Gazdag Zsuzsanna hat éven át volt az Evangélikus Élet hetilap munkatársa. Evangélikus lelkész és mentálhigiénés szakember, aki hét éve a civil életben találta meg a helyét. Zsuzsa őszintén tanúskodik megküzdött hitéről, depresszióról és Isten minden emberi gyengeségünk, betegségünk és bukásunk ellenére győzedelmes szeretetéről.
Milyen módon és mikor vált fontossá számodra Isten?
Nem hívő családból származom. Tizenhárom éves voltam, amikor érkezett egy konfirmációi felkészítőre hívogató levél a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközségből, és én jelentkeztem. Nagyon megszerettem a gyülekezetet. Tizennyolc-tizenkilenc évesen feltettem a kérdést: van-e Isten, vagy nincs? Ha van, akkor mi a dolgom vele? Ekkor egy karizmatikus közösségbe kerültem, ahol új élmények értek.
A megtérésem egy református osztálytársamhoz köthető. Pest belvárosában lakunk, és az Eötvös József Gimnáziumból hazafelé útba esett a Ferenciek terei katolikus templom. Egy frissen megtért osztálytársnőm ott imádkozott egyik reggel, hogy legyen még valaki az osztályban, aki megtér. Akkor léptem be én a templomba. Ő sokat beszélt nekem Jézusról, és én fokról fokra jutottam el a személyes Istennel való találkozásra, és a benne való hitre.
Gyermeki naivitással úgy gondoltam, ha teljes szívvel Istennek akarom adni az életemet (márpedig ez volt a szándékom), akkor lelkésznek „kell” lennem. Mivel emellett az elhatározás mellett természetesen elhívásélményem is volt, egyenes út vezetett az Evangélikus Hittudományi Egyetemre.
A teológiai évek alatt hogyan tisztult ez a kép? Főként mit tanultál meg ott?
Nehéz volt, hogy én leginkább érzelmi alapon közelítettem meg Istent, de ott mint tudományt vizsgáltuk a teológiát. Ezáltal az egész kicsit szárazabbá vált.
Az ember a saját gyülekezetében egészítheti ki a tudását az érzelmi résszel.
Igen! Nagyon fontos egyrészt a személyes megtérés, másrészt hogy milyen emberi kapcsolataink vannak egy gyülekezeten belül. Eléggé visszahúzódó vagyok, és sokáig arra vártam, hogy aki akar velem beszélni, az majd odajön hozzám. Ez nem így működik. Ennyiben nagyon sokat segített, hogy az újságírás felé fordultam, mert ott muszáj volt idegeneket megszólítanom.
Introvertáltként azt javasolnám minden lelkésznek és gyülekezeti tagnak, hogy törekedjenek nyitottságra és a közösség kialakítására. Legyenek beszélgetések, szeretetvendégségek istentisztelet előtt vagy után. Tetszik más egyházak gyakorlatában az úgynevezett házicsoport, amelybe öt-tíz ember tartozik, akik tényleg tisztában vannak egymás személyes problémáival, örömeivel.
Kijelenthetjük, hogy akkor is munkálkodik Isten a hívőkben, ha azok bizonytalanok? Amikor nincsenek teljesen a helyükön?
A Bibliában olvashatunk arról, hogy azt a munkát, amit Isten elkezdett, véghez is viszi, tehát formál bennünket egyen-egyenként. Számomra problémát okozott az, hogy mitől hiteles és jó egy lelkész. Teljesen rágörcsöltem a fejemben élő képre, hogy én nem tudok ilyen lenni, ha megfeszülök, akkor se. Már idősebb vagyok, és azt gondolom, hogy el tudom engedni azt a vélt vagy valós elvárásoknak való megfelelést, hogy akár egy lelkész vagy egy gyülekezeti tag mit vár el tőlem mint lelkésztől és keresztyéntől. A hitelesség számomra most már azt jelenti, hogy igyekszem nyitott lenni, és őszintén, empatikusan odafigyelni a másikra. Ha kell, kísérni őt lelki értelemben. Szerintem ez elég a hitelességhez.
Hosszú évekig dolgoztál az evangélikus médiában. Mikor érezted úgy, hogy valami olyat alkottál, ami hiteles és hat az emberekre?
Nagyon szerettem (és szeretek) írni, azon igyekeztem, hogy a cikkeimen keresztül elérjem az emberek szívét. Remélem, sikerült… Ebben a törekvésemben mindenesetre sokat segített kedvenc műfajom, az interjú. A beszélgetéseken, találkozásokon keresztül emberek sorsát, életét, hitét volt módom közelebbről, mélyebben is megismerni. Bízom benne, hogy a hitük, a példájuk nemcsak nekem, hanem az olvasóknak is sokat adott.
Miről írnál most szívesen, milyen gondolatokat osztanál meg?
Jó, egyben nehéz kérdés! Interjúkat mindenképpen szívesen írnék még. Egyébként az újságíráson kívül ugyancsak tanultam mentálhigiénét – amit lelki egészségvédelemnek is fordíthatnánk – is. Szívesen foglalkoznék ezzel is. Már csak azért is, mert az egyházban, a lelkészek között is sok elakadás, sebzettség van. Házassági, kommunikációs problémák, vagy akár lelki eredetű betegségek, zavarok. Gondolok itt például a depresszióra. Ha egy nehézségről nem beszélünk, ne higgyük, hogy az nem is létezik… Legyünk őszinték! De azzal a céllal, hogy az mindenféleképpen az előrehaladást, gyógyulást szolgálja.
Elmondtad nekem az interjú előtt, hogy a saját történetedet is kész vagy megosztani a depresszióval kapcsolatban.
Amikor annak idején diagnosztizálták nálam ezt a betegséget, nagyon bántott egy keresztyén ismerősöm reakciója: Nem szereted Jézust? Nem tudod, hogy mindig ott van veled az Isten? Nem imádkozol eleget?
A keresztyének között széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy aki hívő, az nem lehet depressziós. Ma már azt mondom, hogy ez egy betegség, amit kezelni és gyógyítani kell és lehet, bizonyos esetekben akár gyógyszerrel is. Mert ez a probléma valamilyen szinten kémia is, genetika is, az ember sorsából is adódhat. Előbukkanhat a semmiből – engem is úgy ért, mint derült égből a villámcsapás.
Felszabadító a számomra, ha olyan keresztyénekkel találkozom, akik a pszichológiát nem tekintik ördögtől valónak. Akik el tudják fogadni, hogy én attól még hiszek és szeretem Istent, hogy van egy karbantartott betegségem. Attól még tudok békességet, örömöt átélni. Nem vagyok egyenlő ezzel a kórképpel.
Tudni kell rólam, hogy koraszülött vagyok, hat és fél hónapra születtem oxigénhiánnyal, aminek mozgássérültség lett a következménye. Ez is én vagyok, de nem vagyok egyenlő a testi korlátaimmal. A depresszióval együtt kell élnem, és most már együtt is tudok élni vele. Ebben nagy segítség a hit, és amikor érzem Isten szeretetét. Sokat jelent nekem, hogy tudok beszélni róla. Többen imádkoztak is azért, hogy Isten vegye el tőlem. Bízom benne, hogy egyszer tényleg megszabadulok, de már most sem érzem magam annyira gúzsba kötve, mint amikor elkezdődött. Isten ajándékának tekintem ezt, a gyógyulást, a lelki növekedést, fejlődést is.
Ám én is „megtettem a magamét”: sokat dolgoztam magamon. A terápia részeként három és fél éven keresztül hetente egyszer jártam segítő beszélgetésre, ahol ráláttam hiányosságokra, bűnökre, fájdalmakra, és engedtem, hogy ezek felszínre jöjjenek és gyógyuljanak.
Szerinted fontos, hogy keresztyén segítőt, pszichológust találjunk?
A sokéves önismereti munka folyamán voltak nem hívő terapeutáim is, akik szakmailag és emberileg egyaránt sokat adtak. De akihez hosszú ideig jártam, az egy hívő katolikus hölgy volt. A vele töltött idő és az út, amelyen ő végigkísért, jelentette a legtöbbet. Szerintem nagyon fontos, hogy egy lelkigondozó hisz-e vagy sem. Ha a segítő is hívő, az ember kliensként kimondhat olyan szavakat, mint Isten, bűn, szellemi támadás, hiszen a terapeutával egy nyelvet beszélnek. Továbbá a hívő segítő imádkozhat is azért, akit kísér, és tudjuk, hogy az imának milyen nagy ereje van.
Többféle felekezetet említettél, amelyekből meghatározó hatások értek. Te hogyan imádkozol másokért? Mit kérsz a teljes egyházra tekintettel, és a lelkészekre gondolva?
Abban a gyülekezetben, ahova most járok, részt veszek egy online imaórán. Nagyon fontos, amit a hetven-nyolcvanéves testvéreimtől tanultam ott. Az a lelkület van bennük, hogy itt vagyok Istenem, teljes szívemmel, lelkemmel, mindent átadok neked, mindent leteszek a kereszthez. Ez sokat jelent nekem.
Nagyon fontos lenne, hogy az egyházban a gyülekezeti tagok tényleg imádkozzanak a lelkészekért, a gyülekezetért. Kérjék, hogy áradjon ki Isten Lelke, ő áldja meg a lelkészeket és ő áldjon meg minden egyes gyülekezeti tagot. Hogy azt érezze mindenki, aki már oda tartozik, hogy ez az ő lelki-szellemi otthona. És ez annyira sugározzon kifelé, hogy ne csak megtartsuk azokat, akik már ott vannak, hanem elérjünk másokat is, olyannyira, hogy ők is velünk akarjanak lenni. Mert a közelünkben azt látják, hogy ez az a közösség, ahol épülhetnek, gyógyulhatnak, ahol átélhetik és megtapasztalhatják, mit jelent az, hogy az Isten szeretet.
Erdészné Kárpáti Judit
Híd, 2023/4.
Az interjú meghallgatható honlapunkon.
