A prostituáltak többnyire munkára kényszerített, rendszeresen bántalmazott fiatal lányok. A Névtelen Utak Alapítvány 2012 óta foglalkozik az emberkereskedelem, és azon belül is a prostitúció áldozatainak teljes körű rehabilitációjával és társadalmi reintegrációjával. Az interjúalany az alapítvány egyik vezetője, akinek kilétét biztonsági okokból nem hozhatjuk nyilvánosságra.
Mennyiben áldozatok ezek a nők, és mennyiben felelősek maguk is a sorsukért?
Kilencven százalékuk nem önszántából választja ezt az életet. Gyakori eset például, hogy vidéki, apa nélkül, vagy alkoholista apa mellett felnőtt kislányt 14-16 évesen elcsábítanak. Majd egy napon a férfi előadja, hogy nincs pénze, mi lenne, ha a lány segítene neki és kiállna az utcára. Általában hatásos a szívhez szóló rábeszélés. Ha nem, akkor jön az erőszak, összeverik, éheztetik a lányt. Mások a szegénység, az éhezés miatt választják ezt az életet.
Mi vonzott ebbe a szolgálatba?
Megláttam az embert ezekben a rendkívül összetört és reménytelen nőkben. Amikor először találkoznak velem a rehabilitáció kezdetekor, nem tudnak rám nézni, mert férfi vagyok, és előző nap még 15-20 ember erőszakolta meg őket. Egy év után, ha meglátogatom őket életük első, valódi munkahelyén, akkor úgy szaladnak hozzám, ahogy egy kislány az édesapjához. Ez a változás indított engem erre a munkára.
Az emberkereskedelem és a prostitúció elleni kampányotok címe: „Mennyit érsz?” A prostitúcióból menekülők hogyan érzik meg nálatok, hogy értékesek?
Sok ember gyerekkorában nem tanulja meg, hogy ő értékes. Ezen nehéz változtatni. A legfontosabb, hogy egyenrangú félként kezeljük őket. Önkénteseink ugyanazt a képzést kapják, mint a rehabilitációban résztvevők, hogy eszükbe ne jusson az, hogy ők jobbak lennének.
A kampány során rengeteg férfi jelentkezett arra, hogy a nyakába vesz egy „igazi férfi nem vesz nőt” feliratú táblát. A nők pedig olyan táblát tartottak a kezükben, hogy: „nem árucikk”. Ezzel azt jelzik, hogy értékes vagyok, de nem megvásárolható.
Ha az ember egy prostituáltat meglát az utcán, nem a segítő szándék az első, ami megmozdul benne, de talán nem is nagyon tudja, hogy mit lehetne tenni érte.
Óva inteném az embereket attól, hogy egyedül próbáljanak segíteni. Ha valaki olyan helyzetben találkozik egy lánnyal, amikor nincs ott a futtató – ezek azok az alkalmak, amikor lehet velük beszélgetni –, odaadhat egy Magyarországon ingyenesen hívható segélyszámot, ahonnan ő segítséget kaphat. Minket a www.nevtelenutak.hu honlapon találhat meg.
Ezek a nők félnek, senkiben sem bíznak, de ha van nálunk egy cetli a telefonszámmal, akkor ezt elviheti, és gondolkodhat a segítségkérésen.
Hol tudtok helyet biztosítani a hozzátok fordulóknak?
Van egy védett házunk, ahova befogadjuk őket. Itt minden nap tíztől négyig egy rehabilitációs programra járnak, így mire a reintegráció szakaszába kerülnek, addigra megtanulják, hogy ne késsenek el a munkából.
A rehabilitációhoz minimum fél évre van szükség. Ennek során kívülről, belülről megújulnak nálunk a befogadottak. Amikor eljutnak odáig, hogy feldolgozták a traumákat, elvégezték a képzést, átkerülnek a második, reintegrációs fázisba. Ha rendelkeznek befejezett tanulmányokkal, akkor segítünk nekik munkát találni. Ha nem, támogatjuk őket az iskola befejezésében, emellett négy órában dolgoznak.
Olyan szinten megváltoznak, hogy amikor valaki mégis visszamegy a régi közösségébe, nem ismernek rá. Másképp gondolkodnak, viselkednek, más az értékrendjük.
Mi az a plusz, amit ti keresztyénként adni tudtok a prostitúcióból szabaduló nőknek?
Ez a feltétel nélküli szeretet. Amikor meghallják, hogy keresztyén értékrenden alapuló alapítvány vagyunk, akkor eleinte bizalmatlanok. Később ez megváltozik, amikor megtudják, hogy a rehabilitációs programban segítők többsége önkéntes. Nagy részük egyébként hívő ember.
„Miért szeretnél rajtam segíteni?” – kérdezik tőlük. „Mert értékesnek tartalak.” Amikor ezt elhiszik és megértik, végre tényleg elkezdik kutatni, hogy kik is ők valójában. Vannak közöttük olyanok, akik miután megtapasztalják a feltétel nélküli elfogadást, azt mondják, hogy adnak egy esélyt a keresztyénségnek és valamelyik önkéntessel elmennek abba a gyülekezetbe, ahova ő jár, és később azokhoz az egyházakhoz csatlakoznak.
A prevencióban mit láttok célravezetőnek?
Először a társadalmat kell érzékenyíteni, hogy ne legyen kereslet és kínálat sem. Készítettünk nem hívő színészekkel egy prevenciós színdarabot, amelynek a címe: „Kiállok érted”. Ez a prostitúcióba kerülés folyamatát mutatja be. Gyermekotthonokban, illetve a Stúdió K. Színházban adják elő Budapesten.
A kampányunk részeként létrehoztunk egy különleges kiállítást, ami kezd vándorkiállítássá válni. Ezt középiskolás osztályok is látogatják osztályfőnöki óra keretében.
Kaptok visszajelzést a középiskolásoktól? Az egészséges családokban élő gyerekeket a téma talán megdöbbenti, vagy úgy érzik, őket nem érinti.
Többször volt alkalmam megfigyelni a kiállítást meglátogató középiskolásokat. Az elején heherészve jöttek be, de már a második kiállítótérből kifelé jövet látszott, hogy elkomolyodtak. Rádöbbentek, hogy ezek valós történetek, amik szinte bárkivel megtörténhetnek.
Többségük nagyon sokkolódott, de pontosan ez a cél, hogy szembesítsük őket azzal, hogy ez velük is megtörténhet, illetve hogy tudatosuljon, hogy amikor pornót néznek, akkor valakinek a bántalmazását nézik. Az osztályfőnököktől is sok pozitív visszajelzést kaptunk, mert később is komoly beszélgetések alakulnak ki az osztályfőnöki órákon a látottak kapcsán.
Mi a férfiak felelőssége a prostitúcióban?
Nincs megoldás erre a férfiak nélkül, ugyanis nekik kell abbahagyni kínálatot keresni.
Másrészt, ha a férfiak jó férjek, jó apaképet mutatnak, gondoskodnak a körülöttük élőkről, akkor ez csökkenni fog. Az is probléma társadalmunkban, hogy a férfiak nem férfiak. Az egészséges férfilét nemcsak a szexualitást jelenti, hanem felelősséggel is jár. Ki kell érdemelniük a bizalmat a férfiaknak. A feleség pedig sokszor nem jó apaképpel jön a házasságba, és eleve nem bízza magát a férjére.
Mivel lehetne segíteni a munkátokat?
Elsősorban azt kérjük, hogy imádkozzanak a szolgálatunkért, mert Isten nélkül lehetetlen a változás. Önkéntesként is sokféleképpen lehet részt venni ebben a szolgálatban. Adományokra is szükségünk van, például az adó 1%-ára. A védett házban gyakran elromlanak háztartási eszközök. Ilyen tárgyakat is szívesen fogadunk, vagy női ruhákat, amikből mindig hiány van.
Mit üzennél az olvasóknak ezeken túl?
Mindenkit arra szeretnék buzdítani, hogy lássa meg az embert a kiszolgáltatottsága mögött. A másik pedig: mi, keresztyének, szeretünk a bűnösökre követ dobálni. Tegyünk meg inkább mindent azért, hogy ezek a nők elmehessenek, és ne vétkezhessenek, ahogyan Jézus mondja a parázna nőnek, akit meg akarnak kövezni: „menj el, és többé ne vétkezz” (Jn 8,11b).
Erdészné Kárpáti Judit
A Névtelen Utak Alapítvány honlapja: http://nevtelenutak.hu
Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT)
ingyen hívható száma: 06 80 20 5520; honlapja: http://bantalmazas.hu
Híd magazin, 2017/1.
