Csipogó kis baglyok – Hol lakik az Isten, hol van az ő temploma? – Egyes vezetők túldimenzionálják szerepüket – Jób fájdalmára Isten válasza Krisztus keresztje – A bűn olyan, mint a rák
Gondolatok az elmúlt hetek igéi kapcsán
Csipogó kis baglyok. Ő keres engem, vagy nekem kell őt keresni? Én találom ki Istent, vagy ő engem? Az én hitem teremti őt, vagy ő ad hitet nekem?
Egy bagolycsalád lakott udvarunk fenyőfáin. Heteken át hallgattuk a kicsik éhes, szülőket kereső vijjogását. A szülők csendben hordták nekik fél éjszaka a táplálékot. Nagyjából ez a helyzet velünk is. Legfeljebb csipogni tudunk, jelezve, hogy hiányzik valami, Urunk pedig napról napra gondoskodik rólunk. Ő az, aki megszólal, bíztat, jelt ad.
„…ha teljes szívből kutattok utánam. Megengedem majd, hogy megtaláljatok - így szól az Úr....” (Jer 29,13-14)
„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” (Kol 3,2)
Hol lakik az Isten, hol van az ő temploma? Rómában, Genfben, Wittenbergben vagy Jeruzsálemben? Az Örökkévaló önmagában létező, elérhetetlen, definiálhatatlan, ábrázolhatatlan. Egyetlen vallásba, felekezetbe, teológiai rendszerbe sem fér bele, mert
„a véges nem fogadhatja be a végtelent.” De kijelentette magát a tőle elszakadt, esélytelen helyzetbe került embervilágnak. „A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig. [...] Jön a mi Istenünk, nem hallgat.” (Zsolt 50,1-3)
Megszólal a természetben, a lelkiismeretben, a történelemben; az összetört lélekben, az intenzív osztályon, a börtönök bezártságában, üldözések idején, az élő ige hirdetésekor.
Bárhol, bármikor, bárhogyan. Még a kőtemplomokban is. Ő ma is úton van. Úton van szíved felé is. Fogad örömmel! Tedd le terheidet, bűneidet! Fogadd el irgalmát, szeretetét!
Ott lesz „szent templomában” a te lényedben, testedben, szívedben. Kell ennél több?
„Az Úr azonban ott van szent templomában: csendesedjék el előtte az egész föld!” (Hab 2,20)
Egyes vezetők túldimenzionálják szerepüket. Uralkodnak, és kiskorúsítják a környezetükben élőket, a rájuk bízottakat. Jézus a Jó Pásztor. Azért jött, hogy erőnket meghaladó „ellenségeinktől” - bűntől, haláltól, ördögtől - megmentsen. A nyáj előtt jár, a „halál árnyékának völgyében” (Zsolt 23,4) is. Ez a Pásztor nem uralkodik a juhokon, nem „hasznosítja”, nem elpusztítja őket, hanem életét adja értük.
„Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket…” (Ez 34,23)
„Jézus mondja: Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem…” (Jn 10,14)
Jób fájdalmára Isten válasza Krisztus keresztje. Némelyek szerint egy hívő nem lehet beteg, mindig mosolyog, a kísértés, a mélypontra kerülés távol áll tőle, és soha nem ürül ki a bankszámlája. Szerintem is igaz az, hogy ha egy alkoholbeteg megtér, azt észreveszi a mája, az idegrendszere, a családja, a munkahelye, a pénztárcája. Ugyanakkor földi utunkon átélhetünk betegséget, családi tragédiát, háborút, katasztrófát, üldözést.
Az Istentől, az élet forrásától elszakadó világ fájdalmára, pokoljárására Isten válasza Jézus. Jób szenvedésére Krisztus megváltó keresztje a válasz. A cél a végső hazatalálás, a „salom”, a béke, a teljesség.
„Miért is ad [Isten] világosságot a nyomorultnak, és életet a megkeseredett lelkűeknek, akik várják a halált, de hiába...?” (Jób 3,20–21)
„Mivel [Jézus] maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” (Zsid 2,18)
A bűn olyan, mint a rák. A bűn nem elvont filozófiai vagy teológiai fogalom. Bűn az, ami kárt, fájdalmat, törést okoz. Megbontja a teremtési rendet, harmóniát. Olyan, mint a daganat. Elszívja az életet. Kezdeni kell vele valamit. Isten szeretete, fénye, igazsága és irgalma segít a bűntől való szabadulásban. Isten haragja szeretetből van. Gyűlöli a bűnt, mert az fájdalmat, törést okoz, de a bűnöst halálosan szereti. Manapság a „bűnöst” képmutató módon utáljuk, kibeszéljük, lenézzük, a bűnnel azonban jó viszonyt ápolunk. Minden a szívben dől el.
„Ne segítsd a bűnöst azzal, hogy hamisan tanúskodsz mellette!” (2Móz 23,1b)
„…mert szavaid alapján ítéltetsz majd igaznak, és szavaid alapján ítéltetsz majd bűnösnek.” (Mt 12,37)
Szeverényi János
Evangélikus Élet, 2019. december 29.
