Beszélgetés Ittzés András matematikussal, mentálhigiénés szakemberrel
Az élet több területén is tevékenykedsz mint matematikus, mint mentálhigiénés munkatárs, az egyházban mint felügyelő. Mennyi szabadságod van a hétköznapokban és mit jelent számodra a szabadság?
Két munkahelyem van, és a gyülekezetben is elég sok időt töltök, de Istennek hála, legtöbbször magam osztom be az időmet. Esténként is sokat dolgozom otthon, gyakran éjszakába nyúlóan, amire egy külső szemlélő talán azt mondhatná, hogy rabja vagyok a munkámnak.
Természetesen az ember szabadsága csak keretek között valósítható meg. Van családom, olyanok az életkörülményeim, hogy nem kell aggódnom a holnapért, és ezek lehetővé teszik, hogy úgy ténykedjem, hogy saját elvárásaimnak eleget tegyek. De be kell ismernem, hogy a munkám korlátokat is jelent. Bizonyos szempontból a mindennapjaimban ugyan éppen olyan lehetőségeim vannak, amiket külsőleg szabadságnak lehet tekinteni, más szempontból azonban nehéz lenne kilépnem ebből, ha változtatni szeretnék.
Keresztyén emberként igyekszem élni, a krisztusi irányjelzők vezetnek, ilyen értelemben nem gondolom azt, hogy bármit megtehetek. Nem lehetek csak magamra tekintettel, mert tekintettel kell lennem a világra, amely Isten által irányított.
Érezted-e valamikor azt, hogy a keresztyén „iránymutatók,” törvények számunkra több akadályt jelentenek, mint a világi törvények azok számára, akik csak azokat tartják szem előtt?
Nem, de aki ismer közelről, az tudja, hogy szabályszerető, és általában szabálykövető ember vagyok. Azt, hogy az együttélésnek, a szervezetek működésének a szabályait megfogalmazzuk, egyáltalán nem tartom negatív dolognak. Az életben az embernek hívőként és nem hívőként is találkoznia kell korlátokkal. Az én életem fontos helyzeteiben a keresztyén tanítás, a hitem irányadó. Ez nem jelenti azt, hogy nem nehéz időnként döntéseket hoznom. De egy nem keresztyén ember életében is vannak ilyen helyzetek, csak ő nyilván más szempontok alapján dönt.
Kelenföldi gyülekezetetekben van arra mód és alkalom, hogy ilyen fontos és nagy témákat, mint például a szabadság, közösen értelmezzetek?
Gyülekezetünkben már jó néhány éve próbálunk egy-egy témát megnevezni minden munkaévre. Idén csatlakoztunk ahhoz a tematikához, amely 2017-re, a reformáció 500 éves évfordulójára vezet rá bennünket. A reformáció és a szabadság az idei év témája, ezért ebben az évben mi is ezekről gondolkodunk. Van egy havonta összejövő „középkör”, mely elsődlegesen a középső korosztályt célozza meg, de nyitott a fiatalok és az idősek felé is. Idén ebben a körben Blázy Árpád lelkészünk vezetésével Luther A keresztyén ember szabadságáról című értekezését tanulmányozzuk. Valószínűleg sokan ismerik ennek a lutheri iratnak a fő téziseit, a lényege az, hogy a keresztény ember szabad mindentől, ugyanakkor ebben a szabadságban mégis szolgája mindeneknek. A legfontosabb, hogy a bűnnek nem vagyunk szolgái, hanem Jézus megváltásának köszönhetően szabadok lehetünk tőle.
Fogalmazhatunk-e úgy, hogy a szabadság kiteljesedése csak Istenhez köthető?
Keresztyén emberként az életet csak Istenhez kötötten tudom elképzelni, de nem akarom kétségbe vonni azoknak az embereknek az igaz emberségét, akik közömbösen vagy tudatosan Isten nélkül, ateistaként akarnak élni. A szabadságot ők is megélhetik! A keresztyének körében sajnos előfordul, hogy a világ szabadságát csak szabadosságnak látják.
Már felmerült többször is, hogy részt veszel mentálhigiénés oktatásban mint tanár. Tapasztaltál már olyat, hogy bizonyos személyek külső vagy belső tényezők miatt nem tudtak élni a szabadság lehetőségével?
Valóban mentálhigiénés környezetben is dolgozom, bár a napi munkám nem segítő munka abban a klasszikus értelemben, mint a szociális munkásoké vagy a lelkigondozóké. Látok azonban olyan segítségre szoruló embereket, akik a körülményeik, a környezetük vagy saját belső problémáik rabságában élnek. És találkozom olyan segítőkkel is, akik a rabságból való szabadulást próbálják elősegíteni. A rabság legnyilvánvalóbban a szenvedélybetegeknél jön elő. Bizonyára sokan hallottak a Ráckeresztúron működő református drogterápiás otthonról. Victorné Erdős Eszter lelkipásztor a vezetője, aki soha nem egyedül jött el, ha előadást tartott, hanem mindig hozott magával olyan fiatalembereket, akik előrejutottak küzdelmükben, hogy megszabaduljanak megkötözöttségüktől. Joób Máté lelkészünk idén meghívta őket, hogy a gyülekezetünknek is beszéljenek arról, hogy emberek segítségével, de Jézus erejéből hogyan tudnak változtatni az életükön.
Ha az egyén belekerül a hétköznapi mókuskerékbe és életét a rutin, a megszokottság határozza meg, hogyan beszélhetünk egyéni szabadságról?
A mindennapi rutint, a mókuskereket inkább passzivitásnak érzem még akkor is, ha fizikailag mozgás. Valójában kötöttség. A szabadság viszont aktivitást igényel. Ha szabadon akarok élni, akkor nem mondhatom azt, hogy passzívan elviselem az eseményeket, hanem megpróbálom kihasználni a lehetőségeket.
Aktivitásnak tekinthető-e a másik ember irányába tett szolgálat?
Az aktivitásba mindenképpen beleértem a másik ember felé fordulást. Szükség lehet természetesen néha arra is, hogy elvonuljak egyedül és sétáljak egy nagyot, de ez számomra mégis alapvetően az emberi közegben megélt aktivitást jelenti. Ezt emberek felé tett szolgálatban kell megvalósítani, ami lehet konkrétan a másik segítése, de az együttélés más, természetes formáit is jelentheti.
Domokos Tibor
Híd, 2011/2.
Névjegy
Ittzés András végzettsége szerint matematikus és mentálhigiénés szakember, foglalkozása szerint egyetemi oktató, docens. Munkahelyei: Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Matematika és Informatika Tanszék, Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Kar Mentálhigiéné Intézet. Lelkészcsaládból származva nem lelkészként is természetes számára az egyházi szolgálat vállalása. 2006 óta a kelenföldi evangélikus gyülekezet felügyelője. Nős, négy iskolás gyermek édesapja.
