Németh Géza református lelkész (1933–1995) egyedi, holisztikus szolgálatára emlékezik vissza Szeverényi János, Géza bácsi egykori szolgatársaként. A beszélgetés a Legato Alapítvány Az Erdélyi Magyar Kultúráért által kezdeményezett „Németh Géza (1933–1995) hagyatékának feldolgozása és emlékének megőrzése” című kutatási projekt keretében készült. Készítője Kóczián Viktória teológus.
1. rész:
2. rész:
Szeverényi János a szocializmus utolsó időszakában, 1979-ben ismerte meg a szolgálatából elbocsátott, képügynökként dolgozó Németh Géza ellenzéki lelkészt, akinek utolsó napjáig a misszió állt élete középpontjában. Lakásán és nyaralójukban szervezte a bibliaórákat, konferenciákat. Az örömhír üzenetével és segítő kézzel fordult értelmiségiek, romák, deviáns útra tértek felé egyaránt, és erre készítette fel a számos felekezetből hozzá csatlakozó, nála megforduló hívőket, az ún. apostol társait is.
Németh Géza kitüntetett figyelemmel fordult a határon túli magyarok felé. Ő és társai legvadabb Ceausescu-időszakban jártak ki az erdélyi magyarok közé. Támogatta a nyolcvanas évek közepétől tömegesen érkező erdélyi menekülteket, ennek gyümölcseként jött létre Magyarországon 1990-ben az Erdélyi Gyülekezet. Ennek központja, a Reménység Szigete máig egy volt szovjet laktanya területén működik Budapesten.
A lelkész szolgálatainak formája, működése tabudöntögetőnek, úttörőnek, néha megosztónak számított. „De ő legalább csinálta!” – fogalmaz Szeverényi János, aki műsorunkban arról szól, hogy mit kapott egészen máig hatóan Németh Géza megismerése által.
A Reménység Szigete megalapítása egy elhagyott szovjet laktanya területén 1992-ben, Kőbányán
