Interjú Szilágyi Antal lelkipásztorral, mely elhangzott az evangélikus Lélekhangoló műsorban, 2012 novemberében.
Hajdúhadházon egy roma gyülekezet lelkipásztora vagyok. Nem nagyon szeretetem azt a megnevezést: roma gyülekezet, hiszen vannak magyar testvérek is a közösségünkben. Nagyon megszerettük őket, pedig eleinte volt bennem előítélet, hogy nem nagyon van szükségünk itt magyarokra. Egy pásztor segített, akit felhívtam: „Mitévő legyek? Magyarok jöttek a gyülekezetbe”. Ő ezt válaszolta: „Szolgálj feléjük, szeresd és pásztorold őket!” Ez azért fontos, mert Hajdúhadházon az elmúlt húsz évben nagyon komoly ellentétek voltak a cigányok és magyarok között. Öt romatelep van itt, a tizennégyezres lélekszámú városban három-négyezer cigány él.
Nem különülnek el a magyarok és a cigányok? Nem kerülik egymást?
A cigánytelepre magyarok nem nagyon járnak még most sem, pedig mostanra már oldódott a helyzet.
Hogyan indultál el Isten szolgálatába?
Ezt megelőzte, hogy az édesanyám egy utcai összecsapás, tömegverekedés áldozata lett. Brutálisan megölték. Attól kezdve nagyon szomorú és fájdalmas volt az életünk, nem találtam a helyem. A húgom már korábban járt gyülekezetbe és többször hívott engem is, de én éltem az életem, kocsmáztam, buliztam. Mindig nemet mondtam, aztán egyszer a húgom kedvéért mégis elmentem. Csodának számít, hogy egyáltalán elmentem, de az igazi csoda az volt, hogy az Úr megérintette a szívem. Betöltötte azt a nagy ürességet, ami bennem volt.
Egyik alkalommal, amikor az istentisztelet végén már a kabátom vettem, megláttam egy embert, aki azok közül való volt, akik megölték az édesanyámat. Újból felébredt bennem a harag és a bosszúvágy. Hirtelen úgy éreztem, eltávolodik tőlem az Isten, és azt kérdezi: „Mit akarsz? Bosszúálló akarsz lenni, úgy akarsz élni, mint az elmúlt három és fél évben, vagy azt akarod, amit én adtam neked?” Azt mondtam Istennek: „Igen, azt a békességet akarom, amellyel betöltötted a bennem lévő űrt, de azt nem várhatod el, hogy én ennek az embernek megbocsássak, aki tönkretette az életem és a testvéreimét!” De az Úr azt mondta nekem: „Enyém a bosszúállás”. Gondolkodni kezdtem, mit tegyek. Ha nem bocsátok meg, újra az az üresség lesz bennem; Istent nem akarom elveszíteni. Odamentem ahhoz az emberhez, átöleltük egymást és mindketten sírtunk. A csoda itt kezdődött. Attól a pillanattól kezdve Isten kezének munkája és áldása indult el az életemben.
Jobban féltél tehát attól, hogy Istent elveszítheted, mint amennyire nehéz volt a haragodat legyőzni?
Igen, Istentől nagyobb szeretetet kaptam még annál is, mint amikor még élt az édesanyám. Sokáig szégyelltem is megvallani, hogy valaki jobban szeret engem, mint az édesanyám. De bizony nagyobb szeretetet kaptam, és ezt semmiképpen nem akartam elveszíteni, még akkor sem, ha meg kell bocsátanom azoknak, akik megölték őt, akit a világon a legjobban szerettem.
Abban a gyülekezetben szolgálsz, ahol megtértél. Hogyan változott ez a közösség az elmúlt tíz évben?
A kezdetekkor tizenöten voltunk. Elkezdtünk imádkozni, hogy az Úr adjon még megtérőket. Ma több mint százan jövünk össze egy-egy istentiszteletre, és csoportvezető-képzéssel is foglalkozunk. Hét csoportvezetővel házi csoportok működnek Hajdúsámsonban, Debrecenben és Hajdúhadház egész területén.
Ebben a százban környékbeliek is vannak, vagy inkább a helyiek, az ott élő cigányok jönnek?
Szerveztünk utcai evangelizációkat, ahol megszólítottuk az embereket. Onnan is többen beépültek a csoportokba. De ismerősökön, rokonokon keresztül elértünk debrecenieket és hajdúsámsoniakat is. Sőt most már Esztergomban, 350 kilométerre innen is van egy hat-hét fős kis csoportunk.
Szerinted mi hozza közétek a magyar embereket?
Nekünk, cigányoknak is alkalmassá kell tenni magunkat arra, hogy azokat az embereket, akik nyitottak felénk, be tudjuk fogadni, mert Isten ilyen népet akar látni. Van egy énekünk: Új nép áll fel Magyarországon. Mindig azt gondoltuk, hogy ez a cigány népről szól. De nem, ez egy olyan nép – magyarok, zsidók, cigányok és mindenféle nemzet –, akikben már nincs személyválogatás. Ilyen nép fog felállni. Akik képesek együtt dolgozni: ez az Isten népe. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a cigány népnek sem szabad magát elszeparálni és sajnáltatni. Készek akarunk lenni arra, hogy együtt tudjunk élni mindenkivel. Ez a nép fogja megmutatni, hogy Istennél nincs személyválogatás. A magyar emberek hét-nyolc éve járnak közénk, és jól érzik magukat, egyre többen jönnek. Isten ereje megnyilvánul a gyülekezetben. Csodák történnek: házasságok, emberi kapcsolatok állnak helyre, depresszióból gyógyulnak emberek, már nem akarnak öngyilkosok lenni. Isten Lelke hoz egységbe minket, már nem érdekes, hogy ki a cigány és ki a magyar.
Szerinted hogyan válhat egy lelkipásztor szolgálata hívogatóvá?
Egy biztos, hogy az emberekhez oda kell menni, meg kell érinteni őket, kezet fogni velük, beszélgetni. A lelkésznek az a feladata, hogy ismerje meg az embereket, hogy odamenjen közéjük, ne csak a szószékről prédikáljon.
Hogyan mész oda valakihez, mit szeretnél sugározni, átadni?
Mindenképpen azt, amit én kaptam. Mert ha valaki megtapasztalja, hogy Isten megérinti a szívét, annak az embernek nem kell mankó. Azt az Úr fogja vezetni. Tehát mindenképpen az Isten szeretetét, áldását szeretném közvetíteni.
Egyszer azt álmodtam, hogy a gondjaim miatt sírok, és emberek jönnek hozzám, hogy segíthetnek-e. Mondtam, hogy köszönöm, de Istent várom, mert Ő egyetlen szavával meg tud gyógyítani engem. Vártam és vártam, de Isten nem jött. Felébredtem és kerestem a választ, hogy az Úr miért nem vigasztalt meg. Később az autóban, vezetés közben is ezen gondolkodtam, és akkor Isten Lelke azt mutatta meg nekem, hogy amennyire én elkeseredtem, féltem álmomban, és nem volt vigaszom, ugyanúgy éreznek azok az emberek – magyarok és cigányok egyaránt – akik Isten nélkül élnek.
Amikor ezt megértettem, a szívemben új tűz lobbant, hogy beszélni kell az embereknek Jézusról. Mi azt gondoljuk, hogy már nem akarják ezt hallani, de igenis szükségük van rá. Isten az egyedüli megoldás minden ember számára. Bármerre megyek, az embereknek Istenről akarok beszélni. Jézus Krisztus a mi vigasztalónk. Van reménység, Ő a mi szabadítónk és gyógyítónk – ezt mindenkinek hallania kell!
Erdészné Kárpáti Judit
Híd, 2013/1.
A teljes interjú elhangzott a Lélekhangoló című műsorban, 2012 novemberében.
