Tudta az Úr, hogy mit csinál, mert a feketebárányt emelte ki Görögszállásról, ez pedig én voltam – vallja Ádám Barnabás, aki feleségével, Terivel együtt arról tett bizonyságot, hogy van kiút az alkoholizmus és szegénység által okozott testi-lelki nyomorból is. A feketebárányból az Úr Jézus nyájának tisztára mosott báránykája lett.
Tizenhat évesen Terikével összeköltöztünk, megszületett a fiunk, Barnabás. Inkubátorba kellett tenni, és emiatt nem lát. Akkor megtört bennem valami, elkezdtem inni. Követték őt az ikerlányaink, majd Dominik, azután Laura, aki agyvelő- és agyhártyagyulladást kapott egyéves korában. Tíz évig feküdt öntudatlanul. Akkor még jobban elkeseredtem. Elszabadult velem a pokol. Végül az Úr elszólította a kislányunkat, de én nem lettem jobban. Minden este gyógyszer kellett pálinkával, hogy el tudjak aludni. A temetésen aztán odajött hozzám egy hívő fiú, és azt mondta, ne sírjak, mert Isten majd leszárítja a könnyet a szememről. Azt gondoltam, minek papol nekem, de mégis megérintett az, amit mondott. Éreztem, hogy valami hiányzik az életemből.
Hogyan kezdődött a változás az életetekben?
Györfi Mihály lelkészék zsíros kenyér-napot tartottak a faluban. Ott beszélgettem vele, hogy nem jól vagyok lelkileg, valami hiányzik az életemből. Ő azt mondta: „Barnuskám, ezt csak Isten tudja orvosolni.” Nem emlékszem mindenre, mert akkor is részeg voltam, de hallgattam rá, és elmentem csendeshétre. Először úgy éreztem, hogy én nem tudok ott ülni másfél óra hosszát! De nem így történt! Érdekelt, ami ott folyt, lekötött, és a harmadik napon, amikor Végh Tamás áhítatát hallgattam, megérintett az Úr Jézus.
Mit éreztél ekkor?
Úgy jött, mint a villámcsapás. Belém hasított az érzés, hogy eddig nem jól éltem az életem. Én Jézus Krisztushoz szeretnék tartozni! Azt éreztem, hogy jönnek a könnyeim, hevesen ver a szívem, és hogy át kell adnom az életemet az Úrnak, nincs más lehetőségem.
Mi történt, amikor hazajöttél, hogyan változott az életetek?
Azelőtt senki nem járt hozzánk, mert részegen mindenkibe belekötöttem. Amikor megtudták, hogy átadtam az életemet az Úrnak, úgy jöttek, hogy egymásnak adták volna a kilincset, ha lett volna. Most sem élem persze tökéletesen a keresztyén életemet, de hála Istennek, oda tudok fordulni az Úrhoz, és mindent meg tudok beszélni Vele.
Hogyan változott meg a család, Teri, te mit tapasztaltál feleségként?
Teri: Megváltozott az arca, nem az alkoholos állapotú Barnát láttam. Akkor kezdtem megnyugodni, amikor már egy hónapja nem nyúlt italhoz. Először még beszálltam a fogadásokba, hogy meddig bírja, de aztán időközben én is elmentem egy lelki hétre. Két napig úgy voltam, hogy hazamegyek innen, de aztán a hét közepén azon kaptam magam, hogy nem izgek-mozgok a széken, és nem az otthoni dolgokon jár az eszem, hanem Isten dolgaira figyelek, mert hozzám is szólt.
Barnabás: Nem győzök hálát adni az Úrnak, hogy ilyen életet ad nekünk, hogy én kézen fogva el tudok menni az asszonnyal istentiszteletre. A gyermekeim várnak haza engem! Régen, amikor hazajöttek az iskolából, mindig megkérdezték az anyjukat, hogy milyen állapotban van apu.
Mit vártok a jövőtől, mit kértek Istentől?
Barnabás: Nagyon szeretném, ha Mózes fiam lelkész lenne!
Teri: Már akkor felajánlottam Istennek, amikor még a szívem alatt volt, és úgy szeretnénk nevelni, hogy példát adjunk a nagyobb gyerekeink számára is!
***
Szenvedélybetegségek, munkanélküliség, tengődés egyik napról a másikra – a válságban lévő élet kísérői ezek. De van-e kiút az emberi szempontból szinte reménytelen helyzetből? Mocsár Károly és Kati számára a lelki megújulás jelentette ezt az új kezdetet, az egyedüli lehetőséget.
Károly, azt mondtad, hogy amikor még nem ismerted Istent, nagyon rossz ember voltál. Miben nyilvánult ez meg?
Játékgépeztem, a családdal nem nagyon foglalkoztam. Nem is érdekelt, hogy mi van velük. Ha volt pénzem, akkor mennem kellett gépezni.
Kati, feleségként hogyan élted meg ez az időszakot?
Nagyon nehezen! Minden hónapban rettegve vártam, amikor pénzt kaptunk, mert tudtam, hogy az egész elmegy egy „fekete dobozba”. Aztán egyszer odaálltam Karcsi elé: „Válassz: vagy a fekete doboz vagy a három gyereked!”
Hogyan folytatódott a történet?
Amikor volt itt a faluban egy missziós alkalom, nagyon szíven ütöttek, megérintettek Isten dolgai. Ezután elmentem istentiszteletre. Imádkozás közben nagyon hatott rám az, hogy „Isten ragyogtassa rád orcáját”. A Jó Isten rám tette akkor a kezét: „Állj meg, mert nem jó úton jársz! Gyere énhozzám!”
Megváltozott ezután valami az életedben?
Igen, nagyon megváltozott az életem. Hála az Úr Jézusnak, az Ő gyermeke lettem! Azóta eszembe sem jut, hogy gépezzem. Járok istentiszteletre, bibliaórára. Volt, aki csúfolt, hogy a papok megbolondítottak, már nem úgy viselkedem, mint azelőtt. Nem beszélek úgy, ahogy korábban. Nagyon meg is gondolom, hogy mit válaszolok, mert én most már hívő vagyok, és „nagyítóval” néznek engem.
Kati, hogyan élted meg a változást, ami Károllyal történt?
Akkor először azt gondoltam, hogy miért pont Karcsi? Én régebb óta járok istentiszteletre, közösségbe, miért nem én térek meg? De most már tudom, hogy Isten így akarta megkönnyíteni a helyzetem, mert nálunk, cigányoknál úgy van, hogy bármilyen is a férfi, ő a család feje. Az nekem nagy segítség volt, hogy először ő tért meg, azután segített engem is megtérésre az Úr.
Ez hogyan történt?
Március vége felé Karcsi elment Biatorbágyra, és amikor hazajött, azt mondta, nekem oda el kell menni. Soroltam a kifogásokat, hogy én még nem voltam a családomtól távol. Meg az sem tetszett, hogy annyira oda akart küldeni. Aztán június elején mégis rászántam magam, és ott én is megtértem.
Mi változott ezután a családban?
Legelőször is az, hogy 18 év együttélés után, három közös gyerekkel megházasodtunk. Rádöbbentem, hogy az paráznaság, ahogyan mi élünk. Három közös gyerekünk van, van egy párom, aki igazából mégsem az enyém. Megértettem, hogy ha Isten szerint szeretnénk élni, akkor ez az első, amin változtatni kell.
A mindennapjaitok hogyan változtak meg?
Előtte soha nem dolgoztam, azóta viszont munkát kaptam a Biztos Kezdet Gyerekházban, ahol a gyerekekkel foglalkozom. Ez az első munkahelyem, és úgy érzem, hogy ezt az Úristen adta nekem, ezért teljes szívvel igyekszem mindennap elvégezni a feladataimat.
Győri Gábor Dávid
Az cikk a Lélekhangoló evangélikus félóra 2011-ben elhangzott műsoraiból készült.
Híd, 2012/1.
