Riczinger Péter és Riczingerné Garai Szilvia az evangélikus teológiai éveiktől kezdve keresik együtt Isten akaratát és az ő szolgálatának lehetőségeit. Péter Szombathelyen kezdi meg lelkészi szolgálatát 2023 augusztusától, Szilvi egyéves kislányuk nevelése mellett folytatja lelkészi tanulmányait.
Mit osztanátok meg magatokról mint legfontosabb tudnivalókat?
Péter: Én mostanában Jézus Krisztus harcos követőjének, egy Istennel tusakodó hívő embernek aposztrofálom magam. Harcolok magamban az óemberemmel, és tusakodok Istennel is. Balatonfüreden születtem, lelkészcsaládban, és idén végeztem evangélikus lelkészként.
Szilvia: Én egy kis nógrádi faluból, Erdőkürtről származó lány vagyok, aki rengetegfelé járt és sok mindent látott, de az életének lényege, hogy Jézust szereti. Jelenleg az anyaság a legnagyobb feladatom, és rácsodálkozom, hogy mennyire jó feleségnek és anyának lenni. Pszichológus vagyok, és teológus hallgató, nemsokára elkezdem a hatodévemet. Nagyon szeretek részt venni az Úr munkájában.
Péter, hozzád hogyan érkezett a lelkészi elhívás?
Apukám a dörgicsei gyülekezet, és a hozzá tartozó elég nagy szórvány lelkésze volt. Anyukám története szerint egyszer, amikor kisgyerekként felmentem a szószékre, nem elég, hogy beszéltem, de még értelmesen is prédikáltam azoknak, akik éppen takarították a templomot. Ez volt az első pont. A későbbiekben is mindig vonzó „szakma” volt számomra a lelkészi munka. Ahogy erősödött a hitem, egyre nehezebbnek láttam, és már úgy gondoltam, hogy ezt nem tudnám vállalni. Aztán részt vettem egy táborban, ahol tovább formálta bennem Isten az egyre erősödő elhívásomat. Amikor onnan hazajöttem, kinyitottam az igét, és abból valahogy egyértelművé vált, hogy Isten engem a teológiára hív.
Szilvi, volt számodra is hasonló vezetése Istennek? A pszichológus képzésed után történt ez?
Közben történt. Szerettem volna a pszichológia mellett elvégezni valami lelki jellegű képzést. A másodévem után kértek, hogy vegyek részt az európai egyházak konferenciájának budapesti nagygyűlésén ifjúsági küldöttként. Ott Fabiny Tamás püspök úr megkérdezte: „Szilvi, mikor jössz a teológiára?” Már nem először kérdezte, de én akkor is elhárítottam valami elterelő válasszal. Mégis az volt bennem, hogy tényleg, mikor? Amikor visszaértem a Luther Otthonba, ahol akkor laktam, megnéztem a napi útmutatói igét, ami azon a reggelen addig elmaradt. Péter első leveléből szólt: „ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi” (1Pt 4,11). Az volt bennem, hogy igen, ebben részt szeretnék venni! Akkor még hátra volt a harmadik évem a pszichológia képzésen.
Isten gyakorlatilag előbb hívott el a lelkészi szolgálatra, mint ahogy átadtam neki az életem. Ez csak 2014 pünkösdjén történt meg, egy évvel később. Akkor tette élővé a Szentlélek megmagyarázhatatlan módon mindazt, amit gyerekkoromban tanultam Istenről, és hogy Jézus mit tett értem. Egy év alatt mutatott rá az Úr, hogy életátadásra van szükség, hogy tudjam őt szolgálni. Megvolt bennem a vágy, hogy szolgáljak, ehhez érkezett egy még erősebb vágy, hogy az Úr Jézushoz tartozzam, és így hirdessem őt.
Hogyan köteleződtetek el egymás mellett?
Szilvi: Isten vezet a Szentlélek által. Volt, amit a saját fejem után haladva akartam elérni, és megmutatta, hogy az nem lesz jó. Aztán az Úr adott gondolatokat, amelyek fészket raktak a fejemben, és valahogy kibomlottak az ige által. Így mentem el ösztöndíjra Németországba, pedig eredetileg magamtól nem akartam.
Petivel kapcsolatban is ezt éltem meg. A teológián nagyon jó barátok lettünk, és tudtuk, hogy hasonlóan gondolkodunk, de másfelé tartott az életünk. Végül már túl sokat beszélgettünk, elutazásom után is. Megírtam neki, hogy ez nem jó nekem, kezdek elköteleződni irányába lelkileg. Nagy-nagy imaharc volt ez számomra az érzelmeimmel, vágyaimmal együtt.
Péter: Én egy szerelmi csalódás után voltam akkoriban. Nehéz volt bíznom Istenben is, és egy új kapcsolatban is. Én hagytam volna lógni ezt a levegőben, csak sokat szerettem volna beszélgetni Szilvivel. De Isten kimunkálta benne, hogy beszéljünk arról, ami benne zajlik. Hiába terveztem úgy, hogy még várok az elköteleződéssel, végül meggyőzött a Lélek azzal a gondolattal, hogy kár lenne elszalasztani egy ilyen lányt.
2021 augusztusában házasodtatok össze, és már egy éves a kislányotok. A fiatalok között terjed az a felfogás, hogy ne akarj családot, ne szülj gyerekeket ebbe a világba. Mit mondanátok ezekre biztatásul?
Péter: Az igazán csodálatos az, hogy mi gyermeket a Szentlélek vezetésében nevelhetünk. Ez egy nagy reménység! Hívő szülőnek lenni hivatás, szolgálat. Jó lenne, ha a hívő emberek ezt komolyan vennék. Mi gyermeket is azért vállalunk, mert a mi Istenünket szeretjük. Van reménységünk, hogy ő is örök életre jut, és ez már most elkezdődik. Akkor pedig hatással lesz a világra; ha más nem, az imádságával. Hívő emberként nem tudunk úgy gondolkodni, hogy minek is gyermeket vállalni. Ez a roskadozó világ olyan világ, amelybe már betört Isten kegyelme.
Szilvi: Nem szabad elkendőznünk azt, hogy ha az ember csak a józan eszével nézi, akkor a családnak, gyerekvállalásnak semmi értelme. De közben bátorít a Lélek: Csináld, mert én erre küldelek! Magamban is észreveszem, hogy jön a félelem és a bizonytalanság, hogy mi lesz a családommal, a gyermekünkkel, mi lesz ezután? Közben pedig eszembe jut, hogy „nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (1Tim 1,7). Ha belemegy az ember a félelembe, az teljesen elborítja. Ezért kell Isten vezetésére hallgatnunk, és nem másra figyelnünk.
Hogy lehet konkretizálni ezt az Istenre figyelést, mit jelent ez a Ti életetekben?
Szilvi: Erre nem lehet receptet találni, ha mondhatjuk is, hogy olvasd el az Újszövetséget, kövesd ezt vagy azt az imafonalat... Az embernek egyszerűen ki kell tennie magát Isten igéjének, és ezt a gyülekezet közösségében jó tenni, mert az lesz, ami erőt ad és megtart.
Péter: Számomra nagyon fontos volt az az ige, hogy „közeledjetek Istenhez és ő közeledni fog hozzátok” (Jak 4,8). Ezt lehet nagyon rosszul érteni: én közeledek és megmondom, hogy majd mi hogyan lesz. Isten fog közeledni, mert ez a dolga. Ez nem így van. Ha Isten egy pici igényt kelt az emberben, és ő azt megragadja, akkor abból nagyon nagy dolgok tudnak kisülni. Azért, mert az ember komolyan veszi, hogy Isten őt meg akarja szólítani. Amire még biztatok minden hívő testvért, hogy kitartóan imádkozzunk azért az emberért, aki ott van mellettünk.
Péter, 2023 július 8-án megtörtént a lelkésszé avatásod. Hogy tekintesz előre a lelkészi szolgálatodra, és mi a legfőbb üzeneted?
Talán úgy tudom megfogalmazni, hogy hűségesen akarom hirdetni a jóhírt: az Isten Fia az életét adta érted. És hogy ez hányfelé megy, az valami csodálatos.
Vannak lelkészek, akik folyamatosan a János 3,16-ról akarnak prédikálni: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ez nagyon jó, viszont ez a „dióhéjban lévő evangélium” azt is jelenti, hogy ez egy mag, amelyből egy fa nő ki. Jézus csodálatos váltságműve a hívő ember életének minden részére kihat, és letagadhatatlan. Milyen kár lenne ennek a fának a rovására csak a magról prédikálni. Ugyanez megfordítva is igaz: ha az üzenet magvát nem értetjük meg a hallgatókkal, akkor hogy várhatnánk, hogy kinőjön az a bizonyos fa? Remélem, hogy a Szentlélek mindig megadja majd azt a szót, amelyre a hallgatóságnak éppen szüksége van.
Mit üzennétek annak, aki el van keseredve és nem tudja a jó üzeneteiteket szívesen fogadni?
Péter: Azt mondanám, hogy birkózzon Istennel; Jákób ezt tette! Mi a kegyeskedésünkben azt gondoljuk, hogy el kell érnünk, hogy valahogy jó keresztyének legyünk. Nem leszünk mindig azok! Szomorú megtévesztés, amikor hívő emberek csak a tökéletes keresztyén arcot mutatják. Ne érezze magát rosszul, akinek nehéz! Merjen harcolni, menjen oda Jézushoz, higgye el, hogy hozzá is van szava, és nagy dolgokat szeretne tenni vele. Nem olyan értelemben, hogy sikeres lesz, hanem hogy ő teremtette és terve van vele. Érdekelje mindig annyira Isten, hogy el merje mondani neki, mit érez, mi van benne.
Szilvi: Ilyen szempontból a Zsoltárok könyve hatalmas bizonyságtétel, hiszen mennyi lázadás van benne! És ott van Jób könyve is. Isten ezeket is beletette a Bibliába. Ő nem azt várja, hogy szépen felöltözve a legjobb arcunkat mutassuk neki, hanem hogy menjünk elé úgy, ahogy vagyunk.
Erdészné Kárpáti Judit
Híd, 2023/3.
Az interjú meghallgatható honlapunkon.
