Születésnapi családi interjú a 90 éves Havasi Kálmánnal 

A nyugalmazott evangélikus lelkészt lányai, Havasi Katalin és Havasi Olga kérdezték 2023 februárjában.

Kedves Papa, boldog születésnapot kívánunk, Isten éltessen sokáig erőben, egészségben, hitben, békességben! 

Amikor elmondtuk neked 2022 novemberében, hogy interjút tervezünk veled készíteni kilencvenedik születésnapod alkalmából, amelyet a Híd magazinban szándékozunk közzétenni, azt felelted: Állok elébe! Azóta sok minden történt, de az interjú elkészült.

Mire vagy a legbüszkébb 2023. február 5-én, a kilencvenedik születésnapodon?

Olyan nagyon büszke nem lehetek, mert nem én tehetek róla, a Jóisten ajándéka, hogy még élek. Mindenesetre annak örülök, hogy Isten megtartotta az értelmem erejét, mégpedig élesebbre faragva, mint a kortársaim átlagánál.

Mi életed három legfontosabb eredménye?

Az evangélikus teológián a német oktatás, a pestszentlőrinci gyülekezetben az új épületek, és a gyülekezet tagjai, akik a tanítást megőrizték a szívükben. Ezeket tartom sokra.

Milyen emlékeid vannak a gyerekkorodról?

Gyerekként református templomba jártam a szüleimmel, mert evangélikus nem volt Nagykőrösön, ahol laktunk. 1950-ben kántorképzősként a pestszentlőrinci evangélikus templom orgonáján gyakoroltam, ez volt az első találkozásom a későbbi szolgálati helyemmel. 

Szüleidről és nagyszüleidről mi maradt meg benned a legjobban?

Arany János tanította a nagyapámat, és jó barátságban volt a dédapámmal. Édesapám tizenhét évesen a grundfoci csapatkapitánya volt, ő fedezte fel az akkor öt éves Zsengellér Gyulát (Cegléden, 1920-ban), aki később világklasszis labdarúgó lett, ötszörös magyar gólkirály. Édesanyám kiváló háziasszony volt, 1956-ban tortákat sütött, amelyeket én árultam az akkori Nemzeti Színháznál nagy sikerrel. A hozzávalókat is én szereztem be, biciklivel mentem át Budára vajért, amelyet a dán segélycsomagból kaptam. Közben időnként gépágyúval lőtték a várost.

Miért szerették a teológusok a német óráidat?

Szerintem megérezték, hogy nagyon lelkiismeretesen készültem minden órámra, mindent tálaltam nekik, hogy ne kelljen sokat dolgozniuk az anyaggal, csak tanulni kelljen. Sajátos hangulata volt az óráknak, mert németül énekeltünk, németül imádkoztunk, és magvas mondásokat is tanultunk. Evangéliumi hangulat volt, izzott a légkör, tódultak a hallgatók, és nem kellett fegyelmezni.

Azt hallottuk, hogy valaki leleményesnek nevezett, amikor arra emlékezett vissza, hogy hogyan szemléltettél dolgokat. Például amikor zenét oktattál, „néma”, rajzolt billentyűzetet használtál. Mesélnél erről?

Ez Zalaistvándon volt, ahol nyugdíjas lelkészként szolgáltam. Négy gyereket kezdtem el tanítani egy négyoktávos papírharmóniumon, amelyet hét milliméter vastag hullámpapírból csináltam. A billentyűket is abból alakítottam ki, és összeragasztottam, mintha egy igazi harmónium lenne. Hordozható papírmanuál volt, azon gyakoroltak a gyerekek. 

Amikor gyermekbibliakört tartottál, és amikor egyéb gyermekmunkában vettél részt, voltak saját gyártmányú pecsétjeid, amelyeket otthon két vasaló között olvasztottál formára. És volt egy Zarándok útja nevű dobókockás társasjátékod. Szólnál ezekről pár szót?

A Zarándok útjáról nem sokat tudok mondani, a pecsétekről pedig túl sokat. Mindenesetre a legkurrensebb pecsétem a Luther-rózsa volt, meg a bagoly. Az volt az elismerés a gyermekbibliakörökön, hogy „okos voltál, mint a bagoly”. Ennek pedig a szomorúfűz volt az ellentétpárja. 

A szomorúfűzről van egy aranyos élményem. Zalaistvándon egy Urbán Fiorella nevű tizenkét éves kislány a többiekkel együtt gyűjtötte a baglyokat. A legtöbb baglya egy másik kislánynak volt, aki a családjával Ukrajnából jött át, azt hiszem Forgó Bettinek hívták. Bettinek körülbelül száznegyvenkét baglya volt, emlékezetem szerint; ilyen sok nem volt senkinek. Az élményem az volt, hogy Fiorella, aki egy nagyon szép és aranyos kislány volt, egyszer nem tanulta meg a leckét. Mondtam neki, hogy „Na jó, add ide a munkafüzetedet, mert ebbe most egy szomorúfüzet fogok bepecsételni, mert nem készültél”. Sosem fogom elfelejteni a hangsúlyát, ahogy mondta, hogy „Azt már nem!” Nem engedte, hogy bepecsételjem a szomorúfüzet. Eldugta a munkafüzetét, amibe bele lehetett volna pecsételni. Nem adta elő. 

És hagytad?

Nem erőszakoskodtam, nem volt ez olyan nagy kérdés.

Papa, te zeneileg nagyon tehetséges voltál, mehettél volna oboaművésznek vagy karvezetőnek. Mesélted, hogy egyszer fiatal korodban a budapesti Erkel Színházban az operaelőadás előtt váratlanul lebetegedett az egyik oboaművész, és téged kértek fel a helyettesítésére. Nagy szó volt akkoriban szerepelni az Operaház Erkel Színházában, mint ahogy most is az. Ezenkívül énekkarod is volt, te voltál a karvezető. Abszolút zenei hallásod volt, egy zongoradarabot kapásból le tudtál játszani bármely másik hangnemben. Miért a lelkészi pályát választottad és nem a zenei pályát?

Amikor döntenem kellett, akkor befolyásolt, hogy volt egy tűz-tehetséges társam, aki négy évvel fiatalabb volt nálam, és három osztállyal fölöttem járt a Konzervatóriumban. És ez elkeserített, hogy ha ez a fiú ilyen jó, akkor én nem férhetek be. 

Az evangélikus lelkészi diploma megszerzése után két évvel elmentél a budapesti Műegyetemre. Mit tanultál?

Azt mondtam, hogy elmegyek, és szerzek egy automatizőr diplomát a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán. És meg is csináltam, de nem könnyen. Úgyhogy az nem volt jó húzás, ahhoz nem voltam tehetséges, de azért nagyon sokat tanultam belőle.

Mégis jó húzás volt, mert ott találkoztál Anyával. Rövidesen, 1960 nyarán össze is házasodtatok. Ő akkor még nem töltötte be a tizenkilencedik évét.

A villamosmérnöki diploma megszerzése után nem sokkal elmentél a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre tanulni, és azt is elvégezted. A közgazdaságtanhoz volt érzéked?

Ahhoz már volt.

A közgazdaságtani tudásodat hogyan hasznosítottad később mint a pestszentlőrinci gyülekezet lelkésze? 

Nálunk a gyülekezetben nem volt könyvelő, mindent magunk csináltunk. Házilagosan viteleztünk ki mindent. 

Anyával?

Anyával és a gyülekezeti tagokkal, meg a presbiterekkel. Minden gyülekezetben volt adminisztrátor, csak a miénkben nem. Mi megcsináltuk a könyvelést is, megcsináltuk év végén a könyvelési zárlatot, aztán megnyitottuk az új könyvelési esztendőt. Nekünk nem kellett könyvelőt alkalmazni. Az utódom, amikor elmentem a gyülekezetből, rögtön fölvett egyet. Ő nem bajlódott ilyenekkel.

Szóval te voltál a könyvelő is.

Nem én voltam a könyvelő, hanem megtanítottam a pénztárosunkat könyvelni. De a főkönyvet én készítettem el, amikor be kellett adni. Amikor el kellett számolni egyházközségi szinten, azt én csináltam.

Hány évig szolgáltál a pestszentlőrinci gyülekezetben?

1985. január 1-től 1998. augusztus 14-ig. Tehát tizenhárom és fél évig. 

Akkor mentél hivatalosan nyugdíjba. De utána is szolgáltál parókus lelkészként különböző vidéki evangélikus gyülekezetekben. Milyen szívvel jöttél el a pestszentlőrinci gyülekezettől?

Eldöntöttem, aztán elmentem. Azt mondtam, hogy messzire megyek, mert ha közel maradok, akkor beleszólok mindenbe, mert én mindent jobban tudok. És így is történt. Elmentem messzire, Zala megyébe, és nem szóltam bele semmibe.

Most a hobbidról, a sakkról fogunk kérdezgetni. Miért tanultál meg sakkozni?

Kötcsén, az utolsó szolgálati helyemen Opperheim József hívta föl rá a figyelmemet, hogy a sakkal a gyerekeket meg lehet hódítani. A fiúkat. Ott kezdtem el játszani, és otthon, a nyugdíjban „ízeledtem bele”. Tudatosan készültem a nyugdíjas éveimre a sakktanulással.

Egy időben a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem melletti Lőcsei úti gyülekezetben kisgyerekeket tanítottál sakkozni. Hetente egy alkalommal sakk szakkört tartottál az érdeklődő csemetéknek. Emellett felvetetted és javasoltad hivatalos helyeken is, hogy a magyar általános iskolákban jó lenne bevezetni a sakkot kötelező tantárgyként. Van olyan ország, ahol ezt megtették. Tudtommal Örményország a világon egyedülálló módon bevette nemzeti tantervébe az általános iskolai kötelező sakk oktatást, annak bizonyított személyiségfejlesztő hatása miatt. Sok egyéb országban tanítanak sakkot az iskolákban fakultatív jelleggel. Szerinted milyen képességeket fejleszt ki a gyermekekben a sakk? 

Az összpontosító-képességet, a kitartást; elszenvedni a vereséget, elszenvedni a győzelmet – mind a kettő nehéz. A vereséget azért, mert vereség, a győzelmet azért, mert elszáll az ember. A sakk egy nagy nevelőmester. A sakkban előre is kalkulál az ember. 

Emellett a koncentrálást hosszú ideig folyamatosan kell fenntartani, így van?

Igen. Én most már erre nem vagyok képes, már öreg vagyok hozzá. De egy negyed vagy fél órát még most is tudok figyelni.

Amikor sakkbajnokságok vannak, akkor minden versenyző rögzíti egy darab papíron a lépéseit. Miért kellett új sakk-írást kitalálnod? Már létezett ilyen.

Nem azt találtam ki, ami korábban megvolt, hanem mást: sakk diagrammot kézirattal nem tudnak írni ma sem. Azt csak én csinálom. Azt mondták, hogy ezt nem biztos, hogy elfogadja a Nemzetközi Sakkszövetség. De nem kértem tőlük engedélyt...

Egyszer engem is megkértél, hogy fordítsam le egy rövid cikkedet angolra a kézírásos sakk diagrammról, amelyet te találtál ki, és küldjem el egy amerikai sakk magazin főszerkesztőjének. Meg is tettem, de a szerkesztő azt válaszolta, hogy erre nincs szükség, mert az emberek már leginkább számítógépes applikációkon keresztül sakkoznak, azok pedig automatikusan megjelenítik az aktuális sakk-állást diagrammon. Nincs tehát igény arra, hogy ezt kézzel írva is meg lehessen tenni. Nem biztos, hogy ez így van, de ezt a visszajelzést adta.

Most térjünk vissza a lelkészi szolgálatodra. Azt hallottam, hogy látogatáskor biciklicsengőt használtál a kutyák miatt. Ez így volt?

Az csak Kötcsén volt. Nem lehetett kopogni. Meg ugatott a kutya. És csengettem, hogy engedjenek be. Nem akartam benyitni jelzés nélkül.

Kötcsén milyen híres emberrel találkoztál?

Többek között Kondor Katalinnal, a Magyar Rádió volt elnökével. 

Ő miért érdekes ember?

Olyan különleges észjárása van, hogy kibányássza a riportalanyából az értékeket. És érdekes értékként tálalja.

Úgy tudom, hogy bemutattak Orbán Viktornak is Kötcsén. 

Igen. Negyedórát vitatkoztunk Orbán Viktorral. Mert meg akartam neki mutatni a gyönyörű kilátást a parókia kertjéből, de nem állt rá.

Papa, milyen terveid vannak a Sarepta Evangélikus Szeretetotthonban, ahova 2022 októberében költöztél be?

Ezt most nem akarom elárulni. De azért egyet elárulok. Ha sikerül, akkor megpróbálok fényképezni, mert az jó szolgálat lenne, hogyha itt a tisztviselőket lefényképezném. Az ápolókat meg a gondozókat, és esetleg még az ellátottakat is. Mert itt nem csinál senki tablót ezekről a névtelen hősökről, akik itt helytállnak vitézül. Ezek olyan asszonyok, akik férfi erejűek. Fizikailag is, és lelkileg is.

Ha külföldön élhetnél három évet, melyik országot választanád?

Nem tudom, hogy hova akarnék menni. Németországba visszamennék szívesen, mert az ottani lehetőségeket nem merítettem ki. De nagyon jól megvagyok Budapesten is. 

Ha felsorolhatnál hét helyet, ahová Magyarországon még el szeretnél jutni, melyek lennének azok?

A Szépművészeti Múzeum Román Csarnoka, a Művészetek Palotája, az Andrássy úti Operaház, a Zeneakadémia, a Várkert Bazár, a Szent István-terem, valamint el szeretnék menni egy futballmeccsre a Pancho Arénába, amelyet Makovecz Imre tervezett.

Általános iskolás korunkban mindketten kártyanaptárt gyűjtöttünk. Te bementél a Rottenbiller utcai játékkártya gyárba, összebarátkoztál a portással, és egy rakás kártyanaptárral tértél haza. Aztán később elmentél a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába, és szereztél nekünk onnan két csodálatos műanyag kártyanaptárt, amelyeken egy jégkirálynő grafika volt szép világoskék háttérrel. Miért segítettél nekünk ilyen remek ötletekkel kártyanaptárt gyűjteni?

Átéreztem, hogy ez most nektek központi fontosságú. Egyből rájöttem, hogy a forráshoz, a gyárba kell mennem.

Emlékszel, hogy milyen szöveggel állítottál be a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába?

Először azzal, hogy a gyerekeim gyűjtik a kártyanaptárt, van-e nekik, aztán amikor Olgiét az iskolában ellopták és vissza kellett mennem, akkor azzal a szöveggel léptem be, hogy: „Önök előtt egy koldus áll.” Erre adtak még négy jégkirálynős kártyanaptárt.

Befejezésül elárulnád, hogy mi a kedvenc bibliai igéd? 

„Légy példája a hívőknek!” (1Tim 4,12)

Köszönjük szépen az interjút, Papa! Jó egészséget, hitet, reményt, szeretetet kívánunk! És még tíz boldog esztendőt! 

További interjú Havasi Kálmánnal, amely a Híd magazin 2018. II. számában jelent meg.