Szeverényi János
A hatvanas években történt. Az egri evangélikus lelkészt valaki feljelentette egy prédikációjáért. Debrecenbe rendelték kihallgatásra.
Letöltés: 2008-03-24.mp3(2,88 MB)
Vonatra pénze nem volt - mivel nagy családot kellett eltartania kis fizetésből - így kerékpárral tette meg a nagy utat. Az Állami Egyházügyi Hivatal nagyhatalmú urai kioktatták, hogyan kell a szocializmusban igét hirdetni.Hazafelé nehezebb volt a biciklizés, ugyanis az alföldről kellett a hegyvidékre felkapaszkodni. Meleg volt, megizzadt rendesen, talán kicsit sajnálta is magát.
És ekkor meglátott egy távoli fán egy akasztott embert. Azonnal eldobta a kerékpárt, és szaladt a helyszínre. Egy asszony függött ég és föld között, de még élt. Megragadta és leemelte a fáról.
A megmentett még éveken keresztül járt az egri parókiára találkozni, beszélgetni azzal az emberrel, aki kisegítette őt a halálos vergődésből.
Kedves hallgatók! A húsvéti ünnep lényege megragadható ebben a történetben. Nincs feltámadás, de van feltámasztás. Isten, az Élet Gazdája kihozhat minket a testi-lelki halálból. Mi emberek, egyház, társadalom, világ magunktól nem tudunk feltámadni, megújulni. Szükségünk van arra, hogy a Teremtő szóljon hozzánk. Most is ez történik ebben a rádiós áhítatban, gyenge emberi szavakon keresztül.
Jézus, Isten szavával feltámasztotta a negyednapos halottat, Lázárt, aki bebalzsamozva feküdt sírjában. Lázár, jöjj ki! - kiáltott a Názáreti Jézus, és ahogy a Szentírás egyik legmegdöbbentőbb mondatában olvassuk: kijött a halott. Halottak csak úgy nem járkálnak. Ha a halott lábra áll és járni kezd, ott az Isten van jelen, ő szól, ő támaszt fel.
A történetbeli asszony, miután felakasztotta magát, már tehetetlenül várta a véget. Kívülről jött a segítség.
Isten rátekintett a bűnben, reménytelenségben vergődő emberiségre és elküldte számunkra Jézust, az Élet Fejedelmét, akinek halála és feltámadása a mi halálunk és feltámadásunk is.
Ki szokták írni a temetők bejáratára: Feltámadunk! Ez igaz is, de nem ez a lényeg, nem ez a sorrend.
Az a nagy kérdés, hogy amikor hallom Isten ébresztő, feltámasztó szavát, akkor hiszem-e, befogadom-e?
Itt e földi létünkben kell/lehet feltámadni lelki-szellemi halottainkból, bűneinkből, a gyűlöletből, kiégésből, szenvedélybetegségekből, mindenből, ami elválaszt az Istentől, az élet forrásától, az örök, teljes, tiszta élettől.
