Erőm és énekem az Úr! – ez volt az igei mottója az országos evangelizáció idei alkalmának, amelyet Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban és a Deák téri evangélikus gimnáziumban tartottak október 10-én, szombaton. Kapcsolódva ahhoz, hogy egyházunkban 2026 a hitvallás és az éneklés éve, az eseményen ezúttal különösen is nagy hangsúlyt kapott a közös éneklés.
Fotók: Magyari Márton
Hitvallás legyen az éneklésünk
A Trio Cantio és az Új Teremtés együttesek szolgálatával zenével és énekléssel hangolódott a szép számú gyülekezet az egész napos eseményre, majd Győri Gábor Dávid, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos evangelizációs és missziói lelkésze mondott köszöntőt.
Gerlai Pál, a Kecskeméti Evangélikus Egyházközség lelkésze az Új Teremtés együttes közreműködésével tartott előadást: a templom előterében kiállított fényképei kapcsán idézett fel személyes történeteket, és fűzött hozzájuk rövid igei magyarázatokat.
Isten igéjét Verasztó János, a Déli Evangélikus Egyházkerület missziói lelkésze hirdette Mózes éneke (2Móz 15,1–18) alapján. Az igehirdető rámutatott arra, hogy ha valaki képes újra és újra a szíve mélyéből hittel odaszánt módon az elköteleződés hangján szólni az Úrnak, akkor az történik vele, ami Mózessel is: átéli, hogy az ő éneke az Úr ereje. Prédikációját zárva a kerületi missziói lelkész úgy fogalmazott: „Aki az Urat magasztalja, az az egész valóját bele kell, hogy adja, szívének a teljességéből kell szólnia, mert ha nem így beszélünk, akkor hamisan cseng az ének, és hamisan cseng a hitvallás is.”
A program ezután nyolc szekcióbeszélgetéssel folytatódott a templomban, a gyülekezeti teremben és a gimnázium tantermeiben.
Az ebédszünet után Keczkó Pál misszióért felelős püspök köszöntötte a templomban újra egybegyűlteket. A bibliaolvasó Útmutató aznapi ószövetségi igéje alapján – „Talán kevés ehhez az Úr ereje?” (4Móz 11,23b) – idézte fel azt, amikor a népe vezetésében elfáradt Mózes Isten segítségét kéri a számára lehetetlennek tűnő nagy küldetésben.
Változatos énekcsokorral készült rendhagyó zenés bizonyságtételére a fennállásának tizenötödik évfordulóját az esemény másnapján ünneplő Budavári gospelkórus, amelynek Krisztust dicsérő szolgálatát Bence Imre nyugalmazott budavári lelkész, az énekkar tagja mutatta be.
Szóban tett tanúságot hitéről Vajda Attila „Husi”. Őszintén vallott arról, hogy jogi értelemben is bűnökkel terhelt életében mikor és hogyan jött el az a pillanat, amikor a börtönmissziói szolgálat nyomán rálépett arra az útra, amely kivezette a kábítószer fogságából, és végül eljuttatta őt Jézus Krisztushoz. A négygyermekes családapa beszámolt a tíz éve alapított keresztény boksziskoláról, amelynek keretében a sportolás mellett megtérésekre vezető evangelizációt folytatnak gyerekek, fiatalok körében.
„…énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét” – zárul az az igeszakasz (Jel 15,1–3), amely alapján Gáncs Péter prédikált az úrvacsorás záró istentiszteleten. A liturgiában Gerőfiné Brebovszky Éva, a házigazda gyülekezet másodlelkésze szolgált.
Az igehirdetésnek is része volt az éneklés: a háromszázötven éve elhunyt Paul Gerhardt Evangélikus énekeskönyvből is ismert (370. ének) szerzeményének négy versszakát egyenként énekelte el a gyülekezet.
Gáncs Péternek az ezekhez fűzött magyarázatából az rajzolódott ki, hogyan gazdagodhatunk Jézus által az örömhírrel. „Ő nem maradt néma, hanem megszólalt, még a kereszten is prédikált” – mutatott rá a nyugalmazott püspök. Az ének szövege kapcsán Jézust olyan hű barátként írta le, „aki nemcsak értem, nemcsak érted, hanem értünk halt meg”.
A záró istentiszteleten Finta Gergely (orgona) és a Johann Gyula által vezetett Budapesti evangélikus rézfúvósegyüttes végzett zenei szolgálatot.
Részletek Balczó Mátyásnak az evangelikus.hu honlapon közölt beszámolójából
