Erdészné Kárpáti Judit
Férjem munkahelyén ősszel megbízást kapott, hogy egyik rendezvényükre szerezzen be néhány hordót, mert a standjukat úgy szeretnék berendezni, hogy egy kis borozó hangulatát idézze.
Apósom egy ismerősétől ígéretet kaptunk, hogy kölcsönad erre a célra 3 nagy boroshordót. Mint kiderült, a kertjében tartja ezeket, benőtte őket a gaz, néhánynak le volt esve egy-két vaspántja is. Kínos lett volna már otthagyni, így szakadó esőben feltuszkoltuk az utánfutóra, és hazavittük a hordókat. Otthon még egy alapos mosás és hosszadalmas szárítás után újra kellett pácolni őket, a pántok is a helyükre kerültek, szép pirosra mázolva.
Hogy miért is mesélem el ezt most? Majdnem húsz éve nagyon megragadott egy történet. Egy gazdag „jófiúról” szólt, aki Jézushoz ment, érdeklődve, hogy mit tegyen, hogy elnyerje az örök életet. Jézus kérdéseire büszkén felelt: igen, szépen, rendesen élt eddig, mindenben megfelelt az elvárásoknak… Jézus mégis szembesítette valamivel. „Még egy fogyatkozás van benned…” – mondta neki, és arra hívta, hogy a gazdagságát elosztva ezentúl őt kövesse.
A lelkészünk úgy szemléltette ezt, hogy egy hordót rajzolt le, amelyet egyik nézetből tökéletesnek láttunk, de ha hátulról is lerajzolta, kiderült, hogy hiányzik egy dongája. Csak egy… de így már használhatatlan. Egy híja van, de az elég, hogy csak kidobásra méltó legyen. A gazdag fiatalember szomorúan elballagott – nem tudta feladni gazdagságát a Jézussal való közösségért és az örök életért. Engem ez a történet szíven ütött, Jézus akkor nekem is szegezte szelíd határozottsággal: „Egy, legalább egy fogyatkozásod – hibád, vétked, bűnöd – van… gyere, inkább kövess engem, ne igazolgasd a magad tökéletességét, jó tetteit… Én foglak megigazítani, a bűneidet is jól látom, de ha engem választasz, követsz, én megtisztíthatlak, saját életemmel, véremmel felelek ezért.
Mi is sok energiát fektettünk az elrongálódott hordók felújításába, de ő napról-napra kitartóan, szeretettel dolgozik rajtam, azóta is.
Pál apostol, a keresztyének eltökélt üldözője is találkozott Krisztussal, és mindent feladva 180 fokos fordulatot tett, hogy őt szolgálja. Ő írta: „… Kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Fil 3,8)
Mi milyen fogyatékkal élünk? Mi az, ami elválaszt Krisztustól? Mi lehet fontosabb annál, ha ő hív és örök életet ígér?
Letöltés: fogyatekkal-elunk-jegyzet.mp3 (2,72 MB)
