„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” – kérdezte Keresztelő János a börtönben, kivégzése előtt. Ma is sok kérdés vetődik fel a hívő emberekben.
Minden mozgásban van, sok a bizonytalanság. Korunk embere megkérdőjelezi az évezredes normákat, a tízparancsolatot, a Biblia tekintélyét, a házasság és család teremtési rendjét, az egyház létjogosultságát. Ijesztő a szomszédunkban dúló háború, a gazdasági válság, az éghajlatváltozás.
Ittzés János nyugalmazott evangélikus püspököt kérdeztük arról, hogy mivel segíthetjük, vigasztalhatjuk, tanácsolhatjuk, erősíthetjük testvéreinket.
***
Ha az ember körülnéz a világban, egyet kell értenie a sok kortársunk által vallott diagnózissal: manapság semmi sem olyan biztos, mint a bizonytalanság. Keresztyénként is korunk gyermekei vagyunk, ezért kortársaink aggodalmai, félelmei a mi gondolataink, kérdéseink is. Az életünk szinte minden területét átjáró válságjelenségek aggodalommal töltenek el bennünket. A nyugtalanító kérdések nemcsak személyes életünk, utódaink, egyházunk, hanem hazánk, Európa, sőt az egész emberiség sorsára, jövőjére nézve is megfogalmazódnak szívünkben. És mindehhez jön még a globális morális válság.
Az okokat talán nem egészen egyformán látjuk; ki ebben, ki abban véli azokat megtalálni. Az „oknyomozás” eredménye függhet személyes élethelyzetünktől, politikai alapállásunktól, hitbeli elkötelezettségünktől – a végeredmény azonban elszomorítóan ugyanaz: instabilitás, bizonytalanság és bizalmatlanság mindenfelé. A koldust és királyt egyaránt táncra perdítő mefisztói szédület örvényében fuldoklunk. Hatalomvágy, anyagiasság, határokat nem ismerő erkölcstelenségek pusztítják a maradandónak gondolt értékeket. A romok fölött pedig egyre győzedelmesebb az aranyborjú bamba-diadalmas vigyora. És ráadásul a mi szívünkre is rátámadnak az ősi gyötrő teodiceai (istenigazolási – a szerk.) kérdések: Miért engedi ezt Isten? Miért nem jön – azonnali megoldást hozva – segítségünkre? Van-e közöttünk akár egy is, aki még nem tette fel magának, esetleg lelkészének, vagy magának az Úristennek ezeket a kérdéseket?
Ha van is, sajnos, némi igazság a gyakran hallott mondatban: Minden politika! – ne dőljünk be ennek a szlogennek! Ne féljünk ezzel szembeállítani és ki is mondani a nagy és örök igazságot: Valójában minden teológia! És csak így lehet reménységünk, hogy a hitet, erőt, felelősséget, morált, vagyis egész életünket mindenestül szétziláló „globális tengeri viharban” is biztonságot lelünk abban a bizonyos csónakban, ahol Jézus Krisztus Urunk a Kapitány.
Mert minden bajunknak, nyomorúságunknak és az egész emberiséget nyomorító válságjelenségeknek egyetlen oka van, mégpedig az ember lázadása Isten ellen. Az Úristen törvénye életünket a helyes úton akarja megtartani. Engedetlenségünk soha nem marad következmények nélkül. Ez az igazi oka a nagypolitika gazemberségeinek és mindennapi életünk „kis” hazugságainak. És ez okozza hitünk és egyházaink életének megfáradását, a nemzet erejének megroppanását, a családok válságát és mindazt, ami békességünket elrabolja, és bizonytalanságba, félelembe taszít bennünket.
Egyik óév esti imádságunkban így könyörögtünk: „Nyugtalan szívünk benned keres biztos támaszt a múlt és jövő határán. Légy ezután is oltalmunk, bizodalmunk, erős várunk…” Akár mai helyzetünkről, akár a jövő kilátásairól töprengünk, csak innen indulhatunk. Isten népének mindenekelőtt Ura hűségén kell tájékozódnia, igéjére kell figyelnie, mert csak így nem veszíti el reménységét. Hiszen – történjék bármi velünk és körülöttünk – Jézus Urunk ígéretére építhetünk: „én veletek vagyok… a világ végezetéig” (Mt 28,20).
Ne feledkezzünk meg reformátorunk biztatásáról sem: „Énekeljetek, gyermekeim, hadd fusson az ördög!” Akkor írta egyik fontos, minket is tanító énekét, amikor a nagypolitikai és a hazai veszedelmek nyomasztották: „Tarts meg, Urunk, szent igédben!” (Evangélikus énekeskönyv 255/1.). És tanulhatunk, erőt meríthetünk a próbás életű Paul Gerhardt énekéből is: „Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret” (Evangélikus énekeskönyv 53). És ahogy a Római levélben (8,31–39) Pál apostol bizonyságot tesz Urunk hűségéről: az ő szeretetétől senki és semmi nem választhatja el a benne bízókat. Csak ezért lehet bizonyosságunk afelől, hogy biztonságban vagyunk!
Ittzés János
A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület nyugalmazott püspöke
Híd magazin, 2023/1.
