Szőkéné Bakay Beatrix
Hogyan lesz újra egésszé, ami eltörött?
Válás és haláleset a családban
Letöltés: 2007-02-26.mp3(4,64 MB)
A meleg családi fészek a legdrágább dolog a világon. A társadalom, a nemzet és az egyház szíve a család. "Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!" (Péld 4,23) - mondja a bibliai bölcs. Így - a képünknél maradva - őriznünk kell a család egységét és egészségét, hogy mint a nemzet szíve egészséges "vért" pumpáljon a társadalom különböző részeibe. A család légkörét nagymértékben a szülők lelkülete határozza meg. A boldog családi otthon a földön a menny előképe, ahol az Úr Lelke lakozik, ahol a békesség és az igazság irányítja a családtagok lépteit, ahol a levegő a szeretet előzékenységétől illatos.A családban sajátíthatják el a gyermekek és fiatalok az egymás iránti tiszteletet, az Isten és a hitelvek iránti hűséget. A szülők egymás iránti szeretete, amely szavaikban és magatartásukban egyaránt megnyilvánul, a legfontosabb minta a gyermek számára a másokkal való helyes érintkezéshez. A szülői viszályok ellenben megrémisztik őket, és konfliktusos helyzetekben maguk is ezt az utat választják. A családi kötelék a legmélyebb és a legszentebb a földön. Isten az emberiség áldásául szánta.
Rettenetes tragédia, amikor akár a halál, akár a szülők válása ezt a köteléket szétszakítja, és a család egysége darabokra törik. Azok az édesanyák és édesapák, akik hitben haltak meg, és Isten örök ígéretében pihennek, szeretteiket mégis azzal a bizalommal hagyhatták hátra, hogy Isten gondoskodik róluk. Nem mannát küld az égből, hanem az emberek szívében tesz csodát, akik megnyitva a segítségnyújtás fizikai és lelki csatornáit szívesen támogatják őket. A halál súlyos veszteségérzést hagy maga után mind az itt maradt hitvestársban, mind a gyermekekben. A gyász a nyomorúság völgye. Nem segít az emberi vigasz, csak az, ha az Élet Urának karjaiban sírjuk ki magunkat. Fájó vagy darabjaira hullott szívünket-életünket odavihetjük hozzá. Szabad előtte sóhajtoznunk és nyögnünk. Elmondani kétségeinket és félelmeinket. Hallja és érti. Fontosak neki imádságaink, és elfogadja őket. Bizalommal emelhetjük fel a fejünket, mert az Úr a megfelelő időben válaszol és cselekszik. "Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket!" (Ézs 66,13) Isten ebben az igében egy édesanyához hasonlítja önmagát. Ki tudna egy gyermeket jobban megvigasztalni, mint a saját édesanyja? Fenséges kép, ugyanolyan bizalommal szaladhatunk Urunk karjába, mint a síró gyermek az édesanyjához!
Amikor a halál elválasztja a szerető szíveket, nem szégyen bevallanunk, hogy vádló miértek is elhagyják ajkunkat. Egy brandenburgi temetőben egymással szemközt található két sír. Egy asszony két egymást követő évben veszítette el a hozzá legközelebb álló szeretteit. Az első sírkőre ezt vésette: "Miért?", de a másodikra már ezt: "Isten tudja, miért!" A két sír közötti szenvedéssel teli úton eljutott a vigasztalan kétségbeeséstől, az Isten irgalmasságába és jóságába vetett gyermeki bizalomig. Így lesz a törött újra éppé, egésszé Istenben. A feltámadás reménységében, a viszontlátás ígéretében.
Bármennyire meglepő, de a válás is hasonló gyászfolyamatot indít el a szenvedő felekben, mint a családon belüli haláleset. A házastársak, különösen az elhagyott fél nagy fájdalommal élik meg a szétválást, hiszen nem lehet egyik napról a másikra elfelejteni az együtt töltött éveket. Nem lehet semmissé tenni, hogy ketten egy test voltak. Eluralhatja őket a teljes csődérzés. Nem ritka, hogy megrohanja a kisebbrendűségi érzés is. Mégis azt gondolom, hogy a válás leginkább a gyerekeket viseli meg: sok sérülés éri őket, s jobbára maradandó károsodásokat is szenvednek. A saját igazukhoz váltig ragaszkodó anyák és apák többnyire nem tartják kordában indulataikat, és elfelejtkeznek arról, hogy viselkedésük mennyi szorongást és félelmet kelt gyermekeikben. A gyermek természeténél fogva szereti mindkét szülőjét, ragaszkodik hozzájuk, és egyiket sem akarja elveszíteni. A lélekbúvárok szerint a "válási árvák" azért is vesztesek, mert a lelki vívódásaival egyedül maradt gyermekben sokszor gyűlölet alakul ki valamelyik szülője iránt. Ez pedig rossz irányba viszi személyiségének fejlődését. A szülők óriási felelőssége Isten előtt, hogy a szívükre bízott gyermekek megkapják-e testileg-lelkileg, szellemileg mindazt, amire kiegyensúlyozott növekedésükhöz szükségük van. Az Úr Jézus a válási árvákra is gondolt, amikor a házasságot védve megparancsolta: "Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza." (Mt 19,6b)
A lelkész gyakran csak utólag értesül arról, hogy a gyülekezet "peremkerületén élők" elváltak. A házasság törékeny, több válságkorszaka is lehet, de Istenben mindig megújul, ha a házaspár "ketten hármasban" él, az élet hatalmas Urával. Csak tanuljunk meg kiáltani, őszintén bevallani neki és egymásnak, hogy valami valahol eltörött! Beszélni kell egymással és imádságban beszélgetni az Atyával, aki nem csak összeragasztgatja életünk összetört cserépedényét, hanem teljesen újjá teszi. A megrepedt vagy darabjaira hullott házasságot is.
(Megjelent missziós szórólap formájában, megrendelhető a Missziói Központban.)
