgetésekhez, melyeket Varga Diána, Pongrácz Máté és Győri Gábor Dávid vezettek.
Az előadások témái voltak: „Generációk a misszióban”, valamint „Hídépítés a generációk között”. A részt vevő lelkészek, tanárok, szülők, nagyszülők mind nagy érdeklődéssel fogadták a kutatási eredményeket. Hangot adtak annak, hogy ezután több megértéssel, másképpen fognak közeledni a fiatalabb generációhoz, új szemszögből tekintve rájuk. Valójában nem is (csak) a generációk között kell hidat építenünk, hanem minden generációnak feladata a saját nézőpontja, szokásai, megoldási stratégiái és gyorsan változó korunk kihívásai közötti hídépítés, emelte ki az előadó.
Hitünket az is erősíti, amikor látjuk valakinek az életében Isten munkáját. Három mély és őszintén kitárulkozó bizonyságtételt hallottunk mai csodákról, hitre jutásról, imameghallgatásról, gyógyulásról, „halálból való feltámadásról”.
Vajda Attila és felesége, Vajdáné Márki Zsuzsanna mondták el, Isten hogyan hordozta őket, hogyan vigyázott rájuk akkor, amikor még „háttal fordultak felé”, ahogy ők fogalmaztak. Nehéz gyermekkor, éjszakai élet, drog, ital és emberileg reménytelennek látszó kilátások ellenére külön-külön mindketten találkoztak Isten kegyelmével, később pedig egymással is. Újjászületett emberekként, Isten akaratát keresve indultak el közös útjukon, amelyet már bővülő családjukkal együtt járnak. Isten életet formáló kegyelméről, az újrakezdés lehetőségéről sokféle formában tesznek bizonyságot mások épülésére.
Fülöp József bábszínész hasonlóan nehéz, veszteségekkel, tragédiákkal terhelt gyermekkoráról és függőségektől megkötözött ifjúkoráról mesélt. Mindezek között élete minden állomásánál gondoskodott Isten egy hívő emberről, aki továbbsegítette őt, amíg maga is hitre jutott. Életének kanyargós útja során Isten igéje formálta és alakítja a mai napig. Bizonyságtétele mellett bábszínészi hivatásából is magával hozott egy kis ízelítőt a konferenciára. Előadása vidám percekkel üdítette fel a résztvevőket.
Dönsz-Kovács Teodóráért, a kispesti evangélikus gyülekezet tagjáért éppen egy esztendővel ezelőtt a tavalyi konferencián imádkoztunk közösen is. A háromgyerekes édesanya akkor élet és halál közötti állapotban feküdt az intenzív osztályon egy ártatlan baleset nyomán kialakult vérmérgezés miatt. Teodóra az imádság erejéről, testi és lelki gyógyulásról, hitben való megerősödésről számolt be a résztvevőknek. Szavai mellett szeretteivel előadott kamarazenei szolgálata is Isten dicsőségére szólt.
Az esti evangelizációkon Szemerei János püspök szólt a megtérésről 1Thessz 2,13–14 igerész alapján, valamint Szeverényi János nyugalmazott evangélikus lelkészt, a korábbi országos missziói lelkészt hallhattuk a megszentelődésről az 1Thessz 4,1–8 versekből kiindulva. Fontos a hitünk ezen alapjainak a megértése, tisztázása. Szeverényi János emellett beszámolt az általa vezetett missziói munkaág, a szenvedélybeteg-mentő misszió tevékenységéről.
A konferencián átvett ajándékok „morzsaszedése” után, a záró istentiszteleten Horváth-Hegyi Ádám hirdette az igét „A reménység emberei” címmel az 1Thessz 5,1–11 alapján, majd úrvacsorával zártuk az együttlétet.
Örömmel fedeztük fel, hogy épül-szépül a piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthon. Itt mondunk köszönetet a Béthel munkatársainak is áldozatos munkájukért, derűs, segítőkész hozzáállásukért. Isten áldja meg életüket, szolgálatukat!
Hálát adunk Istennek, hogy – az év igéjének mottójára figyelve – ebben a néhány napban is átélhettük: ma is szól Isten szava, van miből meríteni, van mit megtartani. Annak reményében indultunk tovább, hogy mindez nem csak számunkra adott megerősítést, hanem megnyitja az utat azok felé, akiket valamilyen formában ránk bízott.
Szeverényi Jánosné
Hamararosan a konferencia hangfelvételei is megosztásra kerülnek honlapunkon.
