Stifner-Kőháti Dorottya lelkész-újságíró másfél évtizede vesz részt egyházunk médiamunkájában. A Kossuth Rádióban kéthetente, hétfőn, ½ 2-kor elhangzó Erős vár a mi Istenünk! című evangélikus félóra felelős szerkesztője, indulása óta a Híd szerkesztőségi munkatársa. Sokrétű munkája a rádiózás kapcsán is összefonódik az Evangélikus Missziói Központtal. Egyházi műsorának része az itt készülő Misszió percek rovat, ő pedig interjúkat készít a Magyar Evangélikus Rádiómisszió műsora számára is.
Miben korlátoz és milyen lehetőségeket rejt az, hogy egy állami rádióadón keresztül, széles körben hallgatható az Általad szerkesztett egyházi műsor?
Annál nagyszerűbb lehetőség, mint a Kossuth Rádió néven ismert közszolgálati adón megszólalni, nem létezik. A rádió történelme, nívója, rangja, magas szakmai mércéje, mai napig kimagasló hallgatottsága mindannyiunkat hétről hétre kötelez és motivál. Nem kizárólag evangélikusok, hanem a kereszténység iránt nyitott, más felekezetű, vagy egyáltalán nem vallásos hallgatók is szívesen hallgatják a vallási félórákat. Hétköznap, munkaidőben – tehát sajnos kevés fiatal hallgatót érünk el, de sok aktív korú hallgatónk pl. autóban ülve figyel ránk.
Építő, értékes tartalmat szeretnék átadni, ami elsőrenden hitünket és egyházunkat jeleníti meg. Sok a rossz hír, a lehangoló esemény, a tragédia a médiában. Vágynak az emberek a békés, harmonikus, pozitív hangvételre, amely rámutat: a világot Isten végtelen szeretete és gondviselése hatja át, még ha nem is érezzük ezt minden pillanatban. Mi boldogan adunk át jó híreket: az evangéliumot, és olyan emberi történeteket, portrékat, amelyek elgondolkodtatnak, utat mutathatnak, vagy „csak” derűvel, reménnyel töltenek fel.
Evangélikus hallgatóink az otthonosság érzésével hallgatják az ismerős lelkészek, gyülekezetek történeteit, a nem evangélikusok pedig szándékunk szerint megismerhetik a színes, eleven, szellemi, lelki és kulturális értékekkel gazdagon megáldott evangélikus egyház hazai életét, ünnepeit, arcait. Megtiszteltetés, hogy a közszolgálati adón is hallathatjuk hangunkat.
Az evangélikus egyháznak van mondanivalója a társadalom számára. Szava is, tettei is – Isten dicsőségére, hiszen bármiről szóljunk, bárhogyan jelenjünk meg, őt hirdetjük, őt dicsérjük.
A teljes médiás munkád melyik része áll a szívedhez legközelebb?
Mindig az a legkedvesebb, amit éppen csinálok, s a változatosság a legjobb az egészben! Egy „rádiós hét” és számos esemény után leülni a gép elé, és írni a magam csendjében jutalomszámba megy... Valamennyi területét és fázisát szeretem az írásnak és a rádiózásnak is, hiszen emberekkel, eseményekkel, kreativitással teli hivatásról van szó. A Bródy Sándor utcai patinás rádióépület és az ott dolgozók az életem részei! A férjemet, dr. Stifner Gábort is ott ismertem meg. S még egy: „munkaköri kötelességemnek” tekintem, hogy nagyon sokat olvassak. A könyvek adta élmények nélkül nem lehet szellemi munkát végezni, ez a legjobb befektetés.
Milyen terveid vannak a közeljövőben az evangélikus egyházi félóra formálására?
Az Evangélikus Infromációs Szolgálat március 1-jei megalakulása lehetővé tette, hogy az evangélikus média erői koncentráltan, összefogva dolgozzanak. Ez számomra is lehetőségeket rejt. A jövőben talán több munkatárs bevonása is valóság lesz – ez égetően szükséges!
Az első az evangéliumi tartalom megjelenítése, amelyet az eddiginél több műfajban, frissen, változatosan fogunk formába önteni. Rendszeresen jelentkezne kulturális rovat, népszerű bibliaismeret, „asztali (stúdió-) beszélgetések”, nem mennénk el a társadalmi kérdések mellett sem, és sokak kérésére az áhítat és a jegyzet sem fog hiányozni. Átfogóbb portrékat is szívesen rögzítek majd, a kossuthos Arcvonások mintájára, hiszen oly sok példamutató élet, erőt adó sors van körülöttünk.
Erdészné Kárpáti Judit
Híd, 2015/2.
