Szeverényi János áhítatai a 2019. évi Útmutató néhány igéje kapcsán
2019. július 8.
Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják… a zárókövet. (Zak 4,10a)
Jézus mondja: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet vesz az ember és elvet a szántóföldjébe. Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között. (Mt 13,31–32)
Lelki útravaló a mai napra
A magban rejlő élet Isten országának a titka, a teremtés és a feltámadás ereje. „Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt...” (Ef 2,1) Isten nélkül, halottakat is életre keltő szava nélkül élettelen a világ és az egyház is. Isten igéje biztatja ma a kishitűeket, bizonytalanokat, elesetteket, bűnösöket: ne add fel, ne keseredj el, „Isten mégis nagyobb a mi szívünknél...” (1Jn 3,20).
A mustármag a legkisebb magok közül való. Látszólag jelentéktelen, mégis benne van a jövő ígérete. Isten sokszor kicsiben kezdi a munkát. Például megszólít egy embert. Ha ő befogadja az Úr szavát, új emberré lesz, és sokak felé kap elhívást, szolgálatot. Gondoljunk csak Ábrahámra, Mózesre, Sámuelre, Dávidra, Máriára, Pálra. Hosszú a névsor, egészen napjainkig folytatható. A Megváltó is volt kicsiny magzat, kisfiú, kamasz, felnőtt férfi. Időnként sokan vették körül, de a vállalt utat lényegében egyedül járta végig. A kereszten ég és föld között kifeszítve egyedül volt, még az Atya is elfordult tőle. Mégis ebből a botrányos halálból fakadt a világ reménye, élete.
Fontos Istennek a személyes életed, de ő általad többeket is el akar érni. Ő ma is szól, keres téged, új életet akar és tud adni neked. Hirdetjük Isten országának valóságát, ajándékát. Jöhetnek a jó madarak és a rossz madarak is otthonra lelni az Isten fáján.
Imádkozzunk!
Uram, köszönöm, hogy elérte szívemet a Te szavad. Nem én kerestelek, Te jöttél utánam. Megszólítottál, magadhoz öleltél. Egy új világ nyílt meg előttem. Igédben erő van, igazság és szeretet. Köszönöm a bűnbocsánatot, az új teremtést. Köszönöm, hogy közösséget gyűjtesz az elveszettekből. Köszönöm, hogy nálad mindenkinek van helye. Dicsőség Neked, Uram! Ámen.
***
2019. július 19.
Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg. (Zsolt 119,109)
Pál írja: Ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét. (1Thessz 1,6)
Lelki útravaló a mai napra
Isten követőinek, gyermekeinek számolniuk kell a veszélyekkel, zaklatásokkal. Nincs igazuk azoknak, akik a keresztyén hitet a gondtalansággal, az egészséggel, a sikerrel azonosítják. Luther Márton hangsúlyozta, hogy harcunk van a bűnnel, a testtel, a világgal. „Ha tehát keresztyének akarunk lenni, biztosan számítanunk és készülnünk kell arra, hogy ellenségünk lesz az ördög valamennyi angyalával és a világgal együtt, akik mind bántanak és keserítenek minket. Mert ahol Isten igéjét hirdetik, befogadják vagy hiszik, és gyümölcsét termik, ott nem hiányozhat a gyönyörűséges szent kereszt sem. Ne is gondoljon arra senki, hogy nyugodalmasan élhet. Sőt kockáztatnia kell mindenét a földön: javait, becsületét, házát és gazdaságát, feleségét és gyermekét, testét és életét” – írta Luther.
A keresztyének élete természetesen nem csupa küzdelemből áll. Pál azt írja, hogy a gyülekezet a Szentlélek örömével fogadta az igét. Ez az öröm pedig valóságos, el nem múló. A bűnbocsánat, a szabadulás az örök élet öröme. Az Úrral való élő, személyes kapcsolat, amely erőt ad küzdelmeinkben is.
Uram, köszönöm, hogy Te nem szedtél rá engem, amikor meghívtál országodba. Mindent megkaptam Tőled, ami szükséges a hívő élethez. Köszönöm a Szentlélek örömét, hogy „csordultig van poharam” (Zsolt 23,5) szereteteddel. Segíts, hogy ne hibáim okozzák a környezetemmel való feszültséget! Nem akarom, hogy miattam káromolják nevedet. Adj erőt, hogy az igazsághoz ragaszkodva, szeretettel hirdessem nevedet az emberek között! Adj bátorságot a szabályszerű küzdelemhez! Add, hogy elsősorban a bennem lévő bűn ellen harcoljak! Ámen.
***
2019. augusztus 27.
Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. (Mal 3,1a)
Az angyal pedig ezt mondta [a pásztoroknak]: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz. (Lk 2,10)
Lelki útravaló a mai napra
Minden angyallá válhat számunkra, ami Istentől érkezik. Angyal, vagyis angelos, azaz `küldött`. Egy szó, gesztus, látogatás, igehirdetés, élethelyzet, egy szárnyak nélküli, hús-vér ember. Az ige alapján tudjuk, hogy léteznek mennyei lények, igazi angyalok is.
A kegyelem korszakában élünk. Isten akarata a mi örömünk, szabadulásunk, békességünk, üdvösségünk. Jézus, a mennyei főpap most is közbenjár értünk az Örökkévalónál, a Szentlélek könyörög értünk, angyalaink szüntelenül látják Atyánk arcát (Mt 18,10).
Testvér, nem vagy egyedül! Isten a látás Istene (1Móz 16,13). Ha nem is látod őt, ő lát téged. Ismeri gondjaidat, terheidet, fájdalmaidat, betegségedet, bűneidet. Ő nem ítéletre jött. Nem az ítélő angyalát küldi hozzád. Istent érdekli, mi van veled, hogy vagy, mi terhel. Így kereste az első emberpárt is a kertben, így talált rá az elűzött Hágárra és a kimerült, halni vágyó prófétára, Illésre is. Evangéliumi hitünk lényege, hogy Isten döntött mellettünk. Ő jön, ránk talál, megszólít, hitet, bűnbocsánatot, reményt, új életet ad. Hiszed-e ezt? Erős igék ezek, megtartanak egy életen át. „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz...”
*
„Várom őt, várom, hogy rám néz. / Nem látom, de Isten lát még. / Egy időre hozzám jönne, / Bűnt elhagynék, benne bíznék. / Várom őt, várom, hogy áldjon, / Kezével töröljön átkot. / Ez elég nekem, érzem, hogy itt van, / Hiszek már újra. Ő marad velem.” (Győri János Sámuel éneke)
***
Megszabadítlak benneteket minden tisztátalanságotoktól. (Ez 36,29a)
Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak. (Róm 8,1)
Lelki útravaló a mai napra
A megváltás Isten műve. Semmit nem tudunk hozzátenni. Minden emberi ügyködés, kegyes erőlködés csak ront a bűnös ember helyzetén. Szánni való, amikor a környezet nyomására vagy saját elhatározásunkból, „döntésünkből” eljátsszuk az istengyermeki állapotot. Értsük meg, három dolog erősebb minden embernél: a bűn, a halál és az ördög hatalma. Ezektől csak Isten tud megszabadítani. Nincs olyan emberi akarat, meditáció, bűnvallás, megtérés, fogadalom, amely segítene rajtunk.
Isten döntött felőlünk. Ez hitünk és életünk sziklaszilárd alapja. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Kor 5,17-18)
Jó ebben az örömteli, biztonságos tudatban élni. Az én döntésem, kiáltásom, megtérésem csak válasz Isten érkezésére, szabadítására. A kotlós hívja a csibéket – az Úr Jézus is használta ezt a képet. Ő látja a veszélyt, ő lát minket is. Az ő hangjára válaszolhatunk, „visszacsipoghatunk”: Igen, jövök, ahogy vagyok. Bízva a szabadításban. Senki és semmi nem veheti el tőlünk Isten szeretetét. Semmilyen kárhoztatás, vád, lelkiismeret-furdalás nem tehet tönkre, mert Krisztusban vagyok, benne élek. És ő erősebb mindennél. Az ő áldozata, melyet ajándékul kaptam, igazzá tett Isten előtt.
Dicsőítelek és magasztallak, Uram, embermentő szeretetedért. Köszönöm, hogy mindent megelőzött a Te döntésed felőlünk. Köszönöm, hogy átszakítottad az eget, eljöttél, hogy megkeresd és megtaláld az elveszetteket. Én is az voltam, Uram, mielőtt megszólítottál. Köszönöm, hogy testedben felvitted a keresztre bűneimet, bűneim büntetését, és így igazzá tettél. Ámen.
***
2019. december 2.
Ne félj, és ne rettegj! (Józs 8,1a)
A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet. (1Jn 4,18a)
Gyermekkoromban sokat énekeltük ezt az éneket családi körben. Szerettem, mert tele van biztatással, féltéssel, szeretettel.
Ó, ne félj, ne rettegj, én veled vagyok,
Ím, e szó utamra csillagként ragyog.
Felhők közt, mint napfény, úgy tör át szavad:
Nem hagy el Megváltód, sohasem leszel magad.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
(Hallelujah! 154,1)
Ennek ellenére – mint minden ember – én is megismertem a félelmet és a rettegést. Félelem a betegségtől, a haláltól, a család elvesztésétől. Létezik egy definiálhatatlan egzisztenciális félelem: az árvaság érzése. Ez a belső nyugtalanság az istennélküliségből fakad. A félelem megeszi a lelket – erről szól R. W. Fassbinder azonos című filmje.
Ezért is csodálatos imádság, melyet az Úr tanított: „Atyánk, aki a mennyekben vagy...” Nem vagyunk árvák, Isten visszafogadott, örökbefogadott minket. Drága volt az ár: az Úr Jézus élete. Aki így szeretett minket, ahogy ma is mondja nekünk: „Ne félj, és ne rettegj!” Szeretlek. Enyém vagy. Az isteni jelenlét kiűzi szívünkből a félelmet, a szorongást.
Voltak szakaszai az életemnek, amikor úgy gondoltam: Isten nélkül élek. Ma már tudom, hogy a fenti ének tartalma akkor is igaz volt. „Nem hagy el Megváltód, sohasem leszel magad.” Tekintete kísért magányos útjaimon is. Az Istentől kapott hit nem az érzéseken alapul, hanem Isten hitünktől is független szeretetén. Ő akkor is lát, tud rólam, szeret, ha beborul felettem az ég. Szurokfekete éjszakán is tudhatom, hogy ő lesz a fényes hajnalcsillag. (Jel 22,16)
*
Uram, köszönöm a mai üzenetet! Erre van szükségem nekem és minden embernek. Annyi okunk lenne a félelemre, jelenléted mégis békességet ad nekünk. Töltsd be szívünket Szentlelkeddel, isteni szereteteddel, amely kiűzi a félelmet! Ámen.
Szeverényi János
