Bod Péter Ákos közgazdász, volt országgyűlési képviselő, ipari és kereskedelmi miniszter, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. A professzor úrral – aki jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára – a mostani állapotokról és azok okairól beszélgettünk. Az elmúlt hónapokban hozzászokhattunk ahhoz a kijelentéshez, hogy hazánkban és az egész világon válság van. Mi a gyökere a problémáknak? Mi adhat reményt és segítséget?
Véleménye szerint mi vezetett a jelenlegi kritikus állapotokhoz?
A mai gazdasági és pénzügyi izgalmak a sajtóban hol pénzügyi világválságként, hol euróválságként jelennek meg. Szerintem egyik leírás sem jó. A világgazdaságban rengeteg gond van, de mikor nem volt? Egészében növekszik a gazdasági teljesítmény, főleg Ázsiában, de Latin-Amerika, sőt még Afrika is növekedőben van. A világnak ebben a térségeiben sincs minden rendben, de ahol most a legtöbb baj keletkezett pénzügyi vonatkozásban, az a három nagy gazdasági és politikai erőközpont: az Egyesült Államok, Európa és Japán. Az okok sokfélék, a három térség esete sem egyforma, különösen a mi kontinensünkön igencsak eltérőek a viszonyok országonként. Míg a görög vagy az olasz (és a magyar) államot súlyos adósságterhek nyomják, addig Észtországnak, Csehországnak nincs államadóssága, Svédország vagy Bulgária költségvetése egyensúlyban van, Lengyelország még a 2009-es európai visszaesés alatt is gazdasági növekedést tudott felmutatni. Éppen az európai tagállamok nagyon eltérő viszonyai miatt kell most arról vitázniuk az európai vezetőknek, hogy fenntartható-e így a közös európai valutát használó országok csoportja. Maga az euró egyébként nincs válságban: az eurózónán belül nem okoz gondot az infláció, az euró külső árfolyama stabil. Majd meglátjuk, hogy a nagy ügyeket lassacskán intéző európai közösség milyen választ ad erre a kérdésre: szorosabbra fogják-e a tagállamok pénzügyi gazdálkodását, vagy hagyják, hogy az oda nem illő tagállamok kikerüljenek az euróövezetből.
Mennyiben beszélhetünk csak gazdasági, pénzügyi válságról?
Bajaink mélyebb eredetűek. Vegyük a mi saját ügyünket: nyakunkon az államháztartás hiánya, az államadósság, a családok eladósodottsága, az árak folyamatos növekedése, az adók szintje. Mindez azonban következmény. A legális foglalkoztatottság kicsi, a munkaképes korúak képtelenek eltartani magukat, nő az adóelkerülés, és életstratégiává vált a nyugdíjba való menekülés. A családok kisebb hányadának van pénzügyi megtakarítása, rengetegen vettek fel meggondolatlanul hiteleket. Demográfiai mutatóink is rosszak: alacsony a termékenység, rövid a várható élettartam. Nagyarányú a halálozás, jórészt az önpusztító életmód miatt: alkoholizálás, drogozás, dohányzás. A kormánypolitika igyekezett néhány ügyben szembenézni a kialakult helyzettel, de sajnos máig kevés eredményt látunk. Európa egészére is érvényes a demográfiai válság kifejezés, és problémák vannak a kialakult társadalmi szerkezet fenntarthatatlansága miatt, amihez a bevándorlásból adódó újabb gondok társulnak. Az állam pénzügyi válsága máshol is leképződése a lehetőségein túlterjeszkedő kormányzat belső gondjainak. Ehhez járul hozzá a modern pénzügyi rendszerben időről időre fellépő kilengések legutóbbi megnyilvánulása, amely Európát 2008 végén sodorta gazdasági visszaesésbe.
Mi lehet ebből az általános válságból a kivezető út?
2012 elején nagyon nehéz előre látni a magyar helyzet alakulását. Gazdaságunk fejlődése gyenge, munkahelyteremtő képessége csekély. Az európai gazdaság is gyengébben teljesít, és csak az év végére, a jövő év elejére valószínűsítenek élénkülést. Az árak nőnek, a forgalmi adók terén európai rekordmagasságot értünk el, sok álláshely szűnik meg a közszférában. De mindezen országos gondok nem változtatnak azon, hogy a képzett, erős akaratú és kitartó emberek nehéz viszonyok között is találnak megoldást, míg, aki maga nem tesz a boldogulásáért, azt hátráltatják a külső bajok.
Segítség lehet-e ebben a helyzetben az egyén számára a személyes hit, vallásosság?
Mind a társadalmi méretű bajok keletkezése, mind azok valamilyen módon való feloldódása a társadalmat alkotó emberek gondolkozásán, cselekedetein, értékrendjén, felelős vagy felelőtlen viselkedésén múlik. A hittel élő ember tudja, sosincs egyedül, és erős támaszt kap ahhoz, hogy megállja helyét a világban. Sajnos, honfitársaink között nagyon sok a magányos, társtalan, hit és meggyőződés nélküli. Márpedig az ilyen embert könnyen manipulálja a fogyasztásra serkentő reklám, orránál fogva vezetheti a politika, hamis képzetekkel tömi tele a média. Az államszocializmus következményeként él velünk még mindig olyan materialista, értéktagadó világkép, amelynek hatása alatt kiszolgáltatott marad az egyén.
Mennyiben lehet támogató az emberek számára egy-egy közösség, gyülekezet?
Minden közösség segíthet, nagy támaszt nyújthat egy lelki értékeket megvalló gyülekezet. A változó világban nehéz eligazodni, és a magára hagyott emberen elhatalmasodhat a félelem, csalódottság, ami passzivitáshoz vezethet. Remélem, hogy a mai globális gondok megismerése sokakat indít arra, hogy megpróbálják megérteni az őket körülvevő világot, közösséghez fordulnak kérdéseikkel, és megosztják saját erejüket a még inkább rászorulókkal ahelyett, hogy valami hivatalos felsőbbségtől várnák sorsuk jobbra fordulását.
Németh Máté
Híd, 2012/1.
