Ittzés János
Miért én? Miért engem?
Gondolatok a betegségről és szenvedésről
Letöltés: 2006-01-16.mp3(4,57 MB)
A sors titkait, a történések okát leggyötrőbben a szenvedés, a betegség idején kutatja az ember. Ilyenkor a szívünk mélyén együtt van a támadás és a védekezés - támadás Isten ellen, aki ezt a betegséget "igazságtalanul" küldte ránk, és a magunk mentegetése: mi azért ezt mégsem érdemeltük meg. Először is azt a kérdést kell feltennünk, hogy egy-egy konkrét betegség Isten büntetése-e, amellyel valamelyik meghatározott bűnünkért "nyújtja be a számlát".A Biblia fontos történetei között találunk olyanokat, amelyek azt tanúsítják, hogy ennek is megvan a lehetősége. Izráel népét Isten Mózesen keresztül megfenyegeti, hogy ha engedetlen lesz, akkor súlyos betegségekkel bünteti meg. Viszont népének megígéri, ha hozzá hűséges és engedelmes marad, akkor nem sújtja őket azokkal a betegségekkel, amelyekkel az egyiptomiakat megverte; megáldja kenyerét és vizét, és tőlük minden betegséget távol tart. Vagy nézzünk egy másik példát! Az istentelen Jórám királynak Illés próféta tudtára adja, hogy gonoszsága, engedetlensége miatt Isten súlyos csapással sújtja, amely az egész népet is bünteti: nyomorúságos betegségben pusztul majd el. S úgy történt, ahogy a próféta mondta. Hasonló tudósítást olvashatunk az Újtestamentumban Heródes Agrippa király végéről is, akit istenkáromló magatartása miatt az Úr szörnyű betegséggel vert meg. Tehát nem alaptalan és értelmetlen, ha a beteg, szenvedő ember felteszi a kérdést, vajon ő maga mennyiben felelős a helyzetéért. Ha így felismeri a saját vétkét, akkor alázkodjon meg Isten hatalma alatt, és könyörögjön bűnbocsánatért, gyógyulásért!
De ez csak az egyik lehetséges és nem az egyedüli válasz arra a kérdésre, miért ér bennünket betegség és szenvedés. Jézus Krisztus keresztje hirdeti, hogy Isten nem elpusztítani akar bennünket, hanem igent mond ránk. Ezért tudhatjuk, hogy még betegségeink is rejtenek üzeneteket mentő szeretetéről. Így akar magához közelebb vonni. Ézsaiás könyvében olvassuk Ezékiás király halálos betegségének és gyógyulásának történetét. Nyomorúságában. Istenhez menekül: gyógyulásért könyörög. Az Úr válasza Ézsaiás prófétán keresztül érkezik hozzá: meghallgatta imádságát.
Az evangéliumok egyértelműen tanúsítják, hogy Jézus Urunk magához hívta és várta a betegeket és a nyomorúságban lévőket. Így hirdette meg az irgalmas, gyógyító isteni szeretet programját. Egyszer egy gyógyíthatatlannak tartott leprás beteg így könyörgött hozzá: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz." Ez volt a jézusi válasz: "kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg!" Nemcsak a régiek kiváltsága volt ez. Ahogy a korabeli emberek, úgy minden testi és lelki nyomorúságunkban mi is fordulhatunk ahhoz, aki azt mondta: "Én, az Úr vagyok a te gyógyítód." Aki követi az ő hívását, és meghallja szavát, felismerheti szenvedésének értelmét: Isten azáltal is közelebb akar vonni magához bennünket.
Mindenki, aki hosszabb ideig beteg, előbb vagy utóbb átéli, hogy egyre mélyebb lesz körülötte a csend. Ez nem a véletlen műve, hanem Isten bölcs és irgalmas szándéka szerint van így. Csak ott hallhatjuk meg szavát, ahol bennünk és körülöttünk csend van. Olvasunk az evangéliumban egy süketnémáról, akit "Jézus félrevont egymagában a sokaságból". Így von félre és magához mindenkit az Úr a betegség és szenvedés idején. Olyankor aztán nem bújhatunk el előle, maga elé állít, és számot kell adnunk. S annak, aki nem zárja be magát megkeményedett, lázadó szívvel, hanem elfogadja Isten párbeszédre biztató közelségét, bizony áldottá, sőt áldássá lehet a szenvedés nehéz ideje.
Hogy a betegség és szenvedés mögött természetfölötti hatalom is meghúzódhat, arról Jób könyve tudósít. Az első két fejezet szerint a sátán mint az embert Isten előtt vádoló hatalom lép föl, és azzal gyanúsítja Jóbot, hogy hite hamis, csak haszonlesésből fordul Isten felé. Ekkor az Úr megengedi a sátánnak, hogy Jóbot próbára tegye. Így mindaz, amit ezután el kell szenvednie, hitét mutató terhelési próba lesz. Természetesen Istennek nincs szüksége arra, hogy ilyen módon vizsgálja meg hitünket, mert ő tudja, mi van bennünk. De nekünk magunknak fontos, hogy - Jézus Urunk értünk mondott könyörgésének erejével megállva a kísértésben - tapasztaljuk, mire képes a hit, amelyet az ő szeretete ébreszt és tart életben.
Amikor az evangéliumok Jézus gyógyításairól adnak hírt, egyértelműen kiderül, hogy számára minden betegség a bűn által megromlott teremtettség nyomorúságának a jele, és a nagy ellenség, a sátán műve. Sem a halálnak, sem a betegségnek nem volt helye Isten jó teremtésében. A rossz, a baj, a szenvedés annak a következménye, hogy a teremtmény szembefordult Teremtőjével, fellázadt ellene, és elszakadt Tőle. És éppen az a csodálatos, hogy Isten ezt a bűn miatt tönkretett helyzetet is felhasználja, hogy munkálkodjék rajtunk, ébressze és erősítse hitünket. Mint az ő kegyelmet nyert gyermekeinek helyünk van országában. Ilyen csoda folytán ébred hit annak a pogány asszonynak a szívében is, aki a visszautasítások ellenére is erős bizalommal könyörög lánya számára gyógyulásért. És hite győzedelmeskedik... Így vezeti el Jézus a hit feltétlen és odaadó bizodalmára azt az édesapát, aki nyomorult fia számára kér segítséget. S végül felszakad szívéből a megrázó kiáltás: "Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemen!"
Ha tehát figyelünk Isten szavára, és hatalma alá hajlítjuk szívünket a szenvedés idején is, az nem tehet tönkre bennünket, hanem átélhetjük a csodát, és hitünkben, Isten iránti bizodalmunkban megerősödhetünk. Bizony ránk is érvényes lehet, amit Jézus Urunk - barátja, Lázár betegsége hírét hallva - mondott: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia."
