Bálint Józsefné
A hatalmas víztömeg nekifeszül a felpuhult homokfalnak. Egy ponton, ahol leggyengébb az ellenállás, átszakad a gát...
Letöltés: 2006-05-03.mp3(3,59 MB)
...A felkavarodott, sáros víz feltartóztathatatlanul ömlik kifelé a mederből. Nevetséges lenne szembeszegülni az árnak. Lefutott játszma lenne ez - a víz javára. Csak menekülni lehet előle, és menteni, ami mozdítható.Azon töprengek, milyen lelki üzenetet hordoznak ezek a tragédiák azon túl, hogy az imakészséget és segítő szándékot ébresztgetik bennünk. Végre kibontakozik valami és ebben egyik gyermekem Isten eszköze. Pirosra sírt arcával most nem mást vádol, hanem önmagát: "Miért kellett megint így reagálnom!? Ezerszer elhatároztam, hogy nem fogok kiabálni!"
Gátszakadás történt. Most nála, tegnap és holnap nálam, időről időre mindnyájunknál. Csak éppen az ilyesmit nem vízügyi szakkifejezéssel illetjük, hanem közérthetően így magyarázzuk: "Elegem van!" - Pedig éppen az történik bennünk, ami a magából kikelt folyóval. Panaszunk van, vádak és elvárások feszítenek belülről és nekifeszülnek a jólneveltség, a vallásosság gátjának. Egy pillanatban azután, amikor gyengül az ellenállásunk, kikelünk magunkból. A meglepődés és csodálkozás általános: "Mi van vele? Nem láttam még ilyennek. Vigyázni kell ezután!" A többiek behúzott nyakkal menekülnek kiborulásunk iszapos árja elől.
Az eredmény a gátszakadás után nem az, amire számítottunk. Azt hittük, megkönnyebbülünk, de nem így történt. Önvád, fagyos hangulat, óvatosság, torok-köszörülés, mesterkélt udvariaskodás következik órákig, esetleg napokig. Kellett ez nekünk? Nem, soha többé! Mi lesz ezután? Bele kell nyugodni, hogy ilyenek vagyunk? Fegyelmezettebbnek, erősebbnek kellene lenni? Nemcsak tízig számolni, hanem húszig, százig, végtelenig?
Lehet gátakat építeni, és magasítani, óriási összegek és erőfeszítés árán, de ez félmegoldás. Lehet vallásos gyakorlatokat, a jó viselkedést edzeni, de ez is csak félmegoldás.
Úgy tudom, a gyakori és hirtelen beálló áradások egyik okozója a meggondolatlan, felelőtlen fakitermelés a folyók mentén. A fák jelenléte megköti a talajt, lassítja az olvadást. Érdemes elgondolkodni azon: nincs a mi életünkben is ilyen meggondolatlan "fakitermelés"?
A keresztfára gondolok. Jézus jelenlétére. Nem érezzük néha kínosnak, hogy szüntelenül mellettünk van és véleményezi az életünket? Nem találjuk kötelező gyakorlatnak az igeolvasást, imádságot és nem esik-e jól néha lazítani? Ám legyen. Rohanjunk fizikailag, és lazítsunk lelkileg. De ne csodálkozzunk a gyakori gátszakadásokon. Ne érjen meglepetés, ha indulataink, érzéseink erősebbek lesznek, mint a bennünk élő Krisztus, és kitörnek.
Telepítsünk újra fát! A keresztfára gondolok, amely elvette a pusztító bűn-áradat erejét, amely levezette a nem embernek való, alig elviselhető feszültségeket. A keresztfára, amely újratelepíthető az életünkben. Éljünk a "gyökeres" megoldás lehetőségével.
