Beszélgetés a siketmisszióról
A budapesti Deák téri templomban október 10-én zajlott országos evangelizációra meghívást kaptak siketek, halláskárosultak is. A jelnyelvi tolmácsolás mellett szekcióbeszélgetésre is sor került. Köszöntötte az egybegyűlteket Kovács Imre, a siketek gyülekezetének lelkésze, a testvérek pedig – sajátos jeleléssel – dicsőítő énekkel szolgáltak. A jelnyelvi tolmácsolást Bokros Andrea missziós munkatárs vállalta. Sokat segített a szervezésben Ponicsán Erzsébet rákospalotai evangélikus lelkész. Hármukat kérdeztem a siketmisszió múltjáról, jelenéről, a készülő bibliafordításról.
Kovács Imre, a Kőszikla Siketek Baptista Gyülekezetének lelkésze
– Milyen múltra tekinthet vissza a gyülekezet, és miként végzi szolgálatát?
– 2003-ban alakult a gyülekezetünk. Először csak néhányan kezdtünk a saját anyanyelvünkön, a jelnyelven istentiszteleteket tartani. Eközben meghívást kaptam egy nemzetközi alapítványtól, hogy vegyek részt egy teológiai és gyülekezetplántálási képzésben, melyet kifejezetten hallássérültek számára tartottak jelnyelven. Ezt az egyéves képzést – feleségemmel együtt – sikeresen elvégeztem. A gyülekezet létszáma egyre nőtt. Folyamatosan támogatott minket – már a kezdetektől – a Magyarországi Baptista Egyház. Nekünk természetes volt ez a kötődés, hiszen feleségem édesapja baptista lelkipásztor volt, és én is baptista családban nőttem fel. Tíz év alatt egyre szorosabb lett a kapcsolatunk az egyházzal. Nagy öröm volt számunkra látni, hogy a testvérek teljesen elfogadták siketközösségünket. Végül 2013-ban hivatalosan is tagja lettünk a baptista egyháznak. Nagyon fontosnak tartom, hogy minket siketközösségként fogadtak be, és önálló gyülekezetben élünk, a saját anyanyelvünket, a jelnyelvet használva. Gyülekezeti életünk szerteágazó: minden vasárnap istentiszteletet tartunk, péntekenként bibliaóránk van. Rendszeresen szolgálunk baptista gyülekezetekben szerte az országban, jó kapcsolatot tartunk fenn határon túli siketközösségekkel is. Két gyülekezeti fiatal a Baptista Teológiai Akadémia tanulója. Nagy öröm számomra, hogy látom: Isten az utánpótlásról is gondoskodik.
– Mik az örömei és nehézségei a gyülekezeti életnek, szolgálatnak?
– Örömeink és nehézségeink megegyeznek az egyházban levő bármelyik gyülekezetével. Örömünk, amikor újból és újból megtapasztaljuk, hogyan változik meg azoknak a siketeknek az élete, akik megértve az evangélium üzenetét, elkötelezik magukat Jézus Krisztus mellett. Isten előtt mindannyian egyformák vagyunk, az ő gyermekei. Törekszünk arra, hogy ez ne csak egyfajta jelmondat legyen, hanem a mindennapok gyakorlata. Öröm számunkra, hogy igazi testvéri kapcsolatban vagyunk a hallókkal. Minden hónapban egyszer közös istentiszteletet tartunk a nekünk otthont adó Nap utcai gyülekezettel. Ezeken az alkalmakon siket és halló testvérek együtt szolgálnak. Éppen ezért volt igazi öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy meghívást kaptunk az evangélikus egyház országos evangelizációs alkalmára. Láttuk, éreztük és tapasztaltuk a szeretetet, elfogadást és tiszteletet. Krisztus Urunk parancsát láttam megvalósulni itt. Mert valóban komolyan kell vennünk, hogy az emberek arról ismerik meg, hogy mi Jézus tanítványai vagyunk, ha szeretjük egymást.
Bokros Andrea jelnyelvi tolmács, a Magyarországi Baptista Egyház Speciális Missziójának vezetője
– Hogyan lett jelnyelvi tolmács? Miből áll a szolgálata, munkája?
– Nem készültem tolmácspályára. Isten elhívása alapján kezdtem a siketek között a munkát, először annál a nemzetközi alapítványnál, ahol Kovács Imre és felsége is tanult. Egyre jobban bevonódtam a hallássérültek életébe. Tanulmányaimat igyekeztem úgy végezni, hogy amit megtanultam, az a formálódó siketközösséget is szolgálja. Ennek egyik állomása volt, hogy a tolmácsképzőt is elvégeztem. 2011-től a baptista egyház munkatársa vagyok. A siketközösség életét, formálódását látva hívta életre egyházunk a speciális missziót, hogy akadálymentessé tegyük az evangéliumot mindenki számára.
– Készül egy bibliafordítás siketek számára. Ők tudnak olvasni, miért van szükség egy ilyen Bibliára? Kik végzik a munkát, és mikorra várható a fordítás megjelenése?
– A bibliafordítás igénye a hívő siketek részéről merült fel. Folyamatosan szembesültek azzal, hogy a bibliai szöveget, a fogalmakat írott formában nagyon nehezen értik meg. Ahogy mindenki, ők is az anyanyelvüknek a használatával jutnak el a legteljesebb meg- értéshez. Esetükben ez a jelnyelv. A bibliafordítás a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Bibliatársulat támogatásával zajlik siket és halló munkatársak együttműködésével. Jelenleg Márk evangéliumának fordításán dolgozunk. Terveink szerint a jövő évben elkészülünk.
Ponicsán Erzsébet rákospalotai evangélikus lelkész
– Milyen tapasztalatokat szerzett eddig a siketekkel kapcsolatban?
– Ötödévesteológus voltam, amikor ösztöndíjjal Németországban, Neuendettelsauban tanulhattam egy évig. Ki szerettem volna próbálni magam azokon a missziós helyeken, melyek a kinti egyetemmel összeköttetésben voltak, így a vakok és a siketek között is szolgálhattam. Nürnbergben összeismerkedtem Joachim Klenk lelkésszel, aki akkor a bajor egyház siketmisszióért felelős vezetője volt. Az ő mentorsága alatt találkozhattam a siketmisszió áldásos és egyben csodálatos munkájával. Irodát kaptam a központjukban és egy siket jelnyelvi tanárt, aki német jelnyelvet tanított nekem. Istentiszteleteken, családi látogatásokon, gyülekezeti kirándulásokon is részt vehettem. Nem szakadt meg a kapcsolatunk az ösztöndíjas évem letelte után sem: a lelkész segítségével juthattam ki Tallinnba, majd Rómába, nemzetközi siketmissziós konferenciákra. Igyekeztem itthon is elsajátítani a jelelést, alapfokú jelnyelvi vizsgát tettem. A siketmissziót azóta is a szívemben hordozom, mióta Joachimmal megismerkedtem. Bokros Andreával egy Tamás-misén találkoztam, aztán lassan szinte munkatársakká váltunk, nem egy olyan temetésen szolgáltunk együtt, ahol a család valamelyik tagja siket volt. Ilyenkor, illetve a megemlékező istentiszteleten is szinkrontolmácsolni szokott. A barátságunk és szolgálatunk egyre erősebb és áldásos lett. Ennek eredményeként kértek fel, hogy képviseljem az evangélikusokat a jelnyelvi bibliafordító tanácsban. Szívesen elfogadtam a meghívást, részt vettem az előkészítő gyűléseken, mostanában pedig segítem a bibliafordítás munkálatait, amelyeket Andrea és Imre a munkatársaikkal együtt szívvel-lélekkel végeznek. Ökumenikus siket imanapon is szolgáltam ebben az évben, és már most együtt szervezzük a 2016. januári imanapot.
– A rákospalotai gyülekezet több alkalmat rendezett vakok, siketek számára.
– Böjtben közösen készültünk fel a mozgássérült-passió „akadálymentesítésére”. A siketek számára Bokros Andrea jeltolmácsolt, hogy „meghallják” sorstársaik üzenetét a nagyhét üzenetéről, a vak testvéreknek Bimbi Fruzsina audionarrációval mondta el a történteket, Szluka Lídia vak énekművésznő pedig orgonán kísérte saját énekét. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének tolmácsképzésében vallás és egyház szakirányon Bokros Andrea a szakoktató, így 2014-től a mi gyülekezetünk az egyik vizsgahelyszín. November 8-án délelőtt tíz órakor Tóth Vivien vak evangélikus teológushallgató fog igét hirdetni gyülekezetünk kistemplomában – Juhos utca 28.–, délután három órától pedig szeretetvendégséget tartunk a Baptista harangzenekar zenei és Durgonics Tamás igei szolgálatával.
– Milyen lehetőséget lát egyházunkban a siketmisszióra?
– Siketmisszió még nem működik egyházunkban, de Istenünk igéje szerint „ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lk 18,27). Mennyei Atyánk oltalmaz, és esélyt sem ad arra, hogy átgondoljuk a felfoghatatlant, hanem egyszerűen csak bele kell simulni az ő akaratába, mert egy nyelvet beszé-lünk: a szeretet nyelvét, amely nem ismer határokat, nem ismer lehetetlent, nem ismer zárt ajkakat, mert a szeretet mindent megmozdít, megrezdít. Áldott öröm van a szívemben, és nyugodt bizonyosságom abban, hogy Isten életem minden dolgát és a siketmissziót is a kezében tartja.
Szeverényi János
Evangélikus Élet, 2015. október 29.
Fotó: Erdész Zoltán
