Hulej Enikő
Hol van a te hited, rádióhallgató testvérem? Testi, lelki, érzelmi, hitbeli viharaid, ugye, nem feledtetik, hogy Jézus melletted van?
Letöltés: 2009-02-12.mp3(1,53 MB)
Egyik nap nagy lelkesen léptem a számítógépemhez, hogy folytassam korábban félbehagyott munkámat. Megdermedtem azonban, mert a képernyőn baljós sorok fogadtak. Többszöri próbálkozásra sem tudtam életet lehelni a masinába, s mivel a kiírt üzenet komoly bajt jelezhetett, kezdtem kétségbeesni. Elsősorban nem azért, mintha nem bírnám már egyáltalán gép nélkül, hanem azért, mert bizonyos munkáimhoz - biztonsági másolat híján - nem tudtam hozzáférni. Nem volt kellemes a gondolat, hogy egyheti munkám elveszhet a technika útvesztőjében, de még ennél is jobban nyomasztott, hogy ha nem tartom a határidőt, akkor azzal másoknak is kellemetlenséget, kárt okozok. Mert ha elölről kell kezdenem a feladatomat, és ezt az amúgy is sűrű hetembe vagyok kénytelen beiktatni, akkor már csak egy csodának köszönhető, ha minden időben elkészül.Nem tudtam mást tenni, mint Istenre bízni ügyemet. Másnap aztán a napi áhítat, ami a lelki vezérfonalként használt könyvecskémben következett, pont azt hangsúlyozta, hogy fölösleges aggodalmaskodni; még ha lenne is rá okunk, bízzuk csak rá magunkat az Úrra; nála minden jó helyen van. Hálát adtam ezért a bátorításért, majd tétován megkörnyékeztem a számítógépet. Nem igazán hittem, hogy van értelme próbálkozni, de azért hátha!... Beindult a rendszer! Sürgősen elkezdtem a fontos dokumentumok lementését, s alig hogy ezzel végeztem, megjelent az előző napi baljós üzenet, és ettől kezdve hiába győzködtem, hogy "no, még egy kicsit!" Megkaptam a csodát, amire szükségem volt! Ugye, el tudja képzelni a kedves hallgató, milyen nagy öröm és hála töltötte be a szívem?
Eszembe jut az az ige, amit a bibliaolvasó Útmutató február havi igéjeként olvashattam. "Hol van a ti hitetek?" - kérdezi Jézus a még talán mindig reszkető tanítványaitól egy viharos csoda után. Hitted-e, hogy nálam biztonságban vannak a gondok? - kérdezi tőlem az én Uram a számítógépes kalamajka rendeződése után.
Miről is szól az az ige, amelyből a jézusi mondatot idéztem? Arról, hogy a tanítványok csónakja viharba kerül. Hatalmas hullámok csapkodnak körülöttük. Minden okuk megvan a félelemre. De ugyanezt a történetet más szemszögből nézve így is elmondhatnánk: A tanítványokkal az alvó Jézus is ott van a viharba került csónakban. A hullámoknál is hatalmasabb Úr van mellettük. Semmi okuk nincs tehát a félelemre. (Micsoda különbség ez! Nyilván nem csupán nézőpont kérdése, hanem hit kérdése az egész...)
A tanítványok azonban félnek. Ijedten rázzák fel Jézust, aki azonnal cselekszik, lecsendesíti a vihart, majd nekik szegezi a kérdést: "Hol van a ti hitetek?" Hova lett szívetek bátorsága? Miért rendült meg bennem való bizalmatok? Elég egy "kis" vihar, hogy elfelejtsétek: itt vagyok mellettetek?
Hol van a te hited, rádióhallgató testvérem? Testi, lelki, érzelmi, hitbeli viharaid, ugye, nem feledtetik, hogy Jézus melletted van? Mert hogy ott van, egy pillanatig sem lehet kétséges...
