Bálint Józsefné
Naponként folytatok ásatásokat táskámban lakáskulcsomat keresvén, ám többnyire a munkahelyi kulcscsomó akad a kezembe
Letöltés: 2006-10-20.mp3(3,57 MB)
Ellenben irodánk kapuja előtt toporogva kizárólag a lakáskulcs kerül elő. Hasonló a helyzet, amikor a BKV-bérletre kíváncsi ellenőr felszólításának próbálok engedelmeskedni. Előbb kihalászom a nálam lévő kártyaformátumú tárgyaimat, de egyik sem érdekli őt. Neki az érvényes bérlet kell. Rendben van, az ellenőr türelme bérletet terem. Előbb-utóbb meglesz.A hátizsákoknak - számos érdemük mellett - megvan az a hátrányuk, hogy szinte feneketlennek tűnnek, és a keresett apróságaink percekig vándorolnak benne, mielőtt megmarkolhatnánk őket.
Milyen sokszor keresünk mindnyájan kulcsokat. Egy helyzet, egy elromlott kapcsolat, egy anyagi gubanc kulcsát. Saját kulcsunkat a pályaválasztáshoz, a társválasztáshoz, vagy egyéb sokágú élethelyzetben, amely saját utunk ajtaját nyitná meg.
Kulcskeresés közben sok minden akad a kezünkbe. Vannak megoldásnak látszó lehetőségek, az igazi kulcshoz megtévesztésig hasonlító álkulcsok. Rafináltak ezek és sokszor előbb látjuk meg, találjuk meg őket, mint az igazit.
Betegségben számtalan álgyógymód kínálja magát, mielőtt a valóban hatásosat megtalálnánk. Könyvtárban kutatva, sok száz kötetet kell arrébb tennünk, mire találunk néhányat, ami valóban építi és formálja jellemünket, miközben szórakoztat is. Barátot keresve rengeteg kérészéletű kapcsolatot kell hátunk mögött hagynunk, és sok kisírt szemű reggel vár ránk, amíg megtaláljuk a másikban az értékeset, az életre szólót. Tartalmas és érdekes műsorra vadászva sokáig kell nyomkodni a távirányítót, vagy böngészni műsorújságok - sokszor legapróbb - betűit.
Istennek életünk minden gondjára, kusza helyzetére van ...megoldókulcsa.... Ha elrontottunk valamit (netán mindent), a bűnbocsánatot követően egészen gyakorlati, valóságos ötletei vannak számunkra. Ezekre a kulcsokra azonban nem azonnal tapintunk rá. Nem hullanak az ölünkbe, és sokszor egyáltalán nem kézenfekvőek. Isten vezetését rosszul értelmezve, gyakran gondoljuk: ha kinyílt egy ajtó, megnyílt egy lehetőség, akkor az Istentől jött. Azon be szabad menni, azzal élni kell. De ugyanígy: ha bezárul egy ajtó, biztosan Isten zárta be, az nem a mi utunk. Ha ez ilyen automatizmus lenne, akkor Jerikó falain miért nem várta tárt ajtó Izrael népét? Vagy Pál apostol miért nem élt a nyitott börtönajtó lehetőségével? A helyzet, amit először észreveszünk, nem biztos, hogy Isten kínálta lehetőség. A kulcs, amire először ráakadunk, nem valószínű, hogy illik a zárba, bár misztikumra áhítozó természetünk szívesen ragadja meg az ilyen hirtelen, váratlanul kitáruló alkalmakat.
Isten érett gondolkodású fiakként (és lányokként) szeretne minket vezetni, akik nem lépnek be a legelső ajtón, csak azért, mert épp az orruk előtt nyílt ki. És nem bátortalanodnak el a zárt ajtó láttán, mintha az semmiképpen sem lehetne Isten akaratának kapuja. Urunk kezünkbe adta az Igét, amelyet szorgalmasan tanulmányozva, átformálódik gondolkodásunk, megújul értelmünk. Ezzel az új értelemmel úgy gondolkodhatunk, ahogyan Isten gondolkodik. Fel fogjuk ismerni az élet ...álkulcsait.... Még, ha több tucat vonzó lehetőség sorakozik is fel, látni fogjuk a különbséget a csapdák, tömlöcök kulcsai, valamint a felszabadító, személyre szabott, Istentől érkező megoldás kulcsa között.
Barátom az úton! Ne dőlj be túl gyorsan eléd táruló helyzeteknek! Ne szédülj be automatikusan csodásan megnyíló ajtókon! Nézd meg a megmarkolt kulcsot, mielőtt be akarnád préselni a zárba! Gondolkozz, mielőtt belevágsz valamibe, mielőtt neked nem való, hozzád nem illő kulcsokkal deformálnád, roncsolnád tovább életedet. Gondolkozz az Ige fényében! Nem az én ötletem ez, én is Pál apostol jóvoltából tanulgatom, aki így ír: ...Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.... (Róm 12,2).
