Hulej Enikő
Mikor meglátogattam vidéken élő nagyszüleimet, örömmel láttam, hogy a korábban üresen álló kutyaház előtt egy kis fehér szőrgombolyag tanyázik.
Letöltés: 2006-06-28.mp3(3,4 MB)
Megszeppenve üldögélt és nézelődött, ami nem csoda, hiszen még csak aznap érkezett új lakhelyére. Mikor elindultam felé, hogy összebarátkozzunk, szegény úgy megijedt az újabb ismeretlentől, hogy bebújt a háza mögé mintha bele akarná fúrni magát a falba. A következő egy óra során nem is volt hajlandó előjönni, s így az első barátkozós kísérletem bizony kudarccal végződött.A napokban azonban ismét arra jártam, és a kapuban már egy barátságos, folyton ugráló kiskutya fogadott, aki szemmel láthatóan otthon érzi magát új lakóhelyén. S miután rájött, hogy nem jár rosszul, ha megkörnyékez, hiszen nagyon szeretem a kisállatokat, és jól eljátszottam vele is, folyamatosan loholt utánam. Nyoma sem volt már annak az egykori félénkségnek, amit először mutatott felém, mert rájött, hogy nincs rá oka, és azóta engem nem idegenként fogad, hanem úgy, mint aki oda tartozik.
Ez az élmény az Istennel való kapcsolatunkat juttatta eszembe. Hiszen az Úr is szeretettel közeledik felénk, de amíg idegennek érezzük, addig talán félénken elfordulunk tőle, vagy bizalmatlanul elutasítjuk őt. Azt gondoljuk, hogy védjük magunkat, a szabadságunkat, a személyiségünket, pedig valójában egy gondoskodó, szerető kezet utasítunk el. S van, aki egész életében nem is jut tovább ennél. Makacsul kitart amellett, hogy az ő életében nincs hely Isten számára, s az ilyen embereket én azért sajnálom, mert el sem tudják képzelni, hogy mit veszítenek ezzel az elutasítással.
Vannak olyan ismerőseim, barátaim, akik - velem ellentétben - már felnőttként hallottak először Istenről. Huszon-, harmincéves korukban kezdtek el gyülekezetbe járni, és akkor döntöttek úgy, hogy megkeresztelkednek. Ők gyakran beszélnek arról, hogy mennyire sajnálják, hogy nem ismerték az Urat már korábban, hiszen akkor egészen máshogy alakult volna az életük. Más lett volna Istennel együtt végigküzdeni a kamaszkor kríziseit, a diákéveket, és megfontolni a pályaválasztás nagy kérdéseit. Egy stabil, élhető értékrenddel könnyebben nemet lehetett volna mondani sok fölösleges lehetőségre a ...mindent ki kell próbálni... szemlélet helyett. S a baráti, szerelmi kapcsolatok is bizonyára másként alakultak volna akkor, ha az Úr Jézus már gyerekkorukban ismerősként lett volna jelen az életükben - mondják.
Kedves hallgatóm, lehet, hogy te is még idegenként gondolsz a hívők által oly sokat emlegetett Istenre. Ez az idegenség azonban egyoldalú, hiszen ő téged is ismer, és hozzád is közelebb akar kerülni! Vedd észre, és ne utasítsd el őt, hiszen olyan csodálatos többlettel akar téged is megajándékozni!
Vagy ha számodra már egyáltalán nem idegen az Úr Jézus, hanem tudod azt, hogy ő ismeri az övéit és az övéinek is ismerniük kell őt, akkor törekedj arra, hogy ez az ismeretség még inkább elmélyülhessen. Hiszen olyan fantasztikus a közelében lenni, hallani véleményét, tanácsát egy-egy igén keresztül vagy akár egy templom csendjében átélni az ő különleges érintését. Egy-egy futó találkozás csak felszínes ismeretséget jelent. A gyakori élmények, tartalmas beszélgetések vezetnek el oda, hogy én is minél jobban megismerjem az Urat.
