Szeverényi Jánossal Erdészné Kárpáti Judit beszélgetett a csodáról, az azt fókuszába állító Híd magazin apropóján.
Lehet csoda valami egészen megszokott, hétköznapi látvány, megtapasztalás is?
Hogyne! A napi terhek, gondok miatt egyszerűen elmegyünk a minket körülvevő a szépségek mellett, és sokan, ha a csoda szót hallják, valami különleges történésre, látványra gondolnak. Persze vannak rendkívüli események, de fontos észrevennünk – ahogyan Reményik Sándor fogalmaz egy versében – a „csendes csodákat”, az egyszerűeket: például a természet szépségeit.
Csoda ez a világ, amibe születtünk, amiben élünk? Hiszen nekünk ez természetes.
A legtöbb ember nem ezen gondolkodik, amikor a vonaton utazik, vagy a városban intézni a dolgait. Megszokjuk a levegőt, a napfényt és egyebeket, amik körülvesznek. De mégiscsak érdekes jelenség – akár csak az interneten –, hogy az emberek felhívják egymás figyelmét a természeti jelenségekre; naplementére, felhőre... Hányan osztják meg a fotóikat – én magam is –, mert észreveszik, hogy az, ami természetes, milyen különlegesen szép! Világnézettől, életkortól függetlenül, az emberek rácsodálkoznak (még a szó is utal rá), és felhívják rá egymás figyelmét. Ez különös spirituális titok bennünk, emberekben. Ha csak a matéria létezik, akkor mi bennünk ez a szellemi öröm, intellektuális és érzelmi tapasztalat, hogy valami szép és annak örülünk?
Ilyen még például egy zenemű, vagy maga a zene. Nem is értem, hogy mi a zene valójában, de szép és én gyönyörködöm benne. Például Bach muzsikáját Japánban is hallgatják, és nagyon mély spirituális hatása van. Van, aki az ő műveinek hatására lesz keresztyénné.
Miért vágyik az ember a csodára?
Ez nagyon érdekes kérdés. Fiatal koromban egy kultúrházban voltam, ahol alig fértek el az emberek, mert érkezett Szovjetunióból egy parafenomén. Meglepett, hogy a fiatalok gondolkodás nélkül felmentek hozzá a színpadra, amikor hívta őket, és tudatátvitellel különböző dolgokat csináltatott velük.
Érdekes, hogy az emberek vágyódnak valami másra. Biztos az élet terhei, nehézségei miatt is. Vagy, ha valaki súlyosan beteg, akár hívő akár nem, természetesen meg szeretne gyógyulni akkor is, ha a laboreredmények másra utalnak. Ilyenkor sokszor még a nem hívő emberek is imádkoznak a gyógyulásért. Viszont egy látványosabb csodára is mondhatja valaki, hogy csupán természetes jelenségről van szó, vagy a körülmények véletlen összejátszása eredményezte a szokatlan tapasztalatot.
Isten mikor nyúl bele ebbe a világba, és mire használja a csodát mint eszközt?
Jézus személye és munkássága ebből a szempontból is érdekes. Hitem szerint Ő maga is csoda volt – az egész élete, tanítása, kereszthalála és feltámadása.
Tett különleges csodákat is. Gondoljunk a kenyérszaporításra, halottak feltámasztására vagy vízen járásra. Ezeket mondjuk mi klasszikus csodáknak, amikor úgy tűnik, hogy a természet általunk ismert törvényeihez képest valami más történik.
Az én hitemben ez mind kötődik Istenhez: a természet szépsége vagy a különleges alkalmak; például hogy éppen akkor találkozom egy orvossal, amikor szükségem van rá. Utólag sokszor megállapítjuk, hogy ezt bizony Isten adta. Ő rendkívüli módon is beavatkozhat a földi életbe, de ez nem automatizmus. Isten él, szól, cselekszik és jelt ad magáról.
Jézus személyére visszatérve, az Ő születése, halála és feltámadása miért így alakult? Mi az, amibe Isten – mindenhatósága ellenére – szándékosan nem avatkozott bele? Gondolhatunk arra, amikor azt mondták Jézusnak, hogy kérje Istent, Ő majd lehozza a keresztről.
Jézus személye egyszerre isteni és emberi. Emberi vonásokat is hordozott, de mégiscsak a Szentlélek által fogantatott Isten Fia. Az Ő fogantatása annak az előképe lehet, ahogyan egy ember megfogantatik a Szentlélektől. A testi ember is átélheti a Szentlélek érintését, így létrejön benne az istenképűség. Maradunk hús-vér, hétköznapi emberek, de isteni természet részeseivé válunk. Ilyen összetett értelmezése is van Jézus fogantatásának.
Sokan azt mondják, hogy a Bibliában a legnagyobb csoda Jézus feltámadása. Mi, keresztyének, azt mondjuk, hogy legalább akkora csoda az ő kereszthalála. Tudatosan szembenézett vele és vállalta, bár elmenekülhetett volna, legyőzhette volna ellenfeleit. Nem a szegek tartották Jézust a kereszten, hanem a szeretet. Nem megfeszítették, hanem megfeszült, hogy magára vegye fájdalmainkat, betegségeinket, bűneink terhét és következményét, és rendezze az ember és az Isten kapcsolatát. Bizony, számunkra az ő kereszthalála is csoda.
Ma hogyan élik át, hogyan értelmezik a hívők a csodákat a különböző egyházakban?
Híve vagyok a beszélgetésnek, egymás meghallgatásának, mert a vallások, felekezetek sokszor „elbeszélnek” egymás melett, többek között a csoda kapcsán is.
Ebben a kérdésben is a szélsőségek okozzák a legtöbb kárt. Vannak, akik azt mondják, hogy ma már nincsenek csodák, ezek ideje lejárt a keresztyénség első évtizedeiben. Mások pedig túlságosan a csodákra koncentrálnak, csak akkor nyugszanak meg, ha állandóan vibrál körülöttük valami, és állandóan ilyen jellegű élményeket vadásznak. Azt hiszik, hogy Isten folyamatosan így dolgozik a világban. Elég nagy a kavarodás, sokféle látás, felfogás létezik. Az is zavar engem, amikor azt mondják, hogy a hitetlenséged vagy az el nem rendezett bűneid miatt nem történnek csodák az életedben, például ezért nem gyógyul meg a gyereked.
Számomra a legnagyobb csoda Isten cselekvése, a megváltás, illetve amikor egy ember élete a helyére kerül. Megtér, újjászületik, megszabadul a halálfélelemtől, a gyűlölettől, a meg nem bocsátástól, szenvedélybetegségből. Ez nagyobb csoda, mintha egy gyermekfej nagyságú daganat eltűnne a szemem előtt. Nagyobb csoda az emberi élet helyreállítása.
Hogyan jó, hogyan lehet Istentől csodás beavatkozást kérni? Az említett helyreállítás vagy akár a betegségből való gyógyulás terén.
Csendben és alázattal. Itt is irányzatok vannak. Van, aki határozottan azt mondja, hogy hinnem kell, hogy Isten már meg is cselekedte, amit kérek, és a többi csak a hitemtől függ. Én ezzel így nem értek egyet. Persze, ha valaki eleve nem hisz a gyógyulásban és úgy megy orvoshoz vagy műtétre, az nehéz eset, de a csodákat nem lehet kierőltetni. Nagyszerű, komoly hívő emberek is tudtak szenvedni vagy mártírhalált halni csodálatos szabadulás helyett.
A keresztyénség soha ilyen intenzíven nem terjedt a világon, mint ma, és azt is tapasztaljuk, hogy soha ilyen keresztyénüldözés sem volt. Néhány héttel ezelőtt egy Észak-Koreából származó kis csapat egy olyan éneket énekelt el Budapesten, amit náluk a keresztyének kivégzés előtt szoktak énekelni. Mi ebben a csoda? Az, hogy van élő hit és van örök élet! Ez a földi világ nem a Mennyország, csak küzdőtér.
Csak Isten tehet csodát a világban?
Sokan megijednek és bizalmatlanok, hogyha valami különleges vagy szokatlan dolog történik. Ebben is van valami, mert minden ilyesmit jó megvizsgálni.
Tapasztaljuk, hogy Isten cselekszik és tehet, tesz csodákat, de azt is tapasztaljuk, hogy vannak negatív erők. Olvashatunk népekről, vallásokról ahol a spirituális közösség bántásra használja a különböző erőket. A nagy üzenet az, hogy Jézus Krisztus pont ezért jött a földre: hogy lerombolja az ördög munkáját.
Az élő hitű ember Isten szeretetének, erejének a közegében él az Istentől kapott immunitással egy fertőzött világban. Vannak küzdelmek, harcok, bukások, de Isten gyermekeiben ott van az Ő ereje, amely sokkal nagyobb a világban lévő negatív erőknél.
Mit gondolsz arról, hogy az Ószövetség népével történt csodák közül néhányat természeti jelenségekkel próbálnak magyarázni? Megkérdőjelezi ez a Biblia hitelességét?
Ezekkel nekem semmi gondom nincs. A teremtettség Isten világa. Talán a legjobb példa erre a Vörös-tengeren való átkelés. Szokták úgy magyarázni, hogy pont akkor volt apály, pont akkor úgy fújt a szél stb. Még ha ez esetleg így is történt, akkor is azt élték meg, hogy egy lehetetlen helyzetből kimenekültek. A természeti jelenségek is lehetnek Isten eszközei. Vannak, akik azt mondják, hogy az Egyiptomból való szabadulás egy ilyen természeti jelenségnek köszönhető. Annál érdekesebb, hogy miután ők száraz lábbal átkeltek a tengeren, az egész egyiptomi hadsereg a vízbe fulladt,.
Mindig megértjük a csodák üzenetét? Milyen utóélete lehet egy csodának az életünkben?
Biztos vagyok benne, hogy nem mindig értjük meg. Miért gondolnánk, hogy mindig mindent meg kell, vagy meg tudunk érteni? De van, aminek értjük a célját, és van, aminek az értelmét csak utólag, évekkel később értjünk meg.
Isten olyan, mint egy szerető édesanya, aki testi, lelki, szellemi értelemben mindent megtesz a gyermekéért. Megeteti, megfürdeti, imádkozik érte. Valami ilyesmit tesz értünk Isten, körülvesz a szeretetével és többféle módon közelít hozzánk.
evangelikus.hu, 2016. július 11.
