Hulej Enikő
Mindenkinek van példaképe, még akkor is, ha ezt nem veszi észre. Úgy növünk fel, hogy figyeljük a környezetünket.
Letöltés: 2006-04-05.mp3(3,56 MB)
Eltanulunk viselkedési formákat, szokásokat, gondolkodásmódot, sajnos nemcsak a jót, hanem a rosszat is.Akire felnézünk, azt önkéntelenül is utánozni próbáljuk, és tulajdonképpen egész nevelkedésünknek ez az alapja. A legtöbb dolgot így sajátítjuk el. Első példaképeink, a szüleink nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy milyenek leszünk, de a potenciális példaképek sora ezzel még messze nem ér véget. Felnézhetünk egy osztálytársra, egy barátra, egy kollégára, vagy éppen egy a médiából ismert hírességre, s az életüket látva, figyelve mi magunk is formálunk. És persze a másik oldal is igaz: mi is lehetünk jó vagy rossz példaképek mások számára.
A HÍD magazin legújabb számában van egy írás arról, hogy hogyan járulhatnak hozzá a rossz példaképek egy emberélet kisiklásához. Ebben egy gyógyult alkoholista számol be élete nagy mélységeiről. Szüleitől nem a boldog család példáját látta. Barátai pedig, akik erősnek és magabiztosnak tűntek, a boldogság forrásának az alkoholt tartották. S ő, mint jó tanítvány követte a példájukat, és csak akkor döbbent rá, hogy rossz példát követett, amikor már nagyon mélyen volt, és csak Jézus tudta őt onnan kiszabadítani.
Azt szoktuk mondani, hogy a keresztény ember Krisztus követője, ami szerintem elsősorban azt jelenti, hogy Krisztust tartjuk példaképünknek, és megpróbálunk minél inkább hasonlítani hozzá. És ez nem kegyes szöveg, mert én két olyan dolgot is tudok említeni, ami Jézustól tanulható és jól használható az emberi világban. Az áldozatra is kész szeretet és a tiszta élet.
Az önfeláldozó szeretet gyökere az, amire a mostani, böjti időszak különösen is felhívja a figyelmünket. Az, hogy sokat hibázó, labirintusba jutott emberi életünkben a kiutat az Isten Fia jelenti, aki azért vállalta az emberi létet annak minden próbájával együtt, hogy megszabadítson bennünket. Áldozatot hozott, fájdalmat, halált vállalt önként, hogy a mi életünkben ne a fájdalomé és a halálé legyen az utolsó szó. Ha követem őt, és példaképemnek tartom, akkor én is odafordulok másokhoz. Olyan szeretettel, ami nem vár viszonzást, és kész akár a fáradságra, kényelmetlenségre is a másikért. Ez az egyik, amit Jézustól tanulhatok, és az életben gyakorolhatok.
A másik pedig a tiszta életre való törekvés. Ma sok minden megtörténik a világban, ami nemcsak a hívők erkölcsi érzékenységét sérti, hanem sokan kérdezgetik: hová vezet mindez? Nemcsak a filmekből árad az erőszak vagy a szexuális szabadosság, hanem egyre többen gyakorolják is azt, és aztán nem értik, hogy miért érzik magukat üresnek, piszkosnak, csalódottnak vagy éppen kihasználtnak. A tisztaság azt jelenti, hogy nem a pillanatnyi örömöt keresem, hanem hosszabb távon gondolkodom. Hogy a testem, a lelkem és a szívem nem dobom oda az első szembejövőnek, hanem az élhető élet játékszabályai szerint próbálok élni. S az Isten igéje ebben segítséget ad. Tanácsot, intést és Jézustól tanulható példát, ami az életben is gyakorolható. Hogy lehet nemet mondani a csábításra, lehet a megfelelő helyre tenni az anyagiakat, s lehet boldogan élni a legújabban reklámozott dolgok nélkül is.
Kereszténynek lenni tehát nemcsak azt jelenti, hogy valaki hívő, templomba, gyülekezetbe jár, vagy támogatja az egyházát, hanem azt is, hogy Jézus Krisztust tekinti példaképének. Én boldog vagyok, hogy keresztény lehetek, és törekedhetek az áldozatos szeretetre és a tiszta életre. Ez nem mindig sikerül, de azért nem adom fel, és továbbra is igyekszem.
