Avi Snyder, a Zsidók Jézusért szervezet európai igazgatója nemrégiben költözött Magyarországra, hogy felügyelje az itteni szolgálat létrejöttét. Míg Tar Kata a napi működésért felel, Avi a térség országaiban dolgozó misszionáriusok munkáját fogja össze, amely a szovjet utódállamokat is magában foglalja.
Volt-e bármilyen különleges oka annak, hogy épp Magyarországra költözött?
Igen, Budapest fontos város a számunkra, zsidók számára, de a Zsidók Jézusért számára is. Közép- és Kelet-Európában itt él a legnagyobb helyi zsidó népesség, és ezért fontos missziós terület több oknál fogva: először is azért, hogy a zsidók hallják az evangéliumot és higgyenek Jézusban, a Messiásban. Másodszor azért, hogy azok a magyarok, akik még nem ismerik az Urat, zsidóktól hallva az evangéliumot hitre jussanak, harmadszor pedig azért, hogy magyarok és zsidók együtt, testvérként, vállvetve hirdessék az evangéliumot: pontosan úgy, ahogy kellene.
Milyen különböző csoportokat különít el a Zsidók Jézusért elsődleges missziós célterülete, a zsidók között? Hogyan közelíti meg ezeket a csoportokat?
A zsidó vallásos és kulturális gyakorlat számos különböző módon fejeződik ki. Magyarországon létrejött egy teljesen egyedi irányzat, a neológia (http://hu.wikipedia.org/wiki/Neol%C3%B3gia – a szerk.), ami akkortájt alakult ki, amikor a reformista irányzat nyugaton. A Dohány utcai zsinagóga például neológ stílusú. Míg nekem és kollégáimnak a hatékony munkavégzés nagy érzékenységet kíván a vallásunk és kultúránk különböző kifejeződései irányában, addig az olyan címkék, mint az ortodox, a reformista vagy a haszid csak annyit árulnak el, hogy egy adott zsidó személy mennyire követi a hagyományokat. Arról viszont nem feltétlenül szolgálnak információval, hogy az illető mit gondol Istenről. Pedig ez a feladat lényege: el kell jutnunk az ember szívéig.
Ha az a fontos, hogy mi van az ember szívében, mi a különbség zsidók és nemzsidók között?
Sok a hasonlóság. Az evangélium kultúrákon átívelő üzenet: az emberek lelki szükségletei hasonlóképpen ívelnek át kulturális határokon. Az a tapasztalatunk, hogy amikor Jesuáról, azaz Jézusról kezdünk beszélni, akkor – kultúráktól függetlenül – lehetőség nyílik kapcsolatot teremteni. A különbségek egy része a történelmi múltra vezethető vissza, ami nehézzé teszi számunkra, zsidók számára, hogy Jézusról valóban nyitott elmével gondolkodjunk. Bizonyos dolgok Jézus nevében történtek – nem csak zsidókkal szemben –, amelyek szomorúak és tragikusak, és amelyekért persze Jézust nem hibáztathatjuk. De ezek mindenképp akadályok lehetnek egy zsidó számára abban, hogy az evangéliumot nyitott elmével fogadja. De hasonló akadály lehet egy nagyon erős keresztyén kulturális háttér is.
Értem, hogy azok a dolgok, amelyeket Jézus nevében követtek el, akadályok lehetnek. De ezek valóban akadályok, vagy inkább egyfajta védelemként használják őket?
Mindkettő lehet. Egyrészt valódi gát, de nem áttörhetetlen az evangélium számára. Ezt azért mondom, mert nagyon sok zsidót ismerek, akik tényleg sok mindenen mentek keresztül, és Isten mégis kegyelmes volt hozzájuk, és az evangéliumot nyitott elmével fogadva hitre jutottak. Sok zsidó úgy látja, hogy a Jézushoz való megtéréssel hátat fordít az örökségének. Ez persze nem így van, hiszen Jézus nem a kultúránk, hanem a bűneink elhagyására és vele való kapcsolatra hív. Egy másik akadály az elutasítottságtól való félelem, amit akkor tapasztalunk, amikor átadjuk az életünket Jesuának. A zsidók számára az evangéliummal szembeni ellenkezés gyakran nem teológiai, hanem szociológiai jellegű. Mit mond majd a családom, a barátaim? Hogy reagálnak, ha megtudják? El kell döntenük mindannyiunknak, hogy mi a fontosabb: az emberek véleménye vagy az Isten szerinti élet...
Mi a személyes véleménye a zsidó hagyományokról?
Isten kultúrákon és hagyományokon keresztül működik. Zsidónak és nemzsidónak egyaránt a Biblia mérlegére kell helyeznünk a hagyományainkat. Ha nem felelnek meg, el kell vetnünk őket. A Szentírás nagyrészt a zsidó kultúra szemszögéből íródott. Azáltal, hogy ezt a beágyazottságot mélyebben átlátjuk, az Újszövetséget is könnyebben értjük. A zsidó húsvét ismerete alapján egyáltalán nem különös, hogy Jézus az életét adta a bűneinkért és feltámadt a halálból. Az ünnep témája a megváltás, és ez az, amit Jesua el is végzett: nem a fáraó, hanem a bűneink és a halál fogságából vásárolt vissza bennünket. A zsidó hagyományokban sok dolog jó és egészséges, akár még hasznos is. Én örülök, hogy zsidó vagyok, hogy zsidóként élhetek, és ettől még jobban hiszek Jézusban.
Kóser módon étkezik?
Pál elvét követem: hogy mindenkinek minden legyek. Ha egy vendég érkezik a házamba, akkor nyilvánvaló lesz a számára, hogy egy zsidó otthonba tér be. Az Ószövetség szerinti tisztátalannak mondott ételeket nem fognak találni. De ha én megyek vendégségbe, és sonkából készült fogás kerül az asztalra, hálát adok érte és örömmel elfogyasztom. Nem hagyhatjuk, hogy a kulturális és vallásos hagyományaink az evangélium hirdetését egy kicsit is hátráltassák.
Hogyan viszonyul az antiszemitizmushoz?
Az antiszemitizmus igen gonosz dolog, amely mindenütt megtalálható. Legelőször is olyan bűn, mint bármilyen gyűlölet. Jézus az antiszemitákat is meg akarja menteni a gyűlölködésből. Isten minket, zsidókat választott – nem azért, mert jobbak vagy különlegesek lennénk, hanem azért, hogy elvégezzünk egy feladatot. Hogy mi legyünk az élharcosok abban, hogy az evangéliumot eljuttassuk az egész világnak. Ha a Sátán el tudta volna pusztítani a zsidó népet Jézus eljövetele előtt, nem lett volna Megváltó. Ez a gonosz, a zsidók kiirtását célzó terv még mindig él. Miért? Mert ha a zsidókat kiirtanák, akkor Jézus nem jönne vissza. A Szentírás szerint egy megtért Izraelnek kell Jézus visszajöveteléért kiáltania. Máté evangéliumában Jézus azt mondja: „Nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!” (ld. Zsolt 118,26 – a szerk.) Az antiszemitizmus gonosz gyökere tehát spirituális, és nemcsak az én népem, hanem a teljes emberiség ellen irányul. Hogyan reagálok rá? Ahogy Jézus tanította, hogy az ellenségeinkkel bánjunk: elítélem a bűnt, és megmutatom Krisztus szeretetét és az evangélium üzenetét. Jézus azt szeretné, ha ők is eljutnának hozzá.
Ki a kedvenc ószövetségi karaktere?
Talán nem a kedvencem, de Jónást nagyra értékelem. Az ő életében látható az az elhívás, amelyet mi, zsidók is megkaptunk. Mi vagyunk a vonakodó próféták. Jónás elhívása egy olyan néphez szólt, akik gyűlöltek minket, de a zsidók sem voltak oda értük, viszont Isten lehetőséget akart adni nekik a megtérésre. Isten kiválasztotta Jónást, aki nagy nehezen kötélnek állt, előadta a rábízott üzenetet, és legnagyobb döbbenetére a niniveiek megtértek. Ugyancsak nagyon tetszik, hogy a könyv kérdéssel végződik: „Te szánod ezt a bokrot..., én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost?” Erős párhuzamot látok a népem és Jónás könyve között. Isten elhív minket. De engedelmeskednünk? Magunkénak érezzük az elhívást? És amikor úgy döntünk, hogy megyünk, örömmel tesszük? Ugyanaz az együttérző szeretet van bennünk, amit Isten is táplál? Ez mindenki számára jó kérdés, aki Jesuát követi.
Mi az üzenete a nemzsidó keresztyének számára a Zsidók Jézusért szervezetről?
A szolgálat az Egyesült Államokból indult negyven évvel ezelőtt. Mára, Isten kegyelméből, tizennégy országban vagyunk jelen. Misszionáriusok vagyunk, akik azért dolgozunk, hogy Jesua evangéliuma kikerülhetetlen legyen nekünk, zsidóknak a világban. Zsidók vagyunk a születésünk, az örökségünk, a kultúránk és a hitünk szerint. Zsidó keresztyének, Krisztusban testvérek. Nagyon sok magyar keresztyén igazán szereti a zsidókat, és imádkoznak is értük. Nagy öröm ez nekem, de azt is kérem, hogy a zsidó nép megváltásáért imádkozzanak, mert erre van zsidónak és nemzsidónak a legnagyobb szüksége. Remélem, hogy Isten minket, a Zsidók Jézusért szervezetet használ abban, hogy az evangélium eljusson a magyarországi zsidókhoz, de nem csak a zsidókhoz.
Szenvedett fizikai erőszakot azért, mert Ön egy Zsidó Jézusért?
Számunkra, a Zsidók Jézusért számára a fizikai erőszak nem ismeretlen fogalom: zsidók és antiszemiták egyaránt bántalmaznak, amire Oroszországban, Ukrajnában és Izraelben is volt már példa. Már a kezdetekkor úgy gondoltuk, hogy ha az evangéliumot megfelelően hirdetik, akkor az kétféle eredményhez vezet: lesznek, akik közelebb kerülnek Istenhez, és lesznek, akik egyesülnek az ellenállásban. Úgy döntöttünk, hogy amikor ellenállással találjuk szembe magunkat, nem hátrálunk meg, hanem az evangélium hirdetésének egyik jeleként kezeljük. Nem szeretjük, de ez az élet spirituális velejárója. A próféták, az apostolok, maga Jézus és hívők az egyháztörténelem során mind-mind szembetalálták magukat valamiféle ellenállással. Nálunk, a szolgálaton belül még egy mondásunk is van, miszerint az ellenállástól terjed az evangélium. Újabb és újabb lehetőségeket teremt, miközben tudjuk, hogy Isten irányítja az eseményeket.
Kis Ferenc Balázs
Kapcsolat a Zsidók Jézusért szervezettel: www.zsidokjezusert.org
Híd, 2012/2.
