Bálint Józsefné
Korán van az idén húsvét - mondta nemrég valaki, majd így folytatta: szólni kellene a püspököknek, hogy máskor inkább áprilisban legyen. Ilyenkor még nem olyan szép zöld a fű és hideg is van a locsolkodáshoz!
Letöltés: 2008-03-18.mp3(3,38 MB)
Nem is tudtam hirtelen, hogy e többszörös reklamációt rejtő mondatnak mely részére is reagáljak először. Úgy láttam jónak, hogy a korai húsvét felelősségétől kell megszabadítanom püspökeinket. Valóban sok döntésért felelősek, sietnek is eleget, de húsvét siettetése igazán nem őket terheli. Ha felelőst keresünk, nézzünk fel a holdra, amely kereken mosolyog ránk ez idő tájt. Miért a holdra? Azért, mert húsvét napjának meghatározásában döntő szerepe van ennek az égitestnek. Húsvét mindig a tavaszai napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap. A meghatározás kissé bonyolultan hangzik, de arra jó, hogy tisztában legyünk vele: miért van mindig máskor, az idén éppen ilyen korán a húsvét.Továbbra sem hagy nyugodni ez a kifejezés: korai húsvét. Miért érezzük korainak? Nem készültünk fel rá eléggé? Mit jelent eléggé felkészülni? Tudom, hó vége van, számolgatnunk kell a rávalót. Talán április elején színesebb ajándékskálával kedveskedhetnénk.
Én mégis az mondom: húsvét sosem jöhet elég korán. Talán még tűlevelet porszívózunk ki egy eldugott sarokból, de közben örülünk, hogy karácsonynak lett folytatása: a gyermek felnőtt és céltudatosan végigjárta a neki rendelt utat, az ember bűnből való szabadítását.
Isten már csak ilyen: a sorsdöntő dolgokat korábban végzi el, mint ahogy várnánk. Az ember még tompa a döbbenettől, még fásult, még lassú, Ő ilyenkor cselekszik igazán.
Amit tesz, arra valóban nem tudunk eléggé felkészülni. Húsvétra sem. Nem mi várjuk a húsvétot, húsvét és annak ura vár minket.
Jézus nagyon korán támadt fel. Még sötét volt a hajnal, amikor szerettei kibotorkáltak a sírbarlanghoz. Ő már nem volt ott. Előre ment azon az úton, amiről embernek sejtelme sincs.
Ma is előre megy, előttünk jár. Él és szívesen uralkodik életünk felett, ha megajándékozzuk bizalmunkkal. Ezt viszont nekünk kell idejekorán megtennünk, mert késő lehet. A késő nem Isten ideje. A halogatás, a lekésés nem Isten módszere. Ha halogatjuk a döntést, késlekedünk az élő Jézus nyomaiba szegődni, lekéssük azt az ajándékot is, amit Ő készített: az élet utáni életet.
Csak semmi pánik, Jézus él! - olvastam egy ismerősöm éjjeliszekrényének oldalán. Miért van ez itt? - kérdeztem. Ő így válaszolt: sokszor felébredek éjszaka. Még sötét van, alig pirkad, az én gondolataim már zaklatottan cikáznak a fejemben. Verejtékezek az aggodalomtól, forgolódok a tanácstalanságtól, rám nehezedik a félelem attól, ahogy a dolgok alakulhatnak. Ilyenkor nagyon jó, ha az új nappal első sugara megvilágítja ezt a mondatot: semmi pánik, Jézus él! Megnyugszom, mert tudom, hogy ő még korábban kelt. Előre ment, hogy berendezze, járhatóvá tegye ezt a napot is. Ettől megnyugszom és egy keveset még aludni is tudok reggelig.
Csak semmi pánik, Jézus él! Nem siet, de nem is késik. Kívánom, hogy ez a tudat, ez a hit boldog nyugalommal töltse meg húsvéti időt és azt követően hétköznapjainkat is.
