Hulej Enikő
A tavaszi influenza idején engem is megtaláltak a bacilusok, így aztán néhány napig otthon kellett maradnom, és...
Letöltés: 2006-04-19.mp3(3,7 MB)
...kimaradtam a gyülekezeti alkalmakból. Nagyon bántott és nagyon hiányzott a gyülekezet. Amikor kezdtem visszanyerni az erőmet - igaz, hogy még nem voltam egészen a régi -, de már mentem hittanórát tartani a gyerkőcöknek, bibliaórát tartani az idősebbeknek, és nagyon vártam már a péntek esti ifjúsági órát. Igaz, hogy a főnököm rám parancsolt, hogy maradjak még otthon, hiszen ki kell kúrálnom magam, de én elhatároztam: pénteken feltétlenül megjelenek az esti alkalmon!Közben aztán történt egy-két érdekes dolog. Például az, hogy péntek délután nem sokkal az ifi előtt váratlanul beállított hozzám néhány ifjúsági tagunk, akikkel halaszthatatlan elintéznivalónk támadt, így aztán korábbi elhatározásom csak még inkább megerősödött: nekem ma este gyülekezetbe menni kell! Nincs maradásom!
Amikor elindultam a garázs felé, döbbenten láttam, hogy nem lesz olyan egyszerű az indulás. Döbbenten láttam, hogy autóm egyik kereke teljesen lapos. Szóval defektem volt tegnap, és szépen lassan egy nap alatt leeresztett a kerék.
Teljesen kétségbeestem! Mivel azonban nem voltam egyedül, társam azonnal megnyugtatott: nem kell idegeskedni, majd ő egykettőre lecseréli azt a kereket! Így is lett. Hamarosan újra útra készen állt az autó, és igaz, hogy kis késéssel, de megérkeztünk az esti alkalomra.
Persze én magamban dühöngtem, hogy miért pont velem kell történnie ilyen dolgoknak! Miért nem tudják megjavítani az utakat? Miért van annyi kátyú, mert biztosan az okozta a defektet!
Ahogy azonban jobban elgondolkodtam, rádöbbentem arra, hogy még ebben a helyzetben is nem arra van igazán okom, hogy dühöngjek, hanem arra, hogy hálát adjak az Istennek! Hálát adjak, mert ha másként alakultak volna a dolgok, akkor nagyon nehéz helyzetbe kerülhettem volna.
Az első, amiért hálát adhattam az, hogy Isten arra indított, hogy mindenképpen induljak el aznap a gyülekezetbe. Mert ha nem így teszek, akkor nem péntek este veszem észre, hogy lapos a kerék, hanem vasárnap kora reggel, amikor istentiszteletre indulok, ahol én szolgálok. És ha nekem kell kereket cserélnem - amit nem vagyok benne biztos, hogy sikerült volna egyedül megoldani - akkor biztos, hogy elkések az istentiszteletről, és a gyülekezet hiába várja a lelkészét. Szóval hálás lehetek azért, hogy már pénteken kiderült a probléma, és megoldás is született.
A másik, ami miatt hálás lehetek az, hogy még soha nem fordult elő az, hogy úgy indultam el a gyülekezetbe, hogy volt mellettem valaki. Ez volt az első és ez ideig egyetlen ilyen alkalom. S ez volt az, amikor szükségem volt segítségre. Biztos, hogy nem véletlen az időzítés, hanem az Úr Isten küldte őt oda. Szóval duplán hálás lehetek!
E defekt kapcsán elgondolkodtam azon, hogy milyen sokszor vagyok így az életünkben is. Ha történik valami rossz dolog; valami, ami kényelmetlen a számunkra és kizökkent a megszokott kerékvágásból; ami nehézséget jelent, vagy feladatot ad, akkor bizony dühöngünk. Miért pont velünk kellett ennek megtörténnie? Miért pont most? Miért pont így? S közben nem vesszük észre, hogy még az ilyen helyzetekben is van okunk a hálaadásra! Van okunk észrevenni, hogy az Úr Isten rendezte a dolgokat, mert történhetett volna sokkal rosszabbul is. Lehetett volna nagy baj belőle, de nem, mert Isten a végén jót hozott ki belőle.
Én akkor ott néhány órával a defektes kerék cseréje után hálát adtam az Istennek mindazért, ami akkor történt velem. S azt kívánom most neked kedves hallgatóm, hogy te is élj át ilyen - defekt utáni - hálaadásokat!
