Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)
Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,19–20)
Az Acorn egy angliai alapítvány, mely Magyarországon és a környező országok magyarlakta vidékein végzi szolgálatát. Célja a gyülekezetek Biblia-központú ifjúsági szolgálatának támogatása, elsősorban ifjúsági vezetőik képzésével.
Andy Oatridge, aki magyar feleségével hozta létre az alapítványt, elmondja interjúnkban, hogyan vált szomorú tinédzserből missziós szemléletű anglikán lelkésszé, miért várta nagyon gyermekeik kamaszkorát, és bepillantást ad a Szentírásra vonatkozó „értsd jól, tanítsd jól” jelmondatuk hátterébe.
Az Acorn 2024-ben az orosházi és szarvasi evangélikus gyülekezetekben szervez nyári táborokat.
Mi a keresztyén hit tartalma? Miként alakulhat a megfogalmazása az évszázadok folyamán és hogy változik egyes emberek életében? Hiszünk vagy tudunk? Szeverényi János osztja meg hallgatóinkkal gondolatait a témában, amellyel a legutóbb megjelent Híd missziói magazin is foglalkozik.
Egy hivatás, illetve szeretett személyek elengedése. Hogyan lehet mégis akár megerősödve, Isten szoros jelenlétét megélve továbbhaladni? Bruckner Beáta, a Magyarországi Evangélikus Egyház Ökumenikus és Külügyi Osztályának projektreferense, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatalának titkárságvezetője volt vendégünk. Beáta huszonhét, az üzleti életben, egy fogászati cég vezetőjeként eltöltött év után lett az evangélikus egyház munkatársa.
2024. június 4. igéi, amely napon az Evangélikus Missziói Központ vezetője letette a szolgálatát, a következők voltak:
„Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2Móz 33,14) „A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.” (Zsid 4,9)
Hálás szívvel gondolunk Szeverényi János több mint két évtizedes szolgálatára a Missziói Központot élén. János – jogviszonyát tekintve – nyugalomba vonult, de elhívását tekintve továbbra is Isten küldetésben lévő népének tagja. Ahogy mi magunk is, egyelőre csak készülünk a „szombati nyugalomra", de elhívásunk és küldetésünk él! Urunk napról-napra hív és küld bennünket. De nem egyedül! Jelenléte, kísérő tekintete nélkül meddő emberi erőlködés csupán, amit tehetünk. Ő ad értelmet, életet, erőt, célt.
„Ha nem kísér bennünket tekinteted, ha orcád elfordítanád, inkább ne vigyél tovább! De te azt mondtad: név szerint ismersz és jóindulatod elkísér. Ismertesd meg akaratod velünk, hogy tudjuk: utunk végül hozzád ér!"
Imádsággal kérjük Isten áldását és vezetését Szeverényi Jánosra és a következő vezetőre, Győri Gábor Dávid lelkészre, és közös missziói szolgálatunkra.
„Uram, Istenem, ébreszd föl szívemet, Tedd éberré szolgálatodra, Tedd éberré parancsod számára! Tedd olyanná nappalomat, mint a hajnal, Melyet a Te napod világít meg. Vezess világosságról világosságra, Tisztítsd meg szívemet, és minden érzékemet! Téged akarlak követni, amint rendeled, Utad szabadságot ad, biztosan járhatok rajta. Vezess, Istenem, hogy le térjek A hozzád vezető útról." (A lelkipásztor imádsága: kedd reggel / részlet)
Száraz november vagy szabad élet? Mi a különbség önmegtartóztatás és szabadítás között? Maurer Péter a padlóra került élet után mára a dömösi iszákosmentő misszióban szolgál alkoholbetegek felé bizonyságtételével. Felesége, Nelli is megszólal érintett hozzátartozóként.
Az 'origami' japán szó papírhajtogatást jelent. A hajtogatás olló és ragasztó nélkül történik. Takács Alfréd origami művész számára ez a kevés eszközt igénylő alkotás hasonló az Istenhithez, amely „egyszerűen” ennyi: szeressük Istent. Frédi informatikus, a zuglói evangélikus gyülekezet szolgáló tagja.
Udvaros Dóra hosszabb útkeresés után kapott Istentől elhívást a lelkészi szolgálatra. A teológiára a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál hajléktalanok között végzett munka tapasztalataival ment, ahol a cigánymisszió irányába is megdobbant a szíve. Az ötödéves teológus hallgató hitbeli útjáról, terveiről és a társadalom peremén élők felé való szeretetéről beszélt nekünk.
„Ne féljünk a Lélek erejétől, mert ő adja az életet, az elevenséget az egyházban, és erre nagyon nagy szükség van” – vallja Veress István, aki személyes történetét is elmondja, amely során Jézusra és a Szentlélekre találhatott.
