Beszélgetés Andrejek Mitja szlovéniai evangélikus teológus hallgatóval
Négy és fél évvel ezelőtt kerültem Magyarországra. Szlovéniában nincs teológiánk, ezért külföldre kell mennünk tanulni, Pozsonyba vagy Németországba. Én vagyok az első diák Budapesten. Muravidékről származom, ami régebben Magyarországhoz tartozott. Amikor úgy alakult, hogy Magyarországra kell mennem, gondolkodás nélkül mondtam, hogy vállalom, mert lelkész akarok lenni. Tetszett ez a hivatás, meg a Luther- kabát.
Vallásos családból származol, benne voltál a gyülekezet életében kisgyerekkorodtól?
Igen, a nagyszüleim és édesanyám evangélikusok, az édesapám római katolikus.
Hogy érezted magad itt az első napokban?
Olyan országból származom, amelynek annyi lakosa van, mint egy városnak. Beszélni sem nagyon tudtam, mert egy három hónapos nyelvi kurzuson tanult tudással jöttem Magyarországra. Nagyon nehéz volt. A teológián három nap után azt éreztem, hogy haza kell mennem. Vasárnap bezárkóztam a szobámba. Hallottam, hogy kopognak, de nem nyitottam ajtót, csak három nap múlva. Szerdán telefonáltam anyukámnak, hogy megyek haza.
Mi változtatta meg a dolgokat?
Attól változtak meg a dolgok, hogy a szomszédos szobában lakók áthívtak, bevontak a közösségbe. Éreztem, hogy ha még nem is nevezném testvérinek ezt a közösséget, de barátok, akik körülvesznek, és akkor gyerünk, meg kell birkózni a nyelvvel. Pénteken felhívtam anyukámat, hogy maradok még egy kicsit.
Sokat változtál, és elhívást is kaptál az itt töltött idő alatt.
Emberi elhatározásból jöttem a teológiára. Januárban a menyasszonyom családja mondta, hogy Biatorbágyon lesz egy férfihét, menjek el, az nagyon jót fog tenni nekem. Félelmekkel indultam, de ott értettem meg, hogy mi a különbség a között, ha ember akar valamit, vagy ha Isten. Hittem, hogy van Isten, azt viszont nem igazán értettem, hogy miért kell Jézus és a Szentlélek. A hét vége felé egy ének alatt – Jobban tiéd, Uram –, éreztem, hogy én is jobban az Övé akarok lenni. De ez csak Jézus Krisztus által lehetséges, mert Ő az ajtó. Ekkor nyílt ki számomra ez az ajtó. Amikor visszajöttem, Judit, a menyasszonyom mondta: Más lettél, megváltoztál. Ő már tudta, miről van szó, én még nem értettem, mi történt. Akkor magyarázta el, hogy mi a megtérés, és megértettem, hogy miért kell nekem Jézus és a Szentlélek. Őrájuk kell támaszkodni és nem a saját erőmre. Már tudom, hogy nem az én akaratom, hogy itt maradtam, hanem Istennek van terve velem.
Azt mondtad, olyasmi történt veled, ami kívülről is látszik.
Én csak azt éreztem, hogy mi történt bennem, a külső változást nem érzékeltem, azt mások látták. Ezután amikor kezembe vettem a Bibliát, mást jelentett, másképpen olvastam. Megértettem, hogy nem kell félnem, hogy mi lesz velem. Tudok bízni az Úrban, hogy Ő fog vezetni engem ezen az úton. Kaptam egy igét: „Még a nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram” (Zsolt 139,4). Most tudom, hogy itt a helyem, tovább kell tennem a dolgom, de az Úrra bízva.
Győri Gábor Dávid
Híd 2012/4.
