Egy apostoli kérdés („Ki választana el minket Krisztus szeretetétől?” – vö. Róm 8,31–39), friss, megérintő válaszok, igehirdetések és bizonyságtételek, közös éneklés és imádság, úrvacsoravétel, kis csoportos beszélgetések, testvéri találkozások, emlékezetes mondatok – címszavakban így foglalható össze az idei országos evangelizáció, melyet a hagyományok szerint idén is a reformáció hónapjában, október 14-én, szombaton Budapest szívében, a Deák téri evangélikus templomban, a gyülekezeti termekben és a szomszédos evangélikus gimnáziumban tartottak. Szeverényi János országos missziói lelkész munkatársaival és egyházunk missziói bizottságának támogatásával egy emlékezetes nappal ajándékozott meg minden jelenlévőt. – FOTÓK, BESZÁMOLÓ, FILMFELVÉTELEK
Isten várja a válaszunkat
Valóban országos esemény részesei lehettek a résztvevők: mindhárom egyházkerület gyülekezeteiből és a fővárosból is érkeztek testvérek, hogy Jézus Krisztus és egymás közösségében töltekezzenek fel igével, szentséggel, áldott pillanatokkal. A jelenlévőket Szeverényi János köszöntötte, Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke betegsége miatt nem tudott jelen lenni, de áldáskívánását küldte a napra. Az országos missziói lelkész Jób könyvéből az aznapi igét olvasta fel az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból, és arról a skandalumról beszélt, melyről az ószövetségi könyv szól: a hívő ember szenved! Jób kérdésére Isten válasza Jézus Krisztus, aki által ezen a napon is erősíteni akar minket.
Szereteted szorongat
A nap zenei szolgálatát az Új Teremtés Együttes nyújtotta Győri Gábor Dávid vezetésével. A páli igéből kölcsönzött névvel immár húsz éve van együtt az alapító mag, és azóta újak is csatlakoztak. Zenés bizonyságtételüket prózai vallomásokkal is kiegészítették, egész napos szolgálatuk lelket emelő volt, sokan együtt énekeltek az együttessel.
„Én tudom a választ”
A nyitó igehirdetést Grendorf Péter angyalföldi lelkész tartotta, aki arra a szószékre lépett fel, amely meghatározó erővel bír életében. Lelkészi pályára való elhívását egy innen elhangzó prédikációból kapta huszonhárom évvel ezelőtt. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” – idézte a páli igét, mely azért is érdekes, mert kérdések sokaságát adja elénk, így vezetve gondolkodásunkat. Válaszolni azonban nekünk kell! Jézus Urunk is gyakran kérdezett, folytatta az igehirdető. Leleplezte az álkérdéseket, életet megváltoztató válaszok születtek kérdései nyomán, máskor pedig – például Nikodémus esetében – kérdés nélkül is válaszolt. Olyan korban, amikor a kérdések gyanakvást keltenek, fontos ráébrednünk: a kérdés nem támadás, hanem lehetőség arra, hogy közelebb kerüljünk a másik emberhez. Merre vezet Pál apostol a kérdéseivel? Jézus Krisztushoz, a kereszthez. Nélküle nincsen semmink, Isten minden ígérete őbenne van. Arra biztatott végül, hogy keressük meg együtt a kérdéseket, mert van rájuk válasz.
A délelőtt második felében bibliakörök, szekcióbeszélgetések zajlottak a templomban és tizenkét további helyszínen. Ezek témáit a szervező úgy állította össze, hogy mindenki találjon érdeklődésének megfelelő területet: hívő nők a családban, az ifjúság, a közösség, 20. századi hitvallóink, Luther harcai, küzdelem a betegségben, kereszténység és más vallások, vagy az élet a mennyei Főszerkesztő szolgálatában – csak néhány példa az igazán gazdag választékből. A beszélgetések vezetésére a Híd magazin állandó munkatársait, szerzőit kérte fel Szeverényi János.
Isten alvállalkozói
Ebéd után ismét a templomban folytatódott az alkalom. Előbb Süveges Gergő újságíró, műsorvezető lépett a mikrofonhoz. A római katolikus vallású rádiós-televíziós személyiség gyakori vendég egyházunk rendezvényein, szép példájaként az egymást gazdagító ökumenének. Mottó gyanánt két mondatot kívánt „a lelkünkre csomózni”: Isten nélkül semmit nem tudunk tenni, és Isten nélkülünk semmit nem akar tenni. Saját hitútjáról elmondta: vallásgyakorló családból származik. Gimnazistaként megélt közösségi élménye, az ifjúsági órák a Szent Imre-plébánián egész további életére nézve meghatározók voltak. „Eszközévé választott Isten, mi az Istennek nagykövetei, alvállalkozói vagyunk. Az a dolgunk, hogy Isten arcát tükrözzük; prizmaként sugározhat át rajtunk.”
Tapasztalata szerint az istentükrözés közösség nélkül nem megy. Ez a közösségélmény végigkíséri családjában a huszonhárom éve házas, négygyermekes férjet, édesapát. Ahogyan sokféle út vezet Istenhez, úgy a szolgálat is többféleképpen történhet. Kinek-kinek meg kell találnia, hogy Isten arcának melyik részét tudja a legjobban tükrözni ebben a világban. Személy szerint őt az édesapák felé vezette az Isten az elmúlt tíz évben. Az Apakulcs program megálmodójaként és a képzések vezetőjeként három pillért tart fontosnak: „Ismerd, szeresd, támogasd!” Ahogy ezen dolgozott – osztotta meg hallgatóságával –, megérkezett a felismerés: az apa-gyerek kapcsolódás az Atya-gyerek kapcsolódáshoz vezette el. Isten ugyanerre törekszik velünk, gyermekeivel. Ismer, szeret és támogat minket. A kérdés: hány pillanatban, eseményben, mozzanatban tudom felfedezni, hogy az Isten Atyaként szeretne kapcsolódni hozzám? A válaszok azt is megmutatják majd, hogy mi az én dolgom az ő nagy tervében.
Igazi szabadság a börtönfalak között is lehetséges
Vatai Gyula nyugalmazott börtönparancsnok, hitoktató ritkán hallható történetek sorát osztotta meg a gyülekezettel. Elmesélte, hogyan lett börtönőr, nem tagadva: harcolni ment oda. Közben valamit keresett, templomokba ült be, de a szelíd Isten hangja nehezen jutott el hozzá. Aztán Isten mindig adott mellé valakit, aki életben tartotta a hit iránti kíváncsiságát. Bízik László néhai evangélikus börtönlelkész is köztük volt.
Miközben Vácott a fogvatartottak hívő parancsnokért fohászkodtak, harminckét évesen kinevezték vezetőnek. Utólag már látja: „Az örökkévaló Isten velem ott akart találkozni, hogy az én szívemet magához kösse egészen.” Vatai Gyula ott tanult meg kereszténynek lenni. Az Apostolok cselekedeteiből többször idézte a filippi börtönőr megtérésének történetét. Neki is az a küldetése, hogy minden, amit tesz, a megtért börtönőr örvendezéséből fakadjon.
Egyedül a kereszt!
Az úrvacsorás záró istentiszteleten Weltler Gábor malomsoki lelkész igehirdetése is a nap igéjéhez kapcsolódott. Sok minden változik körülöttünk az életben, kezdte, de valami állandó és örök: a kereszt igéje, amely a jó Pásztort hirdette, aki életét adta juhaiért. A mi életünk olyan fontos volt Urunk számára, hogy a sajátját sem sajnálta értünk. Pál értette ezt, és a Megfeszítettről tett bizonyságot, egész életét és apostoli szolgálatát meghatározó credója maradt. Az igehirdető emlékeztetett, hogy a Római levélben az apostol minden kétséget kizáróan újra, immár sokadszorra megvallja: nincs más kapaszkodónk, támaszunk, csak Isten Jézus Krisztusban megjelenő örökkévaló, féltő szeretete. Luther solája valójában csak egy: sola crux – egyedül a kereszt. Pál apostol hitte: Krisztusban minden elrendeződhet. Szerető Atyánk mindent megadott nekünk Jézus Krisztus által. Sem élet, sem halál nem választhat el Istentől. A keresztény embernek nem örök élete lesz tehát, hanem örök élete van, már most éli – tett bizonyságot a lelkész.
Az istentisztelet után Szeverényi János Ézsaiás próféta „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” bátorító igéjével bocsátotta útra a tartalmas nap résztvevőit.
Szerző: Stifner-Kőháti Dorottya
Fotó: Erdész Zoltán
Délelőtti program (27.50 percig megelőző országos evangelizációk felvételeiből láthatók részletek):
Délutáni program: