Bálint Józsefné
Ki ne ismerné ezt a kérdést! Gyakrabban halljuk, mint a kedves, öreg "Hogy vagy, mi újság?"-ot. Valahányszor nagyobb értékű bankjeggyel szeretnénk fizetni valahol, nekünk szegeződik a számonkérés: nincs kisebb?
Letöltés: 2007-03-30.mp3(3,04 MB)
Néha az az érzésem, pénztárosaink ezt a két szót ismerik. A maguk szempontjából igazuk van. Neked is igazad van, kedves Olvasó, ha kissé cinikusan azt gondolod most: "Szívesen hallgatnám én naponta többször is ezt a kérdést, ha ennyi nagyobb értékű papírpénz lehetne a kezemben! Ennél kellemetlenebb szituáció sose keserítsen minket!"Miközben tehetetlenül állok a hosszú sor elején, és nem tudok a "bőröm alól" kisebb értékű pénzt előhúzni, az jut eszembe, mit ér az érték, ha nem tudom használni? A papírpénz eredetisége, a vízjel, a fémszál és egyéb "huncutságok" nem oldják meg a kínos helyzetet. Hiába is bizonygatnám: de hiszen ez a pénz nem hamis! - jogos válasz lenne: most nem erről van szó, vissza szeretnék adni Önnek, de nem tudok! Az sem segítene, ha előhúznék egy másik ugyanolyan, vagy még értékesebb bankót - feleslegesen bosszantó, idegesítő lennék a papírjaimmal együtt.
Mit érnek az értékeim, ha adott pillanatban nem tudom hasznukat venni? Nincsenek-e lelki életemben olyan kincsek, amelyek nagyok, értékesek, igaziak és nem hamisítványok, de amikor "előveszem", a világ értetlenül bámul rám, mert nem tud vele mit kezdeni?
Jakab apostol intése jut eszembe: "Mit ér a hit, ha cselekedetei nincsenek?" Pál apostol sem gondolta másképpen: "Ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, de szeretet nincs bennem: semmi hasznom abból." (1Kor 13). Lehet, hogy hatalmas hitünk van, már majdnem mustármagnyi. Minden vitás teológiai kérdés találó megválaszolására készen állunk, és bármikor el tudjuk mondani, hogyan jutottunk el a Jézus Krisztusban való hitre. Ez nagyon fontos! De tudjuk-e aprópénzre váltani? Lesznek-e ebből a hitből mindenki számára érthető szeretet-megnyilvánulások? A hit valóságos értékpapír. Végső soron üdvösségre vezet, nem fogunk csalódni. Valóban elég lesz a hit a halál pillanatának nagy kereszteződésénél.
De hányan vannak, akik a mi hétköznapjainkat, apró, jelentéktelen megnyilvánulásainkat látva gondolkodnak el: így is lehet élni? Miért más ő? Ezt én is "megkóstolnám". Vannak-e aprópénzeink? Nem Istennek van szüksége erre, nem is nekünk, hanem azoknak, akikkel együtt szeretnénk ünnepelni majd Isten országában.
A szomszéd pénztáros segítségünkre siet, és a visszajáró aprót eltehetem. Azután leszűröm a dupla tanulságot: Nem indulok el aprópénz nélkül tejet és kenyeret vásárolni, de nem indulok el "apró" (egy mosoly, egy kedves szó) nélkül embertársaim felé sem.
Szóljatok rám, ha mégis ezt tenném!
