Szőkéné Bakay Beatrix
Kétség és bizonyosság - avagy még hitünk is relatív?
Letöltés: 2007-01-29.mp3(7,2 MB)
Korunk vallási dzsungelében nehéz eligazodni. Aki meg kívánja ismerni a vallások történelmi, hivatalos változatát, az néhány ismeretterjesztő kiadvány segítségével megszerezheti az alapismereteket. Összehasonlításuk és kiértékelésük már kutatómunkát igényel, de kipróbálni nem lehet őket. Ahhoz, hogy egy vallás élményvilágát tapasztalhassuk, meg kell ismerni hitrendszerét, és persze hinni is kell benne. De hogyan lehetne minden vallásban hinni? Divatos álláspont ma, hogy ...nem szabad a szülőnek befolyásolni a felcseperedő gyermeket, engedni kell, saját maga döntse el, miben hisz, melyik valláshoz csatlakozik.... Ráadásul relativista korunkban az ún. ...politikai korrektség... elve kimondja, hogy a vallási különbségek társadalmi feszültségekhez vezetnek. Így negatív véleményt nem ajánlatos megfogalmazni egyik vallással kapcsolatban sem. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az ilyen és ezekhez hasonló nézetek táptalaján egyre jobban virágzik a vallási relativizmus és szinkretizmus. E felfogás szerint:- a sok vallás lényegében ugyanazt az Istent imádja,
- a vallások ugyanahhoz az Istenhez vezetnek a maguk módján,
- a különbségek az eltérő kulturális háttérből fakadnak csupán, de ezeknek mára nincs jelentőségük.
A ...sok vallás egy Isten... elv hívei a vallási türelem élharcosainak vallják magukat, ugyanakkor megkérdőjelezik a vallások, köztük a keresztyénség térítő tevékenységét. Feleslegesnek tartják a missziót, hiszen hitvallásuk szerint ...egy út sem jobb, csak más.... De miféle igazság a ...maszek igazság..., amely csak annak az embernek vagy csoportnak igaz és fontos, amelyik hisz benne, de másokat nem érint? Az Úr Jézus így tanít: ...Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.... (Mt 28,19-20) Lehetséges volna ennek alapján kételkednünk, hogy a mi hitünk továbbadása minden ember számára létfontosságú? Lehetséges volna ennek alapján bizonytalankodnunk afelől, hogy egyedül az Úr Jézus művére van minden embernek szüksége, hogy éljen? A vallási relativizmus hívei azon munkálkodnak, hogy elhitessék az emberekkel, lényegében minden vallás ugyanabban hisz, pedig a tények nagyon makacs dolgok, és az egyértelműen tényszerű, hogy a vallások istenképe gyakorlatilag kizárja egymást (pl. egy isten és sok isten hit).
Egy indiai tanmese szerint egy királynak az udvarában élt néhány születése óta vak ember. A király egy napon odavezette őket egy elefánthoz, és arra kérte őket, mondják el, milyen az elefánt. Természetesen mindenki annak alapján írta le, amelyik testrészét elsőre ki tudta tapogatni (pl.: aki a lábát tapogatta le, úgy írta le, mintha az elefánt egy nagy érdes oszlop volna).
A történet eredeti tanulsága az, hogy minden ismeret töredékes, relatív, senki sincs a teljes igazság birtokában, ezért az emberek istenképe is tökéletlen. A mesének mindenesetre van egy keresztyén folytatása is: az elefánt megnyitotta a vakok szemét, és mind ugyanazt látták, vagyis az egész elefántot. A Szentírás ugyanis felfedi, hogy Isten nem passzív, hanem aktív. Nem nekünk kell olyan tudatállapotra jutnunk, hogy megismerhessük, hanem Ő jön utánunk, keres meg, és nyilatkoztatja ki magát igéjében nekünk! Ő az, aki valóban megnyitja lelkileg-szellemileg vak szemeinket, és Szentlelke által hitet teremt bennünk. Ez a hit pedig kizárólagosságot követel. Gyakran hallható keresztyénektől is, hogy bár az emberiség sokféle vallást követ, sajátos útjaink végén találkozni fogunk... Egy egyszerű képpel szokták illusztrálni ezt a nézetet: a hegycsúcsra sok és sokféle út visz fel. Különbözőek, de mind felfelé tartanak, és egy célhoz visznek el: a csúcsra. Ez tehát azt jelentené, hogy a vallások ugyanarra a problémára ugyanazt a megoldást fogják megtalálni, csak különböző módon. Ez pedig óriási csúsztatás! A vallások mind azt tanítják, hogy ezzel a jelenlegi világgal baj van, de mind másban látják a probléma gyökerét, eltérő a megoldási javaslatuk, és merőben más a célról alkotott képük. Ezért nem beszélhetünk egy csúcsról, inkább sok hegyről és útról. És ezek az utak soha sem találkoznak, és célba sem jutnak. Kétségeinket eloszlatja Jézus Krisztus, Urunk és Megváltónk szava: ...Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál.... (Jn 10,9)
Relativitást igénylő posztmodern világunk, amely az erkölcsöt, sőt a vallást is viszonylagossá igyekszik tenni, rossz úton jár. Fel kell vállalnunk, meg kell élnünk, és tanúsítanunk kell hitünk kizárólagos igazságát! Szilárd hitvallókká kell lennünk, ...mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.... (Róm 8,19) A világ gyógyulásának egyetlen lehetséges módja Isten Fiának szabadító műve!
