Beszélgetés Káli-Horváth Kálmánnal
A Ki mit tud?-os sikered után előadóművészként, tanulmányaid befejeztével a Duna TV szerkesztő-műsorvezetőjeként ismerhettünk meg. Két éve a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság sajtóirodájának a vezetője vagy. Milyen alapokról jutottál oda, ahol most vagy?
Ez maga a csoda. Indulásom egy cigánytelepről, ahonnan kétéves koromban állami gondozásba vettek. Az akkori állami gondozottak élete egyenlő volt a tökéletes jövőtlenséggel. Isten áldása, hogy bár hátrányból indulok, olyan művészi és szellemi képességeket adott, amelyekkel még tízszer ennyi mínuszból is megadta volna a lehetőséget, hogy hozzátéve a magam energiáját Vele együtt sikeres lehessek.
Istennel mikor kerültél kapcsolatba? Most azt vallod, hogy neki köszönheted a tehetséged.
Számomra az volt a fordulópont, amikor elmentem egy bibliatáborba, hogy megtudjam, van-e Isten, vagy nincs. Ha nincsen, az is jó – gondoltam –, akkor élem az életem, ahogy akarom. Ha mégiscsak létezik, arról viszont szeretnék tudni. Mutassa meg nekem, hogy olyat tud tenni, ami megkérdőjelezhetetlenné teszi számomra, hogy ő Isten: változtasson meg engem! Végül ő hamarabb tett engem más emberré, mint hogy én felfogtam volna, hogy keresztyén vagyok. Ezután ki mertem állni magamért, céljaim lettek, és elindultam azon az úton, amelyen meg lehet azokat valósítani.
Gondolom, azóta is érzed a támogatását abban, amit átélsz. Befolyásolt ez bizonyos döntésekben?
Kamaszként elkezdtem keresni a lányok társaságát. Mindig imádkoztam: „Uram, bármennyire úgy érzem, hogy ez a lány az igazi lenne, a te akaratod legyen meg, azt kapjam, aki valóban hozzám rendeltetett!” Ez így is történt, és áldom az Istent ezért, látva, hogy milyen nehéz ma a társunk megtalálása.
Szeverényi János keresztelt meg téged, és a kelenföldi evangélikus templomban ő esketett titeket. Honnan ered ez a kötődés?
Tiszadobon, ahol középiskolásként a gyermekvárosban éltem, Szeverényi János táborokat tartott evangélikus fiataloknak, de csak hallomásból ismertem őt. Később Budapesten kerültünk kapcsolatba, és ő keresztelt meg Nagybörzsönyben, a templom előtti kis patakban, egy nyári táborban. Ő több mint lelkész, barátomnak is mondhatom. Van egy kis közösségünk, amelynek ő a lelki vezetője. Ezt hívhatjuk a tiszadobiak közösségének, vagy a Roma Galériának. Képzőművészeti vonalon freepresszionistáknak is nevezzük.
Mennyit tesz hozzá hívő létetekhez, hogy művészemberek vagytok?
Az tesz a művészetünkhöz, hogy hívő emberek vagyunk. Ez biztosítja, hogy az alkotás ne legyen öncélú. A rendelkezésünkre álló eszközökből, amit Isten nekünk ad, képesek vagyunk valamit napvilágra hozni és megmutatni az embereknek. Nem csak művészettörténeti ismeretek, képzőművészeti technikák alkalmazásával hozunk létre műveket. A keresztyén identitásunk, a megélt tapasztalatok és a Bibliából vett ismeretek szintézise vetül ki a vászonra.
Hogyan alakult a hited az évek folyamán?
Legerősebb a hitben akkor voltam, amikor Isten az előbb említett változást elérte bennem. Most van kételyem, hogy a mennyországba kerülök-e. És ez a jó ebben! Az érdemtelenségnek a tudata képes arra, hogy megmozdítson bennünk vágyat, akaratot. Ezt Isten kiegészíti az Ő erejével, Lelkével, és így olyan életet ad nekünk, amivel áldássá lehetünk másoknak.
Jézus Krisztus kiegyenlítette az adósságunkat, ebben bízva sem lehetünk biztosak az örök életünk felől?
Olyan értelemben nem, hogy nekünk már nem kell tennünk semmit. Természetesnek vesszük, hogy úgyis ki van fizetve az adósság, úgyis megbocsát… – ez pusztuláshoz vezet. A lelki éberségünk alábbhagy, a Szentlélek szavát nem halljuk meg, így nem is neki engedelmeskedünk, hanem más hangoknak. Hiába van megépítve az autópálya Nyíregyházáig, ha leülök az út szélén, elcsaphat egy kamion. Az utat végig kell járni. Ha a méltatlanságunk tudata megvan, akkor azért abban biztosak lehetünk, hogy az ígéret valósággá válik, hogy Isten véghezviszi a bennünk megkezdett jót, a mi üdvösségünket. Aki együttműködik, az biztos lehet, hogy üdvözül, de ehhez oda kell tennünk a magunk részét.
Egy lovagrend tagja is vagy. Erről mit kell tudni?
Én nagyon kemény protestáns vonalon indultam el, nem bírtam elképzelni, hogy bármi közöm legyen a katolikus egyházhoz. Ezek után most a Boldog Ceferino katolikus lovagrend tagja lettem. Ő spanyol cigányember volt, aki kiállt egy letartóztatott pap mellett, ezért őt is elvitték, végül a papokkal együtt mártírhalált halt. Fontosnak tartom a szimbólumot, hogy van a cigányoknak egy olyan történelmi személyisége, aki Krisztus lelkületét tudta felmutatni. Megtisztelő volt, hogy felkértek erre, tudva, hogy evangélikus vagyok, és elfogadták, hogy bizonyos egyházi kötelmek alól felmentést kérek. A lovagrenden keresztül meg tudom azt élni, hogy létezik egyetemes egyház Krisztusban. Nem lényegesek, amikről azt gondoljuk, hogy elválasztanak egymástól, hanem azok a lényegesek, amik összekötnek.
Két évet Dániában töltöttetek feleségeddel az Európai Önkéntes Szolgálaton keresztül.
Előzőleg a Duna TV-ben voltam hírszerkesztő, műsorvezető, ezzel azonosítottak engem. Azt éreztem, hogy váltanom kell. Az első évben önkéntesként, a második évben hallgatóként vettem részt egy karizmatikus bibliaegyetem életében. Elmondhatom azt, hogy amilyen előítéleteim voltak a katolicizmussal szemben, ugyanaz volt bennem a karizmatikusokkal is. Ott megláttam, hogy el lehet fogadni azt, ahogy ők hisznek, gondolkodnak, megélik a hitüket. A hallelujázás mögött mélyen hívő, a Bibliát komolyan tanulmányozó emberek vannak. Érdemes tanulni a különböző felekezetektől, mert a köztük elosztott lelki ajándékokból áll össze a teljesség. Együttműködésre vagyunk rendelve a szeretetben.
Hogyan profitálsz az ott tanultakból?
Teológiai és vezetői ismereteket tanultam a második évben. Ott értem meg arra, hogy felelősséget vállalhassak azért, amit egy csapatban végzünk. A Roma Galéria munkáját is így tudom segíteni, és az államtitkársági munkámat is ennek segítségével tudom végezni. Azt is hozta még a kintlétem, hogy nem kezdem a munkát anélkül, hogy Istentől erőt, örömet, kreativitást kérjek ahhoz, és azt, hogy ő dicsőüljön meg ez által.
Erdészné Kárpáti Judit
Híd, 2013/1.
A teljes interjú elhangzott a Lélekhangoló című műsorban, 2012 decemberében.
