Szeverényi Jánosnak az Evangélikus Élet magazinban megjelent gondolatai
Isten alázatos énekese. A hetvenes években a kommunista nyomás és kontroll ellenére erősödött az ifjúsági munka a különböző egyházakban, sokan megtértek. Az egész országban tapasztalható volt a Lélek sodrása.
A lelki-szellemi ébredés egyik gyümölcse az új énekek születése. Egyre többen írtak dalokat, egymás után alakultak zenekarok egyházunkban és más felekezetekben is. Szerettük a katolikus Sillye Jenő énekeit is. Csak néhányat említek a háromszázból: Volt egyszer egy király; Gyertyaláng; Kisfiam; Föltámadt, alleluja; Köszönöm neked Istenem; Múlnak az évek; Nézzétek az ég madarait, Szállj dalom.
Nagyszerű emlékem, hogy a katonai kiképzés heteiben Lentiben, öt felekezet teológus hallgatói, a teherautón is énekeltük dalait. Ez tilos volt akkoriban. Sok erőt adott ez a különös kórus.
Sillye Jenő több oratóriumot és misét írt. Isten használta őt és dalait az ébredésben, az evangelizációban. Az énekekhez mindig mondott néhány szót. Hirdette az igét. Bejárta a Kárpát-medencét kis Trabantjával. Énekelt hajléktalan szállókon, kórházakban, teológiai szemináriumokban, gyülekezetekben, konferenciákon, a legendássá vált kismarosi és nagymarosi ifjúsági találkozókon.
„Álmodni sem mertem volna ilyen gazdag életről – mondta. – Az apám elhagyott minket, anyám és a nagymama becsülettel és mély hittel nevelt minden nehézség ellenére. Abban a korban voltam fiatal, amikor a kommunista rendszer mindenben gáncsolta az egyházat, és minden erővel megpróbálta kitépni belőlünk a hitet. Büszke vagyok, hogy hűségesen kitartottunk. Ez persze nem az én érdemem, hanem az Úristen kegyelme, mégsem tagadom, jólesik visszagondolni, hogy sikerült.”
Június 15-én, pályafutása ötvenedik évfordulóján gyülekezetében, a káposztásmegyeri katolikus templomban barátaival, családtagjaival és mintegy háromszáz jelenlevővel adott hálát életéért, az Istentől kapott küldetésért. Komoly betegségek után, hetvenkét évesen is tele van a szíve hittel, örömmel, hálával. A tizenkét dal előadása kifárasztotta. Alig volt hangja az alkalom végén, de ott a templomban a hálaadás alatt minden a helyén volt. Négyszemközt, az evangélikusok nevében megköszöntem neki, hogy sokunk életében eszközök voltak énekei az Isten felé vezető úton.
Balás Béla nyugalmazott püspök („Beton atya”) ezt írta Sillye Jenőnek: „Somogyi Sanyi (hite miatt bebörtönzött pap – szerk.), amikor utolsó börtönéből kijött, a Rózsák terén találkozott veled. Látta a fiatalokkal zsúfolt oratóriumot, és sírva fakadt. Nem hiába ült éveket.”
A szépség rendezője. Életének kilencvenhetedik évében meghalt Franco Zeffirelli olasz filmrendező. Az 1973-ban Assisi Szent Ferenc életéről készült Napfivér, Holdnővér sokak szerint minden idők egyik legszebb keresztyén filmje. A Názáreti Jézus, melynek televíziós és filmváltozata is készült, a bibliai téma egyik leghatásosabb feldolgozása lett.
A hetvenes évek Magyarországán rendkívüli jelentősége és hatása volt ezeknek a filmeknek. Csendben adtuk át egymásnak a hírt a teológiai akadémián: a Szondy és a Bajza utca sarkán lévő templomban Jézus-filmet vetítenek az esti mise után. Alig fértünk be az Úr házába. Alig fértünk az Úr házába. Húsz perces adagokban vetítették az Olaszországból becsempészett filmet. Valaki élőben tolmácsolta a szöveget. Istennek gondja volt arra, hogy ezekben a nehéz időkben is eljuttassa az evangéliumot sokakhoz ilyen módon is.
A békéscsabai ifjúsági alkalmakon is vetítette ezeket a filmeket Győri János Sámuel akkori segédlelkész. Az angyalföldi Lehel téri templom plébánosa, Zoli bácsi Budapest környéki falvakba vitte Zeffirelli filmjeit. Mindenütt megteltek a templomok.
Zeffirelli több alkalommal felszólalt a magzatok védelmében. „Egy elmaradt abortusz vagyok” – vallotta. Milyen jó, hogy ő is megszületett! Megismerte és hirdette Isten szeretetét.
Szeverényi János
Evangélikus Élet, 2019. július
