Az EMO Alapítvány 1946-ra vezeti vissza az eredetét, egy kanadai lelkész szolgálata nyomán indult, mára nemzetközivé vált. Sztanó Péterrel, az alapítvány titkárával beszélgettünk.
Az a nevetek, hogy: Evangéliumot Minden Otthonba. Ezt hallva, talán Jehova tanúira gondolnak, akik becsengetnek minden házba téríteni.
Olyan szempontból hasonlít, hogy egy adott település vagy településrész valamennyi otthonát felkeressük. De arra törekszünk, hogy amit mondunk, az tényleg örömhír legyen. Egy rövid írást adunk az embereknek, amely arra az örömhírre hívja fel a figyelmüket, amelyet Isten nekünk a Szentírásban elmondott. Arra is szeretnénk biztatni az embereket, hogy vegyék kézbe a Bibliájukat. Ha nincs, akkor kérhetnek tőlünk egy Újszövetséget, és többféle segítséget ahhoz, hogy a benne lévő üzenet elérjen az életükhöz.
1992 óta végzed ezt a munkát. Hogy fogadnak téged?
A kép nagyon vegyes. Attól kezdve, hogy: „Jöjjön be és foglaljon helyet, szeretnék bizonyos dolgokat megkérdezni”, egészen odáig, hogy: „Ha nem megy innen, eleresztem a kutyát!”. A jellemző a skála közepe, és az ma Magyarországon a közönnyel jellemezhető. Nem mondható Magyarország ateista országnak, ugyanakkor ez a valamilyen istenhit a hétköznapokra, a döntésekre, az értékekre kevés befolyást gyakorol. Illetőleg, ha az ember rákérdez, hogy ki is az az Isten, akiben hisznek, akkor nagyon tarka képet kap.
Talán fáradtak is az emberek.
Nagyon sok embert betöltenek a hétköznapok problémái, feladatai. A másik: kevesen gondolnak arra, hogy valódi, segítséget kaphatnának lelki vonalon. A lelkükkel kevesen fordulnak lelkészhez.
Vannak olyan történeteid, ahol tudtatok segíteni?
Eszembe jut például egy idős férfi, akinek sok lelki kérdése volt. Javasoltam neki, hogy nézzük meg, mit mond minderről a Biblia. Néhány ilyen kikeresés után megállt ez az idős ember és elcsodálkozott: „Ebben így benne van minden?” Akkor ezek után ezt fogom olvasni! Bennem pedig nagy hála volt, hogy azt a feladatot, ami ma a dolgom volt, sikerült elvégeznem.
Miért jó keresztyénnek lenni?
Az ember Istennel való kapcsolatra van teremtve. Azt a fajta elfogadást, megértést és szeretetet, amit legbelül áhít, nem fogja megkapni senki mástól. A másik dolog, hogy Istennel élve van egyfajta biztonsága az életnek. Nem csak a gondviselésre gondolok. Átéltük sokszor, hogy nehéz helyzetekből kisegített bennünket. Olyan dolgokra is gondolok, hogy például boldog házasságban élhetek, aminek a biztonságát éppen az adja, hogy mind a ketten Krisztusra figyelünk. Vagy arra, hogy nem kell félelemmel tekintenem a jövőre.
Miért nem félsz a jövőtől?
Mert tudom, hogy a jövőt nem a sors alakítja, hanem egy személy, akinek a szeretete és a hatalma is elég ahhoz, hogy úgy alakítsa, hogy annak jó legyen a vége. A másik dolog az, hogy ha látom a magam hiányosságait, bűneit, amik tönkretesznek dolgokat, tudom, hogy van egy Mesterem, akiben bízom, hogy ebből is kisegít. Van reményem arra, hogy holnap másképp lehet. Ez a formáló kéz valóságos, és arra hívunk mindenkit, hogy ismerje meg azt a Jézust, aki él, és aki kész belenyúlni az ő életükbe is.
Szeverényi János
Híd, 2012/4.
