Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke orvosdinasztiába született. Isten hívó szavára már gimnazistaként kimondta az igent, és a lelkészi pályát választotta. Két, immár egyetemista gyermek édesapja. Szeret sportolni, derűs, mindig a megoldásra törekvő személyiség, aki honlapjának bemutatkozó írásában így fogalmaz: „Szeretem egyházamat. Tudom, hogy minden szolgálatunknak akkor van értéke, ha a ránk bízott testvérek, gyülekezetek és közösségek Krisztusban épülnek. Ezáltal lesz hitelessé missziónk a bennünket körülvevő világban.”
Püspök úr milyen értékeket hozott otthonról?
Az én életemben is meghatározó mindaz, amit szüleimtől és nagyszüleimtől kaptam. Nemcsak anyanyelvünket vesszük tőlük, hanem mellettük tanuljuk meg, mit jelent az otthon, a haza, a nemzet. Irodalom- és történelemszeretetük, történelemszemléletük meghatározza az én gondolkozásomat is. Mindaz, amire tanítottak, a legtermészetesebb módon megjelenik a hétköznapi életemben és azokban a döntéshozatali folyamatokban, amelyeknek részese vagyok.
Megmutatták az otthon és a lelki otthon, a gyülekezeti közösség fontosságát, valamint azt, hogy igazán csak akkor lehet teljessé az életem, ha azt másokkal is megosztom. Akkor is, ha ez annak idején a kommunista diktatúrában élve kimondottan hátrányos és kockázatos volt. Megtanítottak felemelt fővel szembenézni az eseményekkel és bátran felvenni a küzdelmet. Az embert nem feltétlenül dönti le a lábáról a vihar, amely körülötte dúl, sőt megerősíti, fölemeli, ha az Úr kezéből veszi azt.
Az élet alapvető értékeiről soha nem csak elvi síkon beszélgettünk, hanem a család mindennapjaiban éltük meg azokat. Segíteni akkor kell, amikor baj van, mondták sokszor. Ez azt is jelentette, hogy nagyapám és édesapám rendelőjének ajtaja nemcsak a kiírt rendelési időben volt nyitva, hanem megnyílt a hétvégén vagy késő esti órán érkező rászorulók előtt is. Így teljesen természetes lett számomra, hogy a lelkipásztorra sem csak a kijelölt hivatali órákban vagy az istentiszteleteken és bibliaórákon van szüksége a gyülekezetnek. A gyülekezeti ház és a parókia ajtaja mindig nyitva van az érkezők előtt.
A szülői házból hozott értékek közül nem szeretnék semmit külön kiemelni mint legfontosabbat. Ezek az értékek és ez a világlátás mint egy nagy csomag jelentik mindazt, amit útravalóul kaptam, mindez együtt az életem része, és mindebből egy-egy adott élethelyzetben meríteni tudok.
Fontos különbséget tenni lelki, szellemi és anyagi értékek között. Álszentség lenne az utóbbiról hallgatni, hiszen az anyagi értékek (vagy épp azok hiánya) és a hozzájuk való viszonyunk is végigkíséri életünket. Ám nem mindegy, hogy milyen fontosságot tulajdonítunk e felsorolásban egyiknek vagy másiknak. Hogyan jelennek meg mindezek az Ön életében? Változtak-e az évek során?
Valóban álszentség lenne azt felelnem, hogy az anyagi értékeknek nincs jelentősége. Hozzá kell azonban tennem, hogy az Úr ígérete – hogy ha keressük az ő országát és az ő igazságát, mindezek ráadásként megadatnak – olyan valóság, amit napról-napra megtapasztalok, és hálás vagyok érte. Lelkésszé szentelésem óta nagyon szilárdan támaszkodtam erre az igére, és sohasem csalódtam. Ma már senki előtt nem kérdés – hívők és nem hívő emberek számára sem –, hogy a végső út előtt teljesen mindegy, hogy milyen javak vettek körül bennünket életünkben. Akik haldokló emberek utolsó gondolatait megismerhették, egyöntetűen számoltak be arról, hogy az eltávozóknak olyan gondolataik vannak, melyek sokkal inkább az emberi kapcsolatokra, az érzelmek elmulasztott kifejezésére, a megbocsátásra, a szellemi értékek fontosságára mutatnak.
Természetesen, aki a mindennapi megélhetéséért küzd, annak számára az anyagi értékeknek teljesen más jelentősége van. Hittel elfogadni Isten ígéretét, „ráállni” erre a kijelentésre csak teljes elfogadással lehet, és ha sikerül, átformálja az egész életünket, és ez a legfontosabb. Minden érték – mint a hit is – akkor lesz hitelessé az életünkben, ha nemcsak tanult értékké, hanem életet formáló erővé válik bennünk. Nem elég, ha a szüleim tudják, mit jelent a bűnbocsánat, nekem magamnak is meg kellett tapasztalnom. Nekem is találkoznom kellett az élő Krisztussal, hallanom kellett a szavát, és megértenem, hogy ami a Golgotán történt, miattam és értem is történt, hogy új életem lehessen. Ha Jézust megkérdeznénk, hogy hogyan jelenhet meg ez a mi életünkben, akkor rámutatna a másik emberre. És ugye tudjuk, ki az a másik ember? Talán ugyanabban a házban lakik, ahol én, esetleg ugyanabban a gyárban dolgozik, talán az utcán jön velem szembe. Mindig, mindenütt ott van a másik ember, aki valamiben szegény, talán olyan valamije hiányzik, ami nekem megvan. Mindnyájunknak van valami olyan gazdagságunk, amivel szemben egy másik szegényebb. Soha ne azt nézzük, hogy mije van a másiknak, ami nekünk nincs, hanem megfordítva: mim van nekem, ami a másiknak nincs, amivel segíteni tudok rajta?
Püspökként, közösségi vezetőként Ön is értéket képvisel és közvetít. Ez inspirálja is, amikor nehezebb időszakokat él át a szolgálatban?
Hogy mi inspirál? Tudom, hogy az én Uram eljön a szőlőjébe, ahová állított, és gyümölcsöt keres életem fáján. A mi Urunk a lelkészt, de még a püspököt sem díszfának szánta, hanem azért ültette, hogy a gyümölcsét élvezhesse. A szőlőben minden talpalatnyi helyet gyümölcstermelésre kell kihasználni. Ugye ismerős ez a kép? Az ő egyházáról van szó. Rólunk, akiket ő, a mennyei Gazda különös gonddal kezel, akikért az áldott vincellér, Jézus Krisztus minden áldozatot megtesz, hogy gyümölcsöt teremjünk. Olyan egyszerű ez az igazság! Nem akarok soha megfeledkezni arról, hogy Istennek minden velünk való törődése a gyümölcsért van. Jézus azért született meg erre a világra, hogy olyan életerőt hozzon számunkra, amely által jóízű gyümölcsöket teremhet az életünk, és azért halt meg a keresztfán, hogy konkrét bűnöktől megtisztulva, az ő vére által még több gyümölcsöt teremjünk, és azért támadt fel a halálból, hogy mi is egészen új életet, gyümölcstermő, áldott, hasznos életet éljünk. Gyümölcs minden szó, cselekedet, szolgálat, áldozat, amiben benne van Jézus, amiben megjelenik Isten szeretete, öröme, békessége, jósága, hűsége.
Hogyan látja, melyek társadalmunk – a világ – legveszélyesebb folyamatai, amelyek az alapértékeket támadják, megkérdőjelezik? Hogyan válaszolhat ezekre a Krisztus-hívők közössége? Egyéni felelősségünk teher vagy lehetőség a hitvallásra?
Nem szeretnék frázisokat puffogtatni, már csak azért sem, mert hiszem, hogy – bár bizonyos folyamatok kétségkívül erősödnek a körülöttünk lévő világban – nem az a „dolgunk” feltétlenül, hogy az ezek veszélyei miatti szorongás vagy az ezekkel folytatott harc legyen életünk fókuszában. Ne feledjük el, hogy nemcsak ma, de a mögöttünk lévő néhány évszázadban is mindent megkérdőjeleztek már. A modern kor embere ugyanezt a kérdést tette fel újra és újra. Történelmi feljegyzésekből, gyülekezeti krónikákból látjuk, ők is gyakran úgy érezték, hogy alapjaiban rendül meg minden.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nyugodtan hátradőlhetünk. Istenben hinni és Isten dolgaival foglalkozni nemcsak nagy kiváltság, hanem súlyos felelősség is. Isten Igéjét nem lehet felelőtlenül hallgatni, az azt meghalló szív engedelmes szív is kell, hogy legyen. A mai kor eszközeivel kell megtalálnunk a módját, hogy a járható utat mutassuk meg ebben a világban. Az egyháznak nem a világtól elfordulva, nem önmagába fordulva kell élnie a maga külön életét, hanem a világ felé fordulva, a világért való felelősség fokozott tudatával.
Az egyház Isten missziójának az eszköze, Jézus missziós népe ebben a világban. Keresztyénként mind küldetésben járunk, a családi életnek, a politikának, a tudománynak, a művészetnek, a sportnak a világában, mint akiket Jézus küldött oda.
Ha egy szót választhatna 2021-re, amely „az év szava” lehetne, s amely az Ön számára értéket képvisel, mi lenne az a szó, kifejezés?
Ezt is inkább Isten kezéből veszem. Ez a szó az irgalmasság. Bibliaolvasó Útmutatónkban a 2021-es év igéjeként Jézus Krisztus mondja: „Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36) Nem kell ennél egyértelműbb útmutatás. Befejezésül eszembe jut Jakab levelének egy sora: „…az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.” (Jak 2,13) Az irgalmasság, az irgalmas szív győz az ítélet felett. Jézus megtöretett testének és kiontatott vérének erejében győzött az ő irgalma minden ítélet felett.
Elfogadva és megtelítődve ezzel az irgalommal, más emberként szolgálhatunk az új évben, személyválogatás nélkül fordulva minden ember felé.
Stifner-Kőháti Dorottya
Híd, 2021/1.
