Szalai András írása a Híd magazin 2023/3. számából
Az Apostolok cselekedetei 11. fejezete szerint a kívülállók először a tanítványokat nevezték keresztyéneknek. Olyanokat, akiknek a tettei és szavai Krisztusra mutattak. Mivel megkülönböztető nevet kaptak, a kívülállók szerint is létezett egy olyan sajátos világnézeti és erkölcsi rendszer, amit csak Krisztus tanítványai vallottak és éltek, más nem – ez volt a „keresztyénség”. Aki nem hitte és élte, amit ők, az nem is állította magáról, hogy közéjük tartozik.
A keresztyénség tehát jól körülhatárolható világnézeti és erkölcsi rendszer, amely ma is létezik. Az újszövetségi Szentírásból ma is megismerhető, és ma is ugyanúgy megélhető. Keresztyén tehát az, aki ezekhez a gyökerekhez elviekben és gyakorlatban, hitében és életvitelében egyaránt ragaszkodik.
A keresztyén szón persze nincs copyright, ezért ma úgy tűnhet, bárki annak tarthatja és nevezheti magát, különösebb kötelezettségek és következmények nélkül. Ezért milliószámra élnek úgynevezett névleges keresztyének, akik bár egyháztagok (meg lettek keresztelve, bérmálva vagy konfirmálva), és magukat bizonyos helyzetekben keresztyénnek vallják, de nem élnek tanítványként.
Vajon az a személy vagy az a felekezet, amellyel találkozunk, valóban keresztyén, vagy csak annak tűnik? Erről eléggé eltérő vélemények léteznek:
„Ezt nem lehet eldönteni, mert nem látunk bele mások szívébe.” – Igaz, hogy nem vagyunk gondolatolvasók. Annak azonban utánajárhatunk, hogy a másik mit hisz, és egyháza mit vall.
„Ezt nem is kell eldönteni, mert az ítélkezés nem a mi dolgunk.” – Nagy különbség van az emberek feletti ítélkezés, illetve a nézeteik megvizsgálása és értékelése, azaz megítélése között. Csak mert a végső ítélet Isten dolga, nem kell mindenkinek mindent elhinnünk. A nézetek megítélése igenis a mi feladatunk, és mindenki használ is valamilyen „szűrőt”, amin azonban rendszerint vagy túl nagyok a „lyukak”, vagy túl kicsik. Lássunk néhányat:
- „Csak az keresztyén, aki az én egyházamhoz tartozik.” – Az egyháztagság még senkit se tett Krisztus tanítványává. Nagyon sok névleges keresztyén van, aki papíron ugyan egy egyház tagja, de ez kevés hatással van az életére.
- „Mindenki keresztyén, aki annak vallja magát.” – Olyan sokféle és ellentétes nézet létezik arról, hogy mit jelent a keresztyénség, hogy ha mind igaz lenne, akkor nem szólhatnának egy bizonyos vallásról. Ha bármit nevezhetünk keresztyénségnek, akkor valójában semmi sem az.
- „Keresztyén az, aki annak vallja magát, és komolyan veszi a hitét.” – Igaz, hogy a hitet élni kell, de pusztán az, hogy valaki gyakorolja a hitét, még nem jelenti azt, hogy keresztyén hitet gyakorol. Például sok szekta térítő buzgóságából még nem következik az, hogy a tanításuk azonos az apostolok hitével.
- „Keresztyén az, aki annak vallja magát, és rendes ember.” – Rendes emberek azonban a nem vallásosak és a más vallásúak között is vannak; a keresztyén hit pedig nem pusztán erkölcsös életmód, hanem sokkal több.
- „Az istentiszteletük, a szókincsük hasonlít a miénkhez, úgyhogy biztos keresztyének.” – Az elsőre idegenül ható formák is kifejezhetik ugyanazt a hitbeli tartalmat, ahogy az ismerős formák is rejthetnek teljesen idegen hitvilágot. Például az unitárius istentisztelet és lelkiség emlékeztethet a reformátusra, de a két egyház tanítása teljesen más. A fent idézett véleményeknél teljesebb szempontokra van szükség!
Szalai András
apologia.hu
Híd magazin, 2023/3.
