Bálint Józsefné
Amikor elhatározzuk, hogy kibékülünk valakivel, akivel régóta civakodunk, görcsbe rándul a gyomrunk: hogy fogok odaállni elé?
Letöltés: 2006-11-17.mp3(2,55 MB)
Olyan kínos! Mit mondjak, hogyan nézzek rá? Ha behív, bemenjek-e vagy a kapuból visszaforduljak? Kezdjek nagy beszélgetésbe, vagy igyekezzem pár békülékeny szóval helyrehozni a kapcsolatunkat?Micsoda megkönnyebbülés, ha töprengéseid, tervezgetéseid közepette bekopog hozzád az, akihez indulni akartál, és kedvesen kezdeményez. Minden másképp alakul, mint ahogy tervezted, de éppen így jó.
Ez a különbség a világ összes vallása és a keresztyén hit között. A vallások tele vannak jó szándékú tervezgetéssel, buzgalommal: hogyan lehetne megközelíteni, kiengesztelni azt a megsejtett hatalmasságot, akit az ember istenként tisztel, de megszólítani nem mer? Hogyan lehetne kedvében járni, megnyerni jóindulatát? Viselkedésformák és törvényrendszerek alakultak ki és töltötték be népek, törzsek életét az emberiség történelme folyamán. Mert meg kellene közelíteni, meg kell valahogy békülni Vele:
A keresztyénség azonban jó hírrel szolgál minden vallásos, istent kereső embernek. Ez a jó hír a Biblia magja, üzenete, mi pedig Urunk, Isten postásaiként szeretnénk továbbadni: Isten maga jött el hozzánk emberi testet öltve Jézus Krisztusban, hogy megbékéljen velünk. Nem volt könnyű számára, hogy elinduljon felénk. Mert bár szeret minket és vágyakozik utánunk, saját Fiát kellett feláldoznia helyettünk, a mi bűneinkért. Mégis megtette. Miközben mi félve tervezgettük, hogyan állunk majd az elé a nagybetűs Valaki elé, akiről csupán halvány sejtelmeink vannak, Ő eljött hozzánk és bekopogott az ajtónkon. El szeretné mondani neked is, hogy nincs szükség többé engesztelő áldozatra, görcsös erőlködésre, félelemben eltöltött évekre, mert Jézus kereszthalála tisztává tett minket.
A világ vallásai útra kelnek Isten felé, a keresztyénség megértette, hogy az ajtónk előtt áll Jézus. Nem kell elindulnunk, csupán meghallani a halk kopogást és beengedni Jézust, aki így szól: "Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek. Aki megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom." (Jel 3,20)
