Hulej Enikő
Múltkor az egyik keresztyén könyvesboltban nézelődve megakadt a szemem egy könyvcímen: Az élet nem rólam szól.*
Letöltés: 2009-01-23.mp3(1,67 MB)
Érdeklődve belelapoztam, és ezt olvastam: "Olyan házastársat akarok, aki boldoggá tesz, és olyan munkatársakat, akik mindig kikérik a véleményemet. A nekem megfelelő időjárást akarom, olyan közlekedési viszonyokat, melyben haladni tudok, és olyan kormányt, ami az érdekeimet szolgálja. Minden rólam szól... Mindenki azt mondta, h. ez így van, igaz? Mi pedig szavukon fogtuk őket. Azt hittük, önmagunk bálványozása boldoggá tesz.Ez a hit azonban káoszt teremtett: zajos otthonokat, stresszes vállalkozásokat, kegyetlen kapcsolatokat. Annyi haszontalan dolgot hajszolunk, h. lemaradunk a legfontosabbról: az Istennek szánt életről.
Az életnek akkor van értelme, ha elfogadjuk benne a helyünket! Örömeink, problémáink, ajándékaink és tehetségünk... ha mindezt annak ajánljuk, aki teremtett minket, hirtelen elnyerjük, amit hiányoltunk, és megtaláljuk, amit kerestünk." - olvasom a könyv hátlapján.
Elgondolkodom. Milyen igaz! Köszönöm, Istenem, h. erre felhívtad a figyelmem. Ez az útmutatás is segít most, amikor vezetésed kutatom. Nem sokkal később a vasárnapi istentiszteleten hallgatom a kánai menyegző jól ismert történetét, ami ugyebár nem arról szól, amiről elsőre gondolnánk (egy házasság kezdetéről, ami miatt összejöttek az emberek), hanem arról, h. az Úr Jézus ott tett először csodát, ott adott először jelet önmagáról - arról, ki is ő valójában és milyen hatalommal cselekszik.
Görgetek magam előtt megválaszolatlan kérdéseket, miérteket. Nem értem Istent, miért így és miért nem másként vezet. És egyszer csak rájövök, h. rosszul közelítek a kérdéseimhez, mert a dolog nem az én személyemről szól, hanem Róla. Az Ő munkájáról, az Ő csodáiról, az Ő dicsőségéről.
Így már minden egészen más. Így már lehet hálát adni könnyekért, fájdalomért, kétségekért is. Így már valóban meg lehet nyugodni abban, h. Isten jobban tudja, mi a szükséges, és mi a célja az én parányi életemmel. Így már ki tudok lépni az önmagam körül forgásból is, és képes vagyok úgy megélni bizonyos helyzeteket, h. nem akarom görcsösen önmagam felől értelmezni azokat.
Minden Róla szól, arról, h. az Ő dicsősége váljon nyilvánvalóvá. Olyan jó ennek alárendelni magam, és elmélyedni az Ő igéjében. Olyan jó rácsodálkozni útjaira, melyeket más emberek és gyülekezetek életében visz véghez. Olyan jó életemmel Őt dicsőíteni és hirdetni: "Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké" (Róm 11,36).
S közben szinte észre sem veszem, h. egykor oly kedves és fontos dolgok hátrébb, azaz a helyükre kerültek.
* Max Lucado, Az élet nem rólam szól, KIA, Bp., 2007
