Győri János Sámuel evangélikus lelkésszel beszélgettünk a fiatalokról
Hogyan lehet a mai gyerekeket, fiatalokat elérni? Mi az, amit ugyanúgy kell képviselni, mint évtizedekkel ezelőtt, és mi az, ami változott?
Apám mellett a fóti Kiss János bácsi is hatott rám – és még több százakra – úgy, hogy az életünk egészen más irányt kapott. Szenzációs képekben beszélt, és olyan kisugárzása volt, hogy nem lehetett nem figyelni arra, amit mond. Mert úgy mondta, hogy „meghallottuk”.
Egyszer Pesterzsébeten készültem az istentiszteletre. Jézus és a gyermekek volt a téma. Ültem a szintetizátornál, és a Hermons együttes Az Úr Jézus a pusztán járt című dalát próbálgattam olyan formában, hogy gyerekzsivajt játszottam be hozzá. Közben öt-hat méterre tőlem Barnabás unokám az oltár mellett lerakott cintányérok, dobok, egyéb kellékek között nézelődött. Szükségem volt a segítségére, ezért odaszóltam neki. Rám sem hederített. Még egyszer szóltam, de meg sem hallotta a hangomat, annyira lekötötte a dobfelszerelés. Közben beállítottam a gyerekzsivajt, ami felhangzott a kis hangszórón, amire Barnabás felkapta a fejét. Miért? Mert az ő frekvenciája szólalt meg.
Az ifjúság frekvenciájára rá kell állni, de ugyanígy az idősekére és mindenkiére. Persze a frekvencia önmagában nem elég, rá kell ültetni a hangot. Itt a nagy kérdés, hogy mit ültetünk rá. Van olyan lelkész, akinél jó a frekvencia, a hangja az ifjúság hangja, de lemarad az információ. Jó, ha megvan a frekvencia, csak ne felejtsem el rátenni a lényeget.
Valaki azt mondta nekem, hogy a Bibliát ne vegyük elő az ifjúsági órán, mert akkor elijednek a fiatalok. Inkább csocsózzunk, biliárdozzunk, pizzázzunk meg pingpongozzunk. Így biztosan meglesz a frekvencia, hiszen ezeket a dolgokat szeretik, de ha nincs rátéve információ, akkor ha „mutálni kezdenek”, vagyis frekvenciát váltanak, ha kinőnek ezekből a dolgokból, már nem tartja itt őket semmi.
Mi az az üzenet, amelyet rá kell ültetni a frekvenciára?
Ugyanaz, amit az idősek frekvenciájára teszek. Nincs más ige gyerekeknek és felnőtteknek. Ez a cél a hitoktatásban is.
Egyszer az iskolában fellázadtak a szülők, mert a lelkésznő részletesen elemezte Izsák majdnem-feláldozását, minek következtében a gyerek nem bírt éjjel aludni, úgy hatott rá a történet. Érdekes korjelenség, hogy kialakult a lelki allergia. Az én koromban még nem volt probléma a Grimm-mesékkel, pedig förtelmes horrorjelenetek vannak bennük. Érdekes módon senki nem lett tőle allergiás. A mai gyerek elől – aki iszonyatos, hogy miket lát – a Jézus-filmben a keresztre feszítést el kell takarni, mert ha látja, hisztériás rohamot kap otthon. Ezzel szembe kell nézni.
Nem is annyira maga az ifjúság a kérdés, hanem a korjelenségnek való megfelelés. Az emberek allergiásak bizonyos dolgokra, és nekünk úgy kell átadnunk a táplálékot, hogy ne legyen csalánkiütésük tőle. Az evangélium átadásánál az a cél, hogy az üzenet ne legyen torz, ne legyen hiteltelen. Mert fel lehet tenni a frekvenciára az üzenetet úgy is, hogy torz a hang, és nem lehet érteni. Általában jó, ha az idősödő lelkésztől a gyerekei és a gyerekei barátai idővel átveszik ezt a munkát. Ott vannak eredményes ifjúsági körök, ahol így tesznek. Apámhoz is mentek a fiatalok beszélgetni, de az ifjúsági munkát egy idő után mi, a gyerekei végeztük. A nővérem, aztán én, utána az öcsém. Azért kell egy gyülekezetbe új, fiatal lelkész, mert ugyanazt az üzenetet adja át, de egészen más frekvencián. Ha engedjük, hogy a sátán felhergeljen minket, akkor ezen mi, idősebbek kiborulunk.
Ma mennyiben más a világ? Említetted a lelki allergiát.
Tudtommal az allergiát az okozza, hogy valamiből túl sok éri a szervezetet, és nem bírja feldolgozni azt. Ma túl sok érkezik az információból. Amíg egy faluban egy templom és egy mozi volt – ahol drága volt a jegy –, jöttek az imaórára és a szeretetvendégségre, lehetett keresztyén szilvesztereket tartani. Ma ehhez nagyon elkötelezettnek kell lenni. Akkor nem volt hová menni. Ezzel számolni kell, és éppen ezért nem szabad elhagyni a lényeget. Sokan az olcsó piacra járnak, de vannak igényesek, akik megtalálják, hogy hol van minőségi áru, amely nem tartalmaz semmilyen mérget. A modern világban minden a gazdasági növekedésről szól. Hová, meddig, miért kell növelni a gazdaságot? Emiatt iszonyatos, hogy például mi folyik az élelmiszeriparban, miket tesznek az ételekbe. Erről beszél Jézus az elrejtett kincs példázatában: ha egyszer rátalálsz, ráérzel arra, ami igazi érték, akkor nem kívánod már a hamisat. Egy idő múlva a piacon is megismerem az árusokat, és egy bizonyos helyen veszem a tojást, mert ott egészen mást kapok.
Mit tegyünk, ha nincs a közelünkben jó „piac”?
Az ige mindenütt ott van. Az a feladatunk, hogy ezt ne hallgassuk el. Rossz álláspont, hogy az ifjúsági órán ne olvassunk igét, mert elijesztjük a fiatalokat. A fiatalok szeretik az igét, ha jól olvassuk nekik.
Amikor a televízióban Jó reggelt adj, Istenem címmel mentek a gyerekműsorok, ötletgazdaként mindenfélét kitaláltam. A Sámsonról és Deliláról szóló történet úgy kezdődött, hogy ültem egy fodrászműhelyben, és borotváltak. Közben a hölgyek a búra alatt ülve pletykáltak, hogy Delila azért itt nyitott fodrászüzletet, mert a szomszédban van Sámson body building szalonja. Ez egy teológusnál úgy kiverte a biztosítékot, hogy írt egy levelet, hogy hagyjam abba ezt a marháskodást, üljek le a kamera elé egy Bibliával, Luther-kabátban, olvassam fel az igét, és prédikáljak. Válaszolni sem tudtam, mert névtelenül jött a levél. Évek múlva, halála előtt írt egy levelet, hogy bocsássak meg, mert ő ezt félreértette, és nagyon is fontos így a fiatalok elé vinni ezeket a történeteket.
Hogyan történik a hétköznapi misszió?
Pál apostol mondta, hogy zsidónak zsidó vagyok, görögnek görög. A missziónak ez a lényege. A misszió szót akkor hallottam először gyerekkoromban, amikor találkoztam egy Gitta József nevű bácsival, aki békát evett. Azt mondta nekünk nagy komolyan, hogy ő misszióba készül, és ott békát esznek. Nem tudom, hogy csak ugratott-e, de bennem megmaradt, hogy a misszionárius az, aki a békát eszi, azért, hogy azonosuljon azokkal, akikhez megy.
Ugyanakkor a misszió ellensúlyozás is. Nem az a probléma, hogy milyen az ifjúság, hanem hogy milyen a felnőttkor. Én nem vagyok tökéletes, magam sem voltam jobb fiatalon, de most én vagyok az apa, aki ellensúlyoz a vitorlásban, nehogy felboruljon a hajó. Amikor én a gyereket nevelem, az nem arról szól, hogy én milyen tökéletes gyerek voltam, és őt is olyanná akarom tenni, hanem hogy én is egy pimasz gyerek voltam, de voltak fölöttem tisztességes felnőttek, akik szintén pimasz gyerekek voltak, de amikor felnőttek, már tudtak balanszírozni. Ez az egész persze a Szentlélek munkája, az ő szele viszi a hajót.
Hogyan balanszírozzon a szülő, ha a gyerekeit nem tudja templomba, ifire elvinni?
Ez olyan, mint jégen autózni. Nem szabad rángatni a kormányt, de folyamatosan haladni kell, mert ha megáll a kerék, akkor már nem lehet irányítani. Az ifjúsági munka is ilyen: ha már sikamlós lett a helyzet, behúzom a féket, de utána mindjárt ki is eresztem. A legtöbb jó pedagógus régen is így foglalkozott a fiatalokkal; szigorú volt, de adott engedményeket, hogy a kerék forgásban maradjon.
Az egyik nagyon jó missziót végző lelkészünkkel történt meg fiatalkorában, hogy odacsapott az asztalra az apjának, hogy neki kell egy motor. Az apa majdnem szívinfarktust kapott. Azt mondta: „Előbb az érettségi, fiam”, és nyelt nagyokat. „De nekem most kell!” – mondta a fiú. Erre már nem válaszolt az apa. Itt már nem kell válaszolni. Teltek a hetek, egy nap – még az érettségi előtt – jött haza a gyerek, és a gangon ott állt egy motorkerékpár. A fiút lesújtotta ez a szigor ellenére való ajándékozás. Ez a keresztyén erkölcs lényege is, hogy megajándékozott vagyok. Nem a teljesítményemért, nem a sikeres érettségiért kapom a motort, hanem szeretetből. Nem azért termem a gyümölcsöket, hogy majd kapjak motort, hanem mivel motort kaptam, megajándékozott vagyok, szeretett vagyok, ezért termem a gyümölcsöt, és leszek mássá.
Létezik a kemény igazság, van egy záróvonal, de az Atya átlépi, hogy megmeneküljünk. Isten kimondta, hogy a bűn zsoldja a halál, ezért az embernek meg kell halnia. Isten azt mondta, hogy nincs más választás, én halok meg, hogy az ember mégis élhessen. Ennek a lelkületnek benne kell lennie a misszióban, mert ha nincs benne, halálra van ítélve.
Erdészné Kárpáti Judit
Híd, 2019/2.
