Hulej Enikő
Az üzletek polcain sorakozó karácsonyfadíszek, a bőséges szaloncukor-választék, a reklámok rendkívüli hitelajánlatai már jelzik: néhány hét múlva itt a karácsony. Már most lehet készülni az ünnepre.
Letöltés: 2007-11-30.mp3(3,84 MB)
A kedves hallgatót most én is a készülésre szeretném buzdítani, de másként, mint ahogy a boltok, a reklámok vagy a közvélekedés teszi. Olyan készülésre, ami nem ideges kapkodással vagy gondos ajándékozással jár, hanem ami Jézus Krisztushoz segít közelebb. A karácsonyt megelőző időszaknak, az ádventnek ugyanis erről kellene szólnia.
Arról, h. tudatosul bennem, h. az élet több mint a szeretet és annak emberi megnyilvánulásai, vagy legalábbis megnyilvánulási kísérletei. Több mint tervezés, rendezkedés, társadalmi vagy családi elvárásoknak való megfelelés.
A több ebben a nagybetűs Szeretet: h. Isten az, aki igazán szeret, Isten az, aki engem is nagyon szeret. És ezt a nagybetűs, isteni szeretetet Jézusnak hívják.
Ő a Megváltó, aki összetört életeket tud megújítani, bűnöket tud megbocsátani, s elrontott emberi kapcsolatokat is tud rendezni.
Meggyőződésem, h. csak Vele van értelme az életnek.
Tapasztalatom, h. Benne hinni, Rá figyelni, Őt követni nagyon is érdemes és csodálatos.
A karácsonyra ezért én nemcsak úgy készülök, h. megvásárolom a megszokott kellékeket és megtervezem az ünnepi menetrendet. Hanem elsősorban úgy, h. engedem, az Úr legyen a középpontban.
Barátaimmal, gyülekezeti ifjúságunk tagjaival ilyenkor ádventi kalendárt készítünk. Minden nap valaki egy idézetet, igét vagy éneket oszt meg a többiekkel közös levelezőlistánkon. Nekem mindig sokat jelentenek ezek az üzenetek.
Esti elcsendesedéseimet ilyenkor gyertyafény mellett szoktam megtartani. A sötétben világító láng emlékeztet arra a Krisztusra, aki az én életemben is világosságot gyújtott.
Rákényszerítem magam a megállásra. Ez sajnos csak kényszerrel megy, hiszen tennivaló, rohannivaló van bőven. De tudom azt, h. ha végigszáguldom ezt a négy ádventi hetet, akkor nem fogom átélni az ünnep lényegét.
Tudatosítom magamban, mire is készülök. Elsősorban arra, h. megünnepeljem az Úr Jézus születésnapját. Azt, h. egyszer régen emberré lett - értem. Örömmel és hálával gondolok arra, milyen csodálatos ajándék ez! Sokkal több, mint egy gyermek érkezése a családba, pedig az is nagy-nagy örömöt jelent. Azért több, mert Ő az irántam való szeretetből döntött a megszületése mellett. Van hát okom ünnepelni Megváltómat.
De készülök arra is, h. Ő újra el fog jönni - már nem gyermekként, embernek születve, hanem élő Úrként hatalommal és dicsőséggel, úgy, h. akkor majd azok számára is nyilvánvalóvá lesz, ki is Ő valójában, akik most nem akarnak Róla hallani. Persze nem tudhatom, h. ez mikor lesz lehet, h. sok-sok generációval ezután -, de azért jó, ha karácsonyi várakozásom során ezt sem felejtem el.
Meggyújtom ádventi koszorúmon az első gyertyát, ami emlékeztet az idő múlására. A napok gyorsan követik egymást, igyekszem őket értékesebbé tenni. A kellékek azonban önmagukban nem adják meg ezt. Meg kell hívnom ádventi készülődésembe az én Uramat is.
Hívom Őt, és Ő jön. Velem jön, elkísér, megáldja majd ünnepemet is. Egészen biztos vagyok ebben.
