Beszélgetés Ittzés István lelkésszel – megtéréséről, szolgálata tapasztalatairól
Szüleitől milyen örökséget kapott?
A család Kaposváron élt, édesapám jogász volt, komoly hívő ember. Kamaszkoromban berzenkedtem hívő élete miatt, de soha nem tudtam fogást találni rajta. Rá kellett döbbennem, hogy igaza van, és így érdemes élni.
A megtérése egy folyamat volt, vagy kapcsolható valamilyen alkalomhoz?
Kilencéves koromtól rendszeresen olvastam a Bibliát, és úgy tizenhat éves korom körül nagyon jól tudtam, hogy meg kellene térnem, de még „élni” akartam. Húszéves koromban egy hívő testvér odabökte nekem, hogy ha ma meghalnál, hová kerülnél? Azt válaszoltam, hogy nem tudom. Azon az estén odaborultam az Úr elé. Szégyelltem, hogy a legfontosabb kérdésre nem tudom a választ. Akkor átadtam a szívemet az Úrnak, és ezután egészen megújult az életem.
A százhalombattai erőműben dolgozott, és kapcsolatban volt a helyi, illetve az érdi református közösséggel, és házi bibliaórákat is vezetett.
A kelenföldi evangélikus gyülekezetbe jártunk, de látogattuk a helyi kis református közösséget is, ahol bevontak a szolgálatba. Egy idő múlva azonban úgy éreztem, hogy ez túl nehéz nekem. Engedetlen hívő voltam. Ekkor kerültem kapcsolatba Biatorbággyal is. Csendeshétre hívtak, de azt mondtam, hogy nem érek rá. Aztán egy hónap alatt háromszor is megkaptam ezt az igét: „Hogyha megtérsz, megengedem, hogy újra szolgálatomba állj! Ha értékes dolgokat beszélsz, értéktelen helyett, szószólóm lehetsz. Nem neked kell hozzájuk térni, hanem nekik kell hozzád térni”. Az Útmutatóban is olvastam, két helyen pedig egyenesen a kezembe nyomták. Ez engem nagyon megrendített, hogy az Isten hozzám beszél.
Szentpétery Péter bácsi szólt, hogy levelező teológiai tanfolyam indul, és ott volna a helyem. Akkor is azt gondoltam, hogy nem akarok én negyvenhat évesen igeszolgáló lenni, de rájöttem, hogy megint csak elutasítom a szolgálatot. Azokat, akik egyházi szolgálatra készek voltak és meghívást kaptak egy gyülekezettől, felszentelték lelkésznek. Az érdi gyülekezetbe hívtak, de először nem tartottam magamat alkalmasnak a rám váró feladatra. Végül aztán az Úr megmutatta, hogy itt nem is emberi lehetőségekről van szó, egyedül Ő az, aki bármit megtehet.
Hogyan szól Isten?
Leginkább az igén keresztül. Ha nem élem át, hogy Isten szól hozzám, akkor honnan tudjam, hogy Ő hallja, ha én szólok hozzá? Mindig azzal a szívvel nyitom ki a Bibliát, ahogy a kis Sámuel: „Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád!” És szól. De előfordul, hogy a körülményeken keresztül. Például amikor beadtam a jelentkezést a teológiára, másnap szóltak, hogy nyolchónapos kiküldetésre mehetek Németországba. Ez komoly lehetőség és pénz lett volna, de megértettem, hogy ez nem Istentől jövő lehetőség, hanem éppen a szolgálattól akar eltéríteni. Ez a negatív jel mutatta meg, hogy nekem ott a helyem a teológián.
Így utólag hogy látja, mi történt Érden?
Átéltük azt a csodát, hogy jöttek az emberek, és egymás után megtértek. Eleinte az egész városban meghirdettem az alkalmakat, de egy ember sem jött a plakátakcióra. Aztán csak hirdettem az igét temetéseken, hittanórákon, és jöttek. Öt év után nem fértünk be a templomba. 1996 tavaszán elkezdtünk építkezni, és még abban az évben felszenteltük a gyülekezeti házat. Újra és újra csak hálát adtunk azért, hogy Isten igéjének ma is van hatalma.
Ha ez ilyen egyszerű, akkor miért nem virágzó gyülekezetekkel van tele az ország? Mi az, amit mégis az embernek kell megtennie?
Egy ember sem tudja megtéríteni a másik embert. Ez nekem sem sikerült. Viszont átéltem, hogy a hirdetett, kimondott vagy olvasott ige megdöbbentő életfordulatokat produkált. Ehhez először is az igehirdetőnek magának kell halálosan komolyan kell venni az Urat. Először nekem kell megtérnem. Ahhoz, hogy az igehirdetés Isten szava legyen, az igehirdetőnek bele kell alázkodni ebbe a helyzetbe, kérni kell az Igét.
Mit tanácsol a hívő embereknek, hogyan éljenek hiteles életet a bibliaellenes kultúrában?
A hívő ember mindig is kisebbségben, erős ellenszélben volt a történelem folyamán. Az ószövetségi nagy próféták harcai, Izrael egész története erről szól. Nem semleges erőtérben élünk, óriási szellemi küzdelem folyik a lelkünkért, az üdvösségünkért. A világtól nem lehet elvárni, hogy a bibliai erkölcs mértéke szerint éljen, gondolkodjon, hozza a törvényeit. De minket az Úr nem is a világ megváltóinak küldött. Sónak és világosságnak kell lennünk.
A lelkigondozói beszélgetésekben milyen problémákkal találkozik?
A pornó, az alkohol, a kábítószer és sok más terheli az embereket. Az nagy csoda, amikor ott ül egy nagydarab férfi, és Isten előtt sír a bűnei miatt. Látni, ahogy megvallja azokat, kéri Isten bocsánatát és utána megszentelt életet él, és megmarad a hitben.
Fontos kimondani és megvallani a bűnöket?
Fontos, mert sokszor nem is jövünk rá, hogy bűnben élünk. Vannak olyan bűnök, amik nem olyan látványosak, mint az erkölcsi bűnök. Az első kőtábla bűneit, az Isten ellen elkövetett bűnöket nem szokták bűnnek tartani. Nem is gondoljuk, hogy ezek mennyire megkötözik az életünket.
Milyen bűnökről van szó?
Például jön a kelet mindenféle pogány gyakorlata a jógától kezdve. A jóga nem tornagyakorlat, ugyan így adják el nekünk, de ha én egy hindu embernek azt mondanám, hogy ő sportol, amikor jógázik, akkor halálra sértődne, mert az számára megistenülési módszer. A kundalini jóga a kígyó istennő felébresztése és a Síva értelméig való eljutás eszköze. Ennek az első fokozata, a hatha jóga testi gyakorlatokból áll, de a cél nem az, hogy az illető sportos legyen, hanem hogy uralja a testét.
Ezekel a gyakorlatokkal magunkat akarjuk kihúzni a mocsárból, és ez tetszik az istenellenes erőknek?
Pontosan így van. Sokszor megkérdezték tőlem: miért pont Jézus? Ez a teológia legfontosabb kérdése, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Mi a bűn? Az Istentől függetlenített élet maga a bűn. Jézus így fogalmazta: az a bűn, hogy nem hisznek bennem. Nem azt mondta, hogy nem hisznek Istenben. Sok jóindulatú ember hisz az Istenben, de Isten csak azért bocsát meg nekem, mert a Fia kifizette értem a kifizethetetlent. A keresztfára szögezte az én adóslevelemet. Jézusban mint valóságos emberben és valóságos Istenben találkozott az ég és a föld. Így kapcsolódik össze Isten az emberrel. Más utak antikrisztusi utak. Ha élő, személyes kapcsolatom van az Úrral, akkor tudok ember lenni. A mi identitásunk Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, az ember életének értelme, hogy hasonlít a Teremtőjére, az Ő képviselője. Pilátus jól ráérzett, amikor ezt mondta Jézusra: „Íme, az ember!”.
Isten majd megítéli ezt a bűnös világot?
Jézus azt mondta, hogy aki hisz abban, aki Őt elküldte, és hisz az Ő igéjében, az nem megy ítéletre, aki pedig nem hisz, az ítélet alatt van. Az ítélet egy állapot, az Isten nélküli állapot. Ha nem vagyok az Úré, akkor ítélet alatt vagyok. Az ítélet ellentéte a kegyelem. Ez az evangélium csodája, hogy az ítélet alatt lévő ember kikerülhet onnan.
Sokan félnek a haláltól, illetve az előtte való szakasztól. Hogyan gondol erre, illetve hogyan biztatja azokat, akik ilyen félelmekkel küzdenek?
Olyan ember nincs, aki ne félne a haláltól, ez normális dolog. A meghalás művészete: belehalni Jézus kezébe. Erre készülni kell! A halál a legnagyobb ellenségünk, de Isten biztat, hogy a hívő ember számára a halál egy csodálatos átmenet ebből az életből egy másikba. Nincs bennem félelem, hogy mi lesz velem, hová megyek. Érdemes erre a kérdésre a választ időben keresni, hihetetlen békességet tud adni ebben a mi Urunk.
Szeverényi János
Híd, 2017/2.
