Missziói konferencia 2026

A régi és az új teremtés jelei a világban; pusztuló és megújuló föld, közösségek és emberi életek. A Föld mint „halványkék pötty”, amely szinte elvész a végtelen univerzumban, Isten mégis ide küldte el a Fiát. Mit jelent ez számunkra, és milyen feladatokra hív minket Isten az új teremtés részeként?

Többek között ezekről gondolkodtak együtt az idei missziói konferencia résztvevői július 5–8. között a piliscsabai Béthelben.

Előadó	Téma	Meghallgatás	Letöltés
Győri Gábor Dávid országos missziói lelkész: Az egek hirdetik Isten dicsőségét (Zsolt 19)	esti igeszolgálat
Czövek Tamás teológiai tanár: A régi teremtés – az ószövetségi történek és máig ható következményei (Zsolt 74, 1Móz 1)	előadás
Raffai Balázs kémiatanár, iskolaigazgató: Reakciók evangéliuma (BibLab) Az előadás természetesen személyesen, a kísérleteket követve adott teljes élményt.	előadás
Farkas Ábel sámsonházi lelkész	tanúságtétel
Lóczy Tibor felvidéki lelkész: Az új teremtés ígérete	tanúságtétel
Győri Gábor Dávid: Isten a helyreállító (Zsolt 126)	áhítat
Czövek Tamás: Krisztus új teremtése és az egyház küldetése (Jel 21–22)	előadás
Hajdu Ildikó (Zsidók Jézusért): Sávuót – ünnep a pünkösd mögött	előadás
Keczkó Pál püspök: bemutatkozás, missziói alapvetés	beszámoló
Lóczy Tibor: Az új teremtés valósága (2Kor 5)	igehirdetés
B. Pintér Márta: Az új teremtés kiteljesedése (Jel 21,1–6)	igehirdetés

Fotók: Erdész Zoltán, Győri Gábor Dávid, Erdészné Kárpáti Judit

Helyünk az új teremtésben

Beszámoló a nyári konferenciáról

A régi és az új te­rem­tés jelei a vi­lág­ban; pusz­tu­ló és meg­úju­ló föld, kö­zös­sé­gek és em­be­ri éle­tek. A Föld mint „hal­vány­kék pötty”, amely szin­te el­vész a vég­te­len uni­ver­zum­ban, Isten mégis ide küld­te el a Fiát. Mit je­lent ez szá­munk­ra, és mi­lyen fel­ada­tok­ra hív min­ket Isten az új te­rem­tés ré­sze­ként? Töb­bek kö­zött ezek­ről gon­dol­kod­tak együtt az idei misszi­ói kon­fe­ren­cia részt­ve­vői jú­li­us 5–8. kö­zött a pi­lis­csa­bai Bé­thel Evan­gé­li­kus Misszi­ói Ott­hon­ban.

A kon­fe­ren­cia té­má­ja a Te­rem­tés és misszió volt, amely az év igé­jé­re épült: „Íme, új­já­te­rem­tek min­dent.” (Jel 21,5a) A részt­ve­vők Isten je­len­lé­tét meg­ta­pasz­tal­hat­ták a ta­lál­ko­zá­sok örö­mé­ben, a szép ter­mé­sze­ti kör­nye­zet­ben, a fel­hők és az eny­hü­lést nyúj­tó zápor alatt is és min­de­nek­előtt az igé­ben.

Győri Gábor Dávid or­szá­gos misszi­ói lel­kész a már meg­szo­kott módon igei szol­gá­la­tok­ra, elő­adá­sok­ra, ta­nú­ság­té­te­lek­re hí­vott elő­adó­kat. A szol­gá­lói csa­pat vissza­té­rő tag­ja­ként Varga Diána lel­kész idén is öröm­mel vett részt az ima- és bib­lia­kör ve­ze­té­sé­ben. Az al­kal­mak bib­li­ai alap­ját zsol­tá­rok, Ézsa­i­ás köny­ve és a Je­le­né­sek köny­ve adták.

A misszi­ói lel­kész kon­fe­ren­cia­nyi­tó áhí­ta­tá­ban a 19. zsol­tár alap­ján arról be­szélt, hogy a világ vég­te­len­sé­ge a vég­te­len Is­ten­ről ta­nús­ko­dik. A tu­do­mány közel sem tér­ké­pez­te fel a földi élet je­len­sé­ge­it és a be­lát­ha­tó vi­lág­egye­te­met, ezért nem ma­gunk­ból kell ki­in­dul­nunk, ami­kor Is­ten­ről gon­dol­ko­dunk: a te­rem­tett világ mu­tat­ja be őt. Ha pedig en­ge­del­me­sen élünk, éle­tünk­kel mi is Krisz­tus­ra mu­tat­ha­tunk – és ha szük­sé­ges, sza­vak­kal is hir­det­het­jük az evan­gé­li­u­mot, ahogy As­si­si Fe­renc fo­gal­maz.

Szilák-​Túri Krisz­ti­na lel­kész a reg­ge­li áhí­ta­tá­ban a 104. zsol­tár alap­ján a te­rem­tő és meg­tar­tó Al­ko­tó­ról be­szélt, aki „nem pihen”, ahogy a de­iz­mus ki­je­len­tet­te. Isten fenn­tart­ja, kor­má­nyoz­za a vi­lá­got, és gond­ját vi­se­li – idéz­te fel a lel­kész a kon­fir­má­ci­ói káté sza­va­it.

Cz­övek Tamás lel­kész, teo­ló­gi­ai tanár két elő­adás­ban mu­tat­ta be Te­rem­tés és misszió című köny­vé­nek gon­do­la­ta­it. Arról szólt, hogy a régi és az új te­rem­tés egy­szer­re van jelen az em­be­rek, a kö­zös­sé­gek és a tár­sa­da­lom éle­té­ben. Ko­runk­ban sok­szor az önzés és a kap­zsi­ság ural­ko­dik, mégis re­mény­sé­günk lehet, mert Isten ma is képes ren­det te­rem­te­ni a ká­osz­ban. Az új te­rem­tés Jézus fel­tá­ma­dá­sá­val el­kez­dő­dött, és ennek jelei a gyó­gyu­lás­ban, a sza­ba­du­lás­ban, a meg­úju­lás­ban és az új élet­ben is lát­ha­tók. A bib­lia­kö­rök­ben a részt­ve­vők arról be­szél­get­tek, ho­gyan le­het­nek ennek a meg­úju­lás­nak az esz­kö­zei saját kör­nye­ze­tük­ben.

Lóczy Tibor fel­vi­dé­ki ma­gyar lel­kész az esti szol­gá­la­ta­i­ban az ember éle­té­ben vég­be­me­nő új te­rem­tés­ről szólt. Élet­kö­ze­li tör­té­ne­te­i­vel és bib­li­ai üze­ne­té­vel so­ka­kat meg­szó­lí­tott.

Az igé­ben el­mé­lye­dő szol­gá­la­tok mel­lett több bi­zony­ság­té­tel is el­hang­zott a napok során. Kecz­kó Pált, az Észa­ki Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let idén meg­vá­lasz­tott püs­pö­két arra kérte fel Győri Gábor Dávid, hogy saját el­hí­vá­sá­nak út­já­ról, va­la­mint a misszi­ó­ért fe­le­lős püs­pök­ként előt­te álló ter­ve­i­ről szól­jon a je­len­lé­vők­nek.

Sohan Lász­ló képes be­szá­mo­lót tar­tott egy kö­zel­múlt­be­li ázsi­ai misszi­ói útról, amely­nek ke­re­té­ben olyan gyü­le­ke­ze­te­ket lá­to­gat­tak meg, ame­lyek nehéz kö­rül­mé­nyek kö­zött is nö­ve­ked­nek. Raf­fai Ba­lázs kémia és hit­tan sza­kos tanár, is­ko­la­igaz­ga­tó lát­vá­nyos és len­dü­le­tes elő­adást tar­tott. A Bib­Lab el­ne­ve­zé­sű prog­ram­ban Jézus élete és kül­de­té­se ele­ve­ne­dett meg ké­mi­ai és fi­zi­kai kí­sér­le­tek fény-, hang- és lát­vány­ele­mei kí­sé­re­té­ben. Far­kas Ábel, a sám­son­há­zai gyü­le­ke­zet pász­to­ra arról tett bi­zony­sá­got, ho­gyan ve­zet­te őt Isten a fegy­ve­rek irán­ti ér­dek­lő­dés­től a lel­ké­szi szol­gá­la­tig. A Zsi­dók Jé­zu­sért mun­ka­tár­sa, Hajdu Il­di­kó a zsi­dó­sá­got célzó szol­gá­la­tuk for­má­i­ról szólt, és új meg­kö­ze­lí­tést nyújt­va is­mer­tet­te sa­vu­ot – a ke­resz­tény pün­kösd – ün­ne­pé­nek ószö­vet­sé­gi hát­te­rét.

A záró úr­va­cso­rás is­ten­tisz­te­le­ten Bre­bovsz­kyné Pin­tér Márta lel­kész a Je­le­né­sek köny­vé­nek 21. fe­je­ze­te alap­ján hir­det­te Isten igé­jét. Arra em­lé­kez­tet­te a részt­ve­vő­ket, hogy bár az új Je­ru­zsá­lem még előt­tünk van, Isten már most ve­lünk jár – ve­lünk sá­to­ro­zik –, és Lelke segít ben­nün­ket kül­de­té­sünk be­töl­té­sé­ben.

A kon­fe­ren­cia végén elő­adók és részt­ve­vők kö­zö­sen erő­sí­tet­ték meg: új len­dü­let­tel és sok lelki út­ra­va­ló­val tér­het­nek haza, hogy Krisz­tust kö­ves­sék a min­den­na­pok­ban.

Erdészné Kárpáti Judit