Hat rövid rádiós áhítatát, Túrmezei Erzsébet hozzá írt verseit és életrajzát közölve emlékezünk a 20. század egyik Krisztusért égő szívű missziói munkására.
Szerkesztette: Szeverényi János
Ungár Aladár
(1905–1970)
Budapesten született 1905. július 2-án, ortodox zsidó családban. Édesanyját tízéves korában elvesztette. Kishúgát nagy szeretettel gondozgatta, védelmezte.
Kereskedelmi pályára készült. Egy baleset miatt el kellett távolítani a jobb veséjét. Ezután, szinte hajszolta az „élet örömeit”. Egy végigtáncolt éjszaka után meglátta, hogy értelmetlenek és üresek a szórakozásai. Azt gondolta, hogy így nem érdemes tovább élnie.
Még ezen a héten találkozott Rothstein ezredessel, az Üdvhadsereg vezetőjével. Életében először hallott valakit, akinek szavai egészen más oldalról világították meg az élet végső kérdéseit. Akkor még szégyellte zsidó voltát. Először hallotta meggyőzően, hogy a Názáreti Jézus nemcsak Messiása, hanem személyes Megváltója is. Új életet kezdett, az sem ingatta meg, hogy hite miatt kitiltották a szülői házból. Hét éven át az Üdvhadseregben dolgozott. Egyik tiszttársa, egy német lány, Emma Kroll lett a felesége, akit ő Emmchen-nek hívott. Eljegyzésükön az ezredestől az alábbi tanácsot kapta: „Tudd, hogy bárhol légy, nyakadban lóg egy tábla: „nem eladó" és az is, hogy: „nem kapható”. Ez később többször elmondta ifjú hallgatók előtt.
A szolgálat mellett szinte éjjel-nappal tanult. Berliner Hugó, egy krisztushitre jutott zsidó mérnök, azt tanácsolta, hogy tanuljon meg angolul. Kilépett az Üdvhadseregből. „Nem akarok fizetett állásban lenni az evangéliumért; ingyen akarom hirdetni; ha kell, bármilyen munkát elvállalok!" „Abban az időben rám nehezedett a zsidómisszió is." – írta naplójában. Végül Kiss Ferenc professzor ajánlatát fogadta el. „A testvérek rám bízták, hogy látogassam a vidéki gyülekezeteket. Volt egy rossz kerékpárom, hátsó gumiját vastag spárga tartotta. Bibliákat vittem rajta, abban a reményben, hogy eladom őket, és az lesz a keresetem.” Előadásokat tartott a Krisztus-problémáról, a zsidóságnak Krisztushoz való viszonyáról, a sokat hangoztatott zsidókérdésről, az áttérésről, kitérésről és megtérésről.
Dr. Kiss Ferenc szegedi egyetemi tanár, dr. Fischer Árpád fogorvos, Berliner Hugó mérnök, dr. Somogyi Imre baptista prédikátor és Ungár Aladár irányították a magyarországi Krisztus-hívő zsidó mozgalmat. „Nem az egyházak számára toborzunk híveket, nem ki- és áttéréseket akarunk, hanem megtéréseket, lelki átváltozásokat, újjászületést.”
Csia Sándor MÁV főorvos, a Magyar Evangéliumi Alliance Mozgalom nevében meghívta Magyarországra a skót evangélistát, James Stewartot, akit Isten a futballpályáról szólított el és ébresztő üzenettel járta Európa országait. Ungár Aladár ekkorra már jól beszélt angolul, így őt választották tolmácsnak. A skót igehirdető továbbutazása után még járta az országot, hirdette az Igét. Később megnyitotta Budapesten a Hársfa utcában az Evangéliumi Könyvkereskedést. Ez az üzlethelyiség volt egyben az otthonuk is egy függöny mögött.
A gyülekezetet, ahol lelki-szellemi otthont talált, egyszerűen Keresztyén Testvérgyülekezetnek nevezték. A zsidótörvény bevezetése után, gyülekezetükben egyre több Krisztus-hívő zsidót fogadtak maguk közé. Köztük volt húga is és apja sem tiltakozott ellene. Andit (így szólították gyermekkorától kezdve) Isten felkészítette, hogy a félelem közepette is tudja dicsőíteni Urát. Többször bekerült munkatáborba. Hátizsákjában sok Újszövetséget csempészett be a táborba.
Évtizedeken át aktív munkatársa volt a Magyar Evangéliumi Alliance-nak, majd ügyvezető titkára a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének. A Vetés és Aratás folyóirat szerkesztője és sok rádióadás szerzője volt.
Egészsége egyre romlott. Megmaradt veséjét kétszer operálni kellett. Cukorbeteg lett. 1957-ben bélrákkal operálták. 1959-ben kivándorolt felesége hazájába, de a munkát betegen sem hagyta abba. 1961-ben egyik, majd 1970-ben a másik lábát is amputálni kellett, látása is gyengült, de a törékeny cserépedényben még mindig ott fénylett Isten világossága. Betegágya mellől is áradt a türelem és a szolgálat áldozatos készsége. Levelezett, rádió-igehirdetéseket tartott, írásaival is szolgált élete utolsó percéig. Halála előtt még fontos ügyeket intézett, csendesnapi szolgálatra készült. Tolókocsijában is ragyogó példája volt annak, hogyan diadalmaskodik Isten ereje a betegség fölött. 1970. november 23-án, teljes békességben költözött haza Urához. A németországi Tuttlingenben temették el, sírkövére az van írva: CHRISTUS IST MEIN LEBEN! IGEN, ATYÁM!
Forrás: Makai Rozália összeállítása (2006.), mely Lukátsi Vilma: Igen, Atyám! c. dokumentum jellegű Ungár Aladár életrajz, valamint dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor és Ungár Aladár: „Ti vagytok a föld sója” c. igehirdetés-gyűjteményében olvasható életrajz.
Túrmezei Erzsébet
Lehetőségeink
U. A.-nak második lábamputációja után
Lehet láb nélkül
bejárni a világot,
s lehet ép lábon
magunk körül forogni és maradni.
Lehet láb nélkül
elveszettet keresni,
s lehet ép lábon
ráérősen, tempósan sétálgatni.
Ép lábban beszűkülni,
és láb nélkül távlatokat kutatni!
Lehet… lehet
Krisztustól láb helyett
szárnyakat kapni.
Lukátsi Vilma „Igen Atyám” – Ungár Aladár dokumentum jellegű életrajza c. könyvéből
Túrmezei Erzsébet
Ugye, csak tavaszig?
(Ungár Aladár halálára)
Először elmentek a madarak.
Fészkek maradtak üresen mögöttük.
S a levegőég megszünt csicseregni.
– Ugye, csak tavaszig?
Azután elmentek a levelek.
És színtelen és sötét lett az erdő.
És kósza szélben kezdett dideregni.
– Ugye, csak tavaszig?
Azután a virágok mentek el.
Most koszorúba kötik az utolsót,
elborítani sírhantot, koporsót.
– Ugye, csak tavaszig?
Akkor majd újra csicsereg az égbolt,
és kizöldül az erdő és meleg lesz,
és virág nyílik. Fázunk, búcsúzunk,
– de ugye, csak tavaszig?
Most még valaki elmegy , aki drága.
Megy a madarak, virágok utján,
megy melegebb, fényesebb hazába.
– Kísérünk valakit...
A szeretettől meleg, tiszta hangot
nem halljuk többé, nem látjuk a
fénylő, szép szent mosolyt. Megyünk
és búcsuzunk, de, ugye, csak tavaszig?
Meddig Uram? És borún és ködön
és könnyön, gyászon áthatol a válasz
vigasztaló, csendes ragyogással:
– Igen, csak tavaszig!
Ungár Aladár áhítatai az alábbi linkeken hallgathatók meg:
„Aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága" (3.43 perc)
Mit mond Isten az ember legnagyobb szükségéről? (4.50 perc)
Könyvek
Lukátsi Vilma: „Igen Atyám”. Ungár Aladár dokumentum jellegű életrajza. Evangéliumi Kiadó.
Ungár Aladár: Ahogy Isten megláttatta velem... Az Ige hirdetésének és tanulmányozásának különböző módjai. Evangéliumi Kiadó, 2009.
Ungár Aladár: „Krisztus beszéde lakozzék Bennetek gazdagon...” Ungár Aladár igehirdetései (1949-1959). Evangéliumi Kiadó, 2012.
Ungár Aladár: Újra itthon... Ungár Aladár 1969-ben Magyarországon tett látogatása alkalmával elmondott igehirdetései. Evangéliumi Kiadó, 2019.
Ungár Aladár: Lehet láb nélkül... Ungár Aladár összegyűjtött levelei és körlevelei, 1957-1970- Evangéliumi Kiadó, 2010.
Ungár Aladár: „Íme az ajtó előtt állok...” Ungár Aladár válogatott szolgálatai az Evangéliumi Rádióban (TWR), 1961-1970. Evangéliumi Kiadó, 2009.
