„A helyzet változik körülöttünk, de az alapvető cél megmarad: Isten igéjének eljuttatása minél több emberhez” – vallja az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért. Az EKE vezetőjét, Oravecz Andrást, hatgyermekes édesapát kérdeztük.
Mikor érezted és értetted meg először, hogy van köze az életednek Istenhez?
Tízévesen egy januári Aliansz-bibliaórán nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem élhetem helyesen az életem Isten nélkül. Akkor fogadtam be az életembe Jézust. Aztán évek teltek el. Egy istentiszteleten hallottam, hogy ha az ember öt-tíz éve jár Istennel, akkor biztosan megbízza valami feladattal. Magamra néztem, és elgondolkodtam, hogy nálam eltelt ennyi idő, és hol tartok? Egyre hangsúlyosabbá vált számomra a kérdés, hogy mit akar velem Isten.
A fiatalok ilyen korban általában még nem törik a fejüket ilyesmin. Komoly gondolkodású voltál már gyerekként is?
Igen, sok csínyből kimaradtam, ezeket ma sem hiányolom. A családi környezetem is segített ebben. Édesanyám és édesapám is komolyan hívő emberek. Sokszor voltam nálam idősebbekkel is együtt különféle igei alkalmakon. Ezek is hozzásegíthettek, hogy komolyabban vegyem Isten igéjét. A középiskolában megkérdezték, hogy mi akarok lenni. Hosszasan gondolkodtam a jó kifejezésen, és azt feleltem, hogy szeretnék Istenhez méltóan élni. Hogy közben mivel foglalkozom, az kevésbé fontos, de az életemet vele összekötve éljem.
Ez azt fejezi ki számomra, hogy szívedből is kötődtél már Istenhez. Hol lehet az a pont, ahol a puszta ismeret a keresztyénségről, annak tanításáról egy személyes, meghatározó élménnyé válik, akármilyen fiatal is az ember?
Igen, kortól függetlenül megtörténhet ez! Az a pont lehet ez, amikor valaki meglátja, hogy önmagában elveszett. Szembesül a saját bűneiből adódó feszültségekkel, amelyeket csak úgy lehet feloldani, ha elfogadja Jézus ajándékát: golgotai kereszthalálát és váltságát. Azt, hogy ő szenvedte el a bűneinek a büntetését. Ha az életemben ezt ésszel és szívvel is megértem, akkor alakulhat át az Istennel való viszonyom hálaadássá. Vággyá, hogy szeretnék vele kapcsolatban lenni.
Ennek fényében hogyan történt a pályaválasztásod?
Egész kis koromban kiderült a műszaki érdeklődésem, de érettségi előtt felmerült, hogy a teológiára menjek. Buzgón kerestem a Bibliában, hogy Isten hol bátorít erre. Nem vettem észre, hogy a magam vágyát akartam igazolva látni, s tulajdonképpen magamat csaptam be ezzel. Isten azt igazolta, hogy a műszaki egyetemre kell mennem.
A párválasztásban nyilvánvalóbb volt számodra, hogy mit szán Neked Isten?
Előbb ismertem meg apósomat, mint a feleségemet, Selmeczi Ágnest, akivel egy EKE szervezésű ifjúsági táborban találkoztunk. Amikor biztossá vált számomra, hogy Isten őt szeretné feleségemül, akkor léptem a lánykérés felé. Tudom, mai szemmel szokatlannak hat ez. Huszonhat éve vagyunk házasok. Természetes volt számunkra, hogy nagy családot szeretnénk – feleségemék heten, mi öten vagyunk testvérek. Nekünk pedig – átlagolva – hat gyermekünk van. Isten döntését látom e mögött is; teret adtunk az ő döntéseinek, terveinek.
Persze a párválasztás előbb említett módja ellenére a házasságunkért ugyanúgy meg kell küzdenünk, mint bárki másnak, mivel különböző háttérrel, mentalitással rendelkezünk. Az utolsó öt évünk rendkívüli időszak volt. Egy kisfiút háromévesen, és másik három gyermeket kisebb korukban fogadtunk az otthonunkba nevelőszülőként. Közülük Johannát, aki hatnaposan került hozzánk, örökbe fogadtuk. Ő a hatodik gyermekünk. Most nem veszünk magunkhoz gyermeket egy időre.
Hogyan jött az ötlet, hogy nevelőszülőséget vállaljatok?
Korábban is felmerült mindkettőnkben ez a gondolat, de akkor sorra születtek a saját gyermekeink. Végül éppen, amikor Áginak lejárt a főállású anyasága, akkor vált lehetővé két gyermek befogadása. Akkor lett tizennyolc éves a legnagyobb gyermekünk, és törvény is több (5 helyett 6) gyermek nevelését tette lehetővé. Előzőleg Isten megadta, hogy egy megfelelően tágas házba költözhessünk Öttevényen. Rá kellett jönnünk, hogy a gyűrűnkbe írt ige teljesedett be: „Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének, örvendezz a lévitával és a közötted lakó jövevénnyel együtt!” (5Móz 26,11) Rádöbbentünk, hogy a nevelőszülőségünk is Istennek egy sokkal korábbi elhatározása volt.
Mit adott a gyerekeiteknek, hogy látták az Istennel való kapcsolatotokat és az EKE alapítványi és egyéb szolgálataitokat?
Mindebben a szolgálatban motivált az is, hogy a saját gyerekeink és a család számára olyan lehetőségeket adjak, amilyeneket én is átélhettem. 2003-ban, amikor elkezdtem a gyerektáborokat tartani, Jonatán és Dani volt a legkisebb ezeken. Aztán Rebeka, később Andris és Áron is részt vettek a táborokban, most már Johanna is. Idővel Dani és Rebeka a gyerektáborokban már szolgáltak. Nem erőltettük, hogy így vagy úgy gondolkodjanak, de ezek számukra is természetessé váltak.
Hogyan tudnád összefoglalni az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért küldetését, alapkoncepcióját?
Ez egy szolgáló közösség, tagjaink az evangélikus egyházban különféle helyeken, módokon szolgálnak. Abból a célból alakult meg több mint harminc éve, hogy tudjuk egymást erősíteni, bátorítani Krisztus követésében és a szolgálatban. A ’90-es években a közösség gyerekek, fiatalok, felnőttek felé is megkezdte szolgálatát az egyházban. Több mint húsz évvel ezelőtt elindult a bibliaiskolánk is. Fontosnak látjuk az elesett emberek támogatását is, akiket szintén odavezethetünk Krisztushoz.
Melyik ige, amelyen keresztül Isten vezetett Téged mostanában?
A napokban például rácsodálkoztam a Zsidókhoz írt levél 13,15-re: „Általa vigyük Isten elé a hálaadás áldozatát mindenkor, azaz nevéről vallást tévő ajkaink gyümölcsét.” Ez bátorít, hogy vegyük Isten nevét a szánkra; nem csupán emlegetve azt, hanem legyen ennek gyümölcse. Ezt én úgy értem, hogy emberek megerősödhessenek a hitben, odatalálhassanak Jézushoz. Ezek a hálaadás gyümölcsei részünkről. Bátran álljunk ki mellette a mindennapokban.
Mik a terveitek a jövőre nézve a családi életedben és az EKE szolgálatában?
A családomat tekintve az, hogy szeretnék jó apa, nagypapa, jó após lenni – ehhez még sokat kell fejlődnöm. Az EKE életében vágyam a közösség belső életének megerősödése. Szeretném, hogy a bibliaiskolán keresztül támogathassuk a hallgatókat a Krisztusban való meggyökerezésükben és az igével való kapcsolatukban. Nem könnyű történelmi időszak áll előttünk, jó erre felkészülni. Abban szeretnénk segíteni a velünk kapcsolatba kerülőknek, hogy életük számára Isten igéjét tekintsék alapnak. Isten az, Krisztus az, aki őket vezetni és őrizni tudja és akarja.
Erdészné Kárpáti Judit
Híd, 2021/3.
