Bálint Józsefné
Kedves rádióhallgató Testvérem! Kérlek, idézd fel emlékezetedben az első rádiókészülékedet, amit valaha használtál!
Letöltés: 2007-02-02.mp3(6,0 MB)
Lehet, hogy fiatal vagy és eddigi életedben modern, szinte kulcstartónyi méretű készüléket használtál és a rádiózás szokása éppoly csekély helyet foglal el életedben, mint készüléked mérete. Középkorú vagy idősebb hallgatóink azonban emlékezhetnek a bútorként tisztelt, gondosan megmunkált, tekintélyes méretű rádiókra, amelyeket körül ült a család, hogy egy-egy fontos bejelentésnek fültanúja legyen. Nem tudom meddig és milyen módon lesz része a rádió az életünknek, de a rádiózás mint folyamat markáns keresztyén üzenetet hordoz.Szükség van először is egy Főszerkesztőre, aki a műsor tartalmát összeállítja és felelősséget vállal érte. Szükség van munkatársakra, akik rögzítik az adást és sugározhatóvá teszik. A következő állomás a műsor útjában az adótorony, majd esetleg az átjátszóállomás, végül az otthonainkban megbújó készülék.
Isten és ember kommunikációja valamiképpen hasonlít a rádiózás műfajára. A hasonlóság leginkább abban áll, hogy az adás megelőzi a vételt. Isten emberkeresése, adni akarása egyidős az emberiség történetével. Mivel a kezdet kezdetén szakadás történt a mi világunk és az isteni dimenzió közt, egyúttal beállt a kommunikációs zavar, adáshiba történt.
Mi lesz akkor az üzenettel? Mi lesz azzal a mérhetetlenül gazdag, számunkra nélkülözhetetlen üzenetcsomaggal, amit Isten, mint Főszerkesztő összeállított és el szeretne mondani nekünk?
Választott hűséges munkatársakat, akik jó vétellel rendelkeztek és megértették, lejegyezték a Teremtő mondanivalóját. Őket kissé idegen szóval prófétáknak nevezzük, de maradjunk annyiban, hogy a "stáb" tagjai. Az üzenet összeállt, s ma Biblia néven közismert.
A következő szükséges eszköz az adótorony. Isten is felállított egy adót, hogy eljusson üzenete az egész világra. Ez az adó szabálytalan volt, nem is felelne meg még az amatőr rádiózás szabályainak sem. Nem állt a környék legmagasabb pontján, nem volt felszerelve parabolákkal és nem volt elkerítve karbantartók részére. A Golgotán álló keresztre gondolok. Jézus keresztjére, amely Isten szeretetének, bölcsességének látható és érthető jele. A Biblia sok helyen kusza és nehéz fejezetei Őbenne válnak érthetővé, közelivé. Jézus a Biblia középpontja, az isteni adás tisztaságának záloga. Ha Jézus nem halt volna meg, tanításai csupán pár km-es körzetben lennének hallhatóak. Ahhoz, hogy az adókörzeten túl is érthető és ismert legyen, meg kellett halnia, dimenziót kellett váltania.
A rádiózásban szükség van átjátszó állomásokra is. Ezek felerősítik az érkező jeleket és képesek át is alakítani azt, hogy más frekvencián adják tovább, mint ahogyan vették. Ilyen átjátszóállomások lehetnek a hívő emberek. Lelkészek, igével birkózó gyülekezeti munkások jól ismerik azt az örömteli vívódást, amit az üzenet átjátszása jelent: értem az igét, de hogyan adjam tovább. Hogyan mondjam el egy gyászolónak, egy közönyösnek, egy cinikusnak, egy gyermeknek, egy elfoglalt családanyának. Más hullámhosszon vagyunk, s nekünk a Szentlélek segítségével át kell alakítani az üzenetet úgy, hogy tartalmilag cseppet se sérüljön.
A rádiólánc végén ott van a készüléked, kedves hallgató. Isten gondoskodott arról, hogy neked szánt mondanivalója egészen a küszöbödig eljusson. A készülék bekapcsolása azonban már az ember felelőssége. Legalább ennyit nekünk kell megtenni: bekapcsolni a rádiót, vagyis kinyitni a Bibliát. Ráhangolódni a tiszta hangra, vagyis addig olvasni, tanulmányozni és imádkozni, amíg világosan nem értem, milyen is az én Istenem és mi a terve velem.
A rádióhullámok láthatatlanok, laikusok számára érthetetlen a működésük. Mégsem tagadnánk le létezésüket. A Szentlélek munkája épp ilyen érthetetlen, láthatatlan, de valóságos. Ha úgy döntesz, hogy kíváncsi vagy a mennyei Főszerkesztő műsorára, ha érteni és alkalmazni szeretnéd a Biblia üzenetét, tudd: a Szentlélek segített eddig az elhatározásig és mindvégig ott lesz melletted, hogy segítsen.
