Szeverényi János Sangala Felicie-szel beszélgetett
Az Ez az a nap roadshow-n találkoztunk. Feltűnt, hogy kívülről nem úgy nézel ki, mint egy magyar lány, a neved is nagyon érdekes, de tökéletesen beszéled a magyar nyelvet.
Édesanyám magyar, békéscsabai, édesapám pedig afrikai, Mali államból jött tanulni Budapestre, ahol édesanyámmal együtt jártak az ELTE Természettudományi Karára.
Édesapád mennyit beszélt neked Maliról, az ottani kultúráról, gyökerekről, rokonokról?
Elvitt minket a testvéreimmel Afrikába, a szülőfalujába. Nagyon élveztük ezt az utazást, érdekes volt, nagyon más kultúra, mint az európai.
A mali nyelvet ismered?
Csak az ottani hivatalos nyelvet beszélem, ami a francia. Maliban, mint minden afrikai országban, rengeteg nyelv van. Általában a hivatalos nyelv az angol vagy a francia, illetve van egy olyan afrikai nyelv, amit nagyon sokan beszélnek. Maliban ez a bambara nyelv. Ezen kívül minden törzsnek megvan a maga nyelve. Apukám a dogon törzsből származik, dogonul is beszél, de én csak pár mondatot tudok ezen a nyelven.
Nem tervezed, hogy valamikor még felnőttként elmész Maliba?
Télen készülök menni, a nagynéném meghívására. Izgatottan várom, hogy most milyen élményt fog nyújtani, hogy felnőttként látom. Későbbi terveimben is szerepel, hogy kimennék dolgozni, vagy segíteni az ottaniaknak.
Mit tanulsz, és mit dolgozol Budapesten?
Az Óbudai Egyetemen tanulok műszaki menedzser szakon, és egy modellügynökségnél dolgozom menedzserként.
A keresztyének egy részében van egy kis távolságtartás a divattal szemben. A hiteddel hogyan tudod összeegyeztetni a modellügynökségi munkát?
Nem hinném, hogy a kettő kizárja egymást. Természetesen vannak olyan dolgok, amiket nem támogatok. Ez a modellügynökség nem afféle escort modellekről szól, hanem kifejezetten divatügynökség, ahol csak a divattal foglalkoznak. Azt, hogy egy nő szépen, nőiesen öltözzön, fontosnak tartom.
Tehát úgy látod, hogy mivel a hívők is ebben a világban élnek, nem kell visszavonulniuk?
Nem hiszem, hogy bármi szégyellnivaló lenne ebben. Lehet csinosan öltözni a jó ízlés határain belül. Természetesen egy nő ne legyen kihívó, ahogy erre a Biblia is figyelmeztet, de nyilván a bibliai időkben más szokások, más trendek voltak. Akkoriban a haj volt a nők ékessége, ma inkább a ruhával fejezik ki a nőiességüket, és ebben nem látok semmi rosszat.
Kisgyerek voltál, amikor kikerültetek Kanadába. Édesapád ott tért meg. Veled mi történt a hit szempontjából?
Apukám katolikus volt, de nem volt élő hite. Hét év után éppen visszaköltöztünk Magyarországra, amikor édesapám életében több katasztrófa, haláleset következett be, és Istenhez fordult, aki meghallgatta őt. Ekkor élő és valóságos hitre jutott. Így jöttünk vissza Békéscsabára, ahol elkezdtünk a pünkösdi gyülekezetbe járni. Gyerekként mindenért lelkesedtem, a zenéért, a gyerektársakért, aztán tizenévesen én is kezdtem magamévá tenni a hitet, és azóta is aktívan gyakorlom.
Nálad ez egy folyamat volt, vagy emlékszel valami konkrét istentapasztalatra, élményre?
Inkább folyamatként éltem meg, de nekem is jött ez a felismerés, hogy szükségem van Jézus Krisztus kegyelmére. Ez úgy tizenkét éves koromban lehetett. Aztán ahogy felnőttem, jöttek az élet dolgai, a próbák, hogy miben is hiszek, hogyan is vonatkozik rám a kegyelem. Van, hogy elesem, de Isten szeretete helyreállít, a kegyelem ott van az életemben.
Mit jelent számodra az ének és a zene?
Nagyon szeretek énekelni, örülök, hogy Isten adta nekem ezt az ajándékot, és nagyon szeretem a gyülekezetben használni. Elkezdtem basszusgitározni is a debreceni dicsőítő iskolában.
Olyan világban élünk, ami majdnem mindenben ellentéte a keresztyénségnek. Mondhatjuk, hogy a keresztyénség egy ellenkultúra ebben a közegben. Te egy mai, belevaló fiatal vagy, szerinted hogyan lehet ma Európában, Magyarországon keresztyénként élni?
Fontos ezt felvállalni, mert nincs rosszabb annál, mint amikor az ember kompromisszumokat köt: egy kicsit vallásos, egy kicsit a világhoz is tartozik. Én bátran felvállalom, hiszen nincs szégyellnivaló abban, hogy normális értékeket képviselek, sőt az emberek erre inkább felnéznek rám: tényleg tudsz úgy élni, hogy nem dohányzol, tudsz úgy szórakozni, hogy nem iszod le magad!?
Persze, miért kellene innom ahhoz, hogy tudjak felszabadultan nevetni? Egyszerűen élvezem azokat a dolgokat, amiket Isten nekem adott, és ehhez nem kell sem paráználkodni, sem alkoholhoz vagy más tudatmódosító szerekhez nyúlni. Nem hiszem, hogy kényelmetlenül kellene éreznem magam azért, mert ezt tartom normálisnak és nem fogadom el azt, hogy a nem normális is normális.
Te hogyan éled meg az Istennel való kapcsolatot? Például hogyan olvasod a Bibliát, hogyan imádkozol?
Isten Isten, de olyan is, mint egy Apa, mint egy Barát. Többféleképpen szólít meg. Van, hogy erélyesen helyre kell tennie, van, hogy a jelenléte arra késztet, hogy leboruljak és imádjam, van, amikor szinte barátként közeledik. Én is törekszem erre a személyességre, tudom, hogy mindig bátran jöhetek hozzá, mert gyermekévé fogadott. Nekem az ima: beszélgetés Istennel. Lehet imádkozni felemelt kézzel, vallásos szavakkal, de lehet főzés közben is: „De, jó, hogy teremtetted a metélőhagymát, mert finom ízt ad az ételemnek…”
A kétféle ima egyenértékű, mert ha szívből jön, akkor kedves Istennek. Ilyen módon fontos számomra a napi kapcsolat Istennel. Ha a hétköznapokban nem tudjuk Isten szeretetét, közelségét megélni, akkor a hétvégén a gyülekezetben sem tudjuk Őt úgy imádni, ahogy kell, és az életünkben az Őt megillető helyre emelni.
A Bibliából milyen szereplők példája hatott rád?
Sok bibliai hithős példa számomra. Az, ahogyan mertek mindennel szemben csak Istenre hagyatkozni. Ők azért lettek hithősök, mert engedelmesek voltak. Semmivel nem voltak többek bárkinél, csak az engedelmes szívük tette őket különbbé. Ez engem mindig is megfogott, és tudom azt, hogy ha Istenért valamit szeretnék tenni, akkor engedelmes szívem kell, hogy legyen.
Köszönöm a beszélgetést, és kívánom, hogy Isten őrizzen meg téged ebben a hitben!
Híd 2014/4.
